Döbbenetes: fel kell túrni az óceánok mélyét, ha elég elektromos autót akar a világ

Fontos hatástanulmányt tettek közzé a világ legfontosabb tengeri fémlelőhelyéről. Egyre inkább úgy tűnik, a mélytengeri bányászat nélkül nem lehet fenntarthatóan beszerezni a szükséges fémeket a globális akkumulátorgyártáshoz.

Fontos kutatási eredményeket tett közzé a The Metals Company (TMC) nevű vállalat. A kutatás azt vizsgálta, hogy milyen környezeti hatásai lennének annak a tervezett projektnek, amely a Csendes-óceán keleti részén található hatalmas fémlelőhelyet aknázná ki – írja a Mining.com.

A Hawaii és Mexikó között fekvő mélytengeri régió a világ legnagyobb lelőhelye az akkumulátorokhoz szükséges fémek tekintetében.

A területen kőzetszerű gócokban található nagy mennyiségű nikkel, kobalt, mangán és réz. A becslések szerint a szóban forgó, 1,28 millió négyzetkilométeres területen összesen 21 milliárd tonna értékes gumó található. A góckutatási tevékenységek 90 százaléka erre a területre koncentrálódik, és jelenleg csaknem 20 nemzetközi vállalatnak van szerződése a régió feltárására.

A Benchmark Mineral által végzett felmérés azért jelentős, mert a szakemberek arra jutottak, hogy a NORI-D nevű projekt

szinte minden környezeti hatás tekintetében jobban teljesített, mint azok a szárazföldi bányaprojektek,

amelyek ugyanezeket a fémeket termelik ki.

A legnagyobb kobalt- és nikkelkitermelő projektekkel szemben is jól teljesített a NORI-D. Ennek a két fémnek a fenntartható beszerzése különösen kritikus lehet a világgazdaságban, tekintve, hogy a globális kobaltkitermelés 70 százaléka a Kongói Demokratikus Köztársaságból származik, míg Indonézia már több mint 40 százalékát adja a nikkelkibocsátásnak.Erről ebben a cikkében írt az Origo.

A nikkeltermelés esetében különösen látványosak voltak az eredmények. A hatástanulmány szerint a TMC projektje nemcsak az indonéziai termelésnél, de az összes többi nagy szárazföldi kitermelési útvonalnál jobban teljesített a környezeti terhelés szempontjából.

A mélytengeri projekt átlagosan 70-80 százalékkal kisebb károsanyag-kibocsátással járna, mint a szárazföldi megoldások.

A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) 2014 óta dolgozik a mélytengeri bányászat keretrendszerén, és várhatóan hónapokon belül kiadja a jóváhagyott szabályzatot. Ez pedig az akkumulátorgyártás jövőjére is jelentős hatással lehet.