Dél-Koreában annyira kevés gyermek születik, hogy az országot súlyos gazdasági és demográfiai válság fenyegeti.
Tavaly az egy dél-koreai nőre jutó várható csecsemők átlagos száma 0,78-ra csökkent, az előző évi 0,81-os rekord alacsony szintről
– derül ki az Al Jazeera összefoglalójából.
A fejlett gazdaságokban a reprodukciós ráta, vagyis a népességszám stabilan tartásához szükséges születések száma jellemzően 2,1 körüli szinten áll.
A negatív tendencia megfordítása érdekében a dél-koreai kormány és a helyi önkormányzatok igyekeznek mindent bevetni, és esetenként komoly pénzügyi támogatásokat biztosítanak a szülőknek.
2022 óta például
az anyák 2 millió won (kb. 520 ezer forint) készpénzt kapnak az államtól, amikor gyermekük születik.
Ez egyébként több, mint Franciaországban, amely általában erősebb szociális ellátórendszert működtet, mint Dél-Korea.
Emellett a dél-koreai családok havonta 700 ezer won (kb. 182 ezer forint) készpénzt kapnak az egyéves kor alatti csecsemők után, és 350 ezer wont a kétévesnél fiatalabbak után. Ezek a támogatások 2024-ben 1 millió, illetve 500 ezer wonra emelkednek.
Az általános iskoláskorú gyerekek után további 200 ezer won támogatást biztosít az állam, valamint kiegészítő juttatásokat kaphatnak az alacsony jövedelmű családok és az egyedülálló szülők. A fentiek mellett
az állam pénzügyileg támogatja a várandós nők orvosi költségeit, a meddőségi kezeléseket, de még a bébiszitterkedést, valamint a randevúzáskor felmerülő költségeket is.
Mindeközben az ország második legnagyobb városának számító Busan egyik kerületében a legalább három gyermeket vállaló szülők külön bónuszt kapnak. Ennek összege nemrég 500 ezer wonról 10 millió wonra (kb. 2,6 millió forintra) emelkedett.
Az egyik délnyugati, vidéki tartományban pedig a gyermekek után, hét éven keresztül, havi 600 ezer won támogatást biztosít a helyi önkormányzat. Ez összesen 50,4 millió won (több mint 13 millió forint) kifizetésnek felel meg.
Ugyanakkor nem világos, hogy a nemzetközi összevetésben is bőkezű támogatások mennyire lesznek sikeresek az országban.
Sok dél-koreai számára ugyanis a házasságkötés és a gyermekvállalás mellőzése egyszerűen preferencia kérdése.
Egy tavalyi állami felmérés szerint a 19-34 évesek 36,7 százaléka nem kíván gyermeket vállalni az országban. Szöulban ennél is drámaibb a helyzet, a fővárosban ugyanis 10-ből 6 válaszadó mondta azt, hogy nem tervez gyereket. A
Egy másik kutatásból az derült ki, hogy a fiatal dél-koreai nők mindössze 4 százaléka tartja a házasságot és a szülőséget alapvető fontosságúnak, és a válaszadók több mint fele egyiket sem tartja fontosnak az életében.
Ezt támasztja alá az is, hogy 2022-ben mindössze 192 ezer házasságkötés történt Dél-Koreában, ami minden idők legalacsonyabb szintje volt.
Az országban egyébként továbbra is igen ritka a házasságon kívüli gyermekvállalás.
Jóllehet az állam igyekszik tehát támogatni a gyermekvállalást, a helyi szakértők szerint olyan rendszerszintű problémák fogják vissza családalapítási kedvet, melyeket átfogóan kellene kezelnie az államnak. Ezek közé tartozik a kimerítő, nem ritkán halálos munkakultúra, az egekbe szökő lakhatási és oktatási költségek, valamint a nemek közti egyenlőtlenség.
A fentieket figyelembe véve különösen érdekes volt az a legutóbbi kormányzati felvetés, amely növelte volna a lehetséges heti munkaidőt. A drámaian kevés gyermeknek ugyanis már középtávon komoly kihatása lehet az ország gazdasági eredményességére. Részben épp a rendelkezésre álló munkaerő, illetve a munkaerő-utánpótlás vékonyodása miatt merült fel nemrég - gazdasági szereplők nyomására - a 69 órás munkahét ötlete. Az elképzelés mögött részben az állt, hogy a nők így lényegében előre ledolgozhatják azt az időszakot, melyet a munkaerőpiacon kívül töltenek el, ha gyermeket vállalnak. A nagy port felkavaró koncepcióról korábban az Origo részletesen is beszámolt.
A dél-koreai politikusok részéről születtek olyan felvetések, melyek a fenti problémákat igyekeznének (időnként sajátos módon) orvosolni. Például felmerült, hogy a legalább három gyermeket nevelő férfiak mentesülhetnek a kötelező katonai szolgálat alól. Illetve az is, hogy a külföldi háztartási alkalmazottak a minimálbérnél alacsonyabb bérért dolgozhassanak, hogy így enyhítsék a hazai szülők házimunka terheit.
A felmérések szerint ugyanakkor társadalmi szinten további kritikus tényezőket jelentenek a munkahelyi és lakhatási bizonytalanság, valamint a kötelező sorkatonai szolgálat.
Jun Szogjol dél-koreai elnök nemrég közölte, hogy
az ország az elmúlt 16 évben 280 ezer milliárd wont fordított a demográfiai válság enyhítésére, de hozzátette, hogy ezek az intézkedések kudarcot vallottak.
Hangsúlyozta, további bátor lépésekre van szükség.
Dél-Koreának tehát biztosan további intézkedéseket kell bevetnie, ha meg akarja akadályozni a súlyos társadalmi és gazdasági válság fokozódását. A helyi szakemberek azonban úgy látják, hogy a megfelelő állami támogatások mellett legalább egy egész generáció szemléletváltozására van szükség a probléma megoldásához.