Kanadában egymás szomszédságában több magyar városka is található, és ezek mindegyike már több mint 100 éves. Mutatjuk, hogyan jöttek létre, ilyen messze hazánktól.
A 19. század végén az első magyar bevándorlók elérték az észak-amerikai Kanada Saskatchewan tartományát - írja a Promotions.hu.
Ők ahhoz a másfélmillió honfitársunkhoz tartoztak, akiknek elegük lett a Habsburgok uralmából,
és nekivágtak, hogy a tengerentúlon, az amerikai kontinensen próbáljanak szerencsét és kezdhessenek új életet. Északon megalapították a tartomány egyik legnagyobb magyar települését, és Békevárnak nevezték el. 1911-12-ben ugyanitt egy gótikus fatemplomot is felépítettek, amit később történelmi örökséggé nyilvánítottak. Mivel a városka az idők múlásával sajnos elnéptelenedett, és a lakóházakat lerombolták, így ma már ez a szent épület az egyetlen, amely arról tanúskodik, hogy ott egykor magyarok laktak.
Videó a kanadai Békevárról:
Több magyar település is létesült a közelben, de Békevár volt a legnagyobb és az egyik leggyorsabban fejlődő, mezőgazdasági jellegű magyar község.
A népességi csúcspontját valamikor az 1920-as években érte el, amikor 250 magyar család élt ott.
Sajnos azonban a helyszínt rosszul választották meg, ugyanis mint kiderült indián törzsek éltek a közvetlen közelben, akik gyanakvó szemmel tekintettek a "betolakodókra". Ráadásul a mindennapi gazdálkodás sem volt könnyű a számukra, hiszen farkasordító hidegben kellett megművelniük azt a földet, amit a kanadai állam olyan bőkezűen és térítésmentesen bocsátott a rendelkezésükre.
Békevár lakosságának többsége református vallású volt (kisebb létszámban baptisták is éltek ott, innen kapta a nevét a kaposvári Békevár Baptista Gyülekezet), éppen ezért ez a település volt a magyar reformátusok több generációjának is a spirituális központja Nyugat-Kanadában. Békevár több szempontból is fontos központja volt a magyar kultúrának az észak-amerikai országban, hiszen nagyon hasonlított a magyar vidéki közösséghez, számos hagyományt, népszokást őriztek és ápoltak ott hosszú évtizedeken keresztül. Mivel csak a fatemplom maradt meg, ma már főleg egyházi ünnepeken gyűlnek össze a magyar származású polgárok, hogy emlékezzenek az elődeik sírjainál.
A környéken még ma is élnek a bevándorlók leszármazottai, de ők már szinte nem is értenek és nem is beszélnek magyarul.
Békevár szomszédságában több másik település is felépült, köztük Esterhazy, Kaposvár, Magyar, Sokhalom és Otthon.
Itt megjegyzendő, hogy kezdetben Kaposvár és Esterhazy valóban két különálló városka volt, mára azonban közigazgatásilag összeolvadt és Esterhazy néven szerepel a térképeken.
Kaposvár Kanadában:
A helyet Esterhazy Pál Oszkár választotta ki, aki a Canadian Pacific Railway megbízásából toborzott bevándorlókat (valószínűleg semmi köze a híres magyar Eszterházy családhoz), főleg magyarokat, a kanadai prérire az 1880-as évek második felében. Eleinte szétszórt tanyákból állt a település, az Esterhaz kolónia. 1889-ben azonban már iskolája is volt, 1892-ben pedig új postaállomás is nyílt itt, amely a Kaposvár nevet kapta.
1894-ben épült fel az első templom, és 1906-ban már kőtemplomot is emeltek.
Miután megérkezett a vasút, a kolóniához közel eső állomás az Esterhazy nevet kapta.
A vasútállomás körül külön település fejlődött azonos névvel. 1903-ban a vasút mellett posta és hotel is épült, 1907-ben még hetilapot is nyomtattak itt. A város lassanként a környék közlekedési és kereskedelmi központja lett. A gyors fejlődés, és az 1940-es évek végén felfedezett kálisó telepeknek köszönhetően 1957-re elnyerte a városi rangot.
A Kaposvar Historic Site Museum helyén állt az első magyar kolónia, amelynek Kaposvár lett a központja.
A kanadaiak verziója szerint csupán az történt, hogy midőn megérkezett a harmincöt elcsigázott magyar család, ami természetesen száznál is több embert jelent, s megkapták családonként a százhatvan hektár földet, nevet kellett adni a településnek. Egyiküknél akadt egy térkép az óhazáról. Azt felakasztották, és háttal állva valaki találomra odabökött. Ujja éppen Kaposvárnál állt meg. S lám, így lett Kanadában is Kaposvár. A 20. század közepére pedig már virágzó településsé nőtte ki magát a hely. A vasútépítés kezdete azonban megpecsételte Kaposvár sorsát. Ezzel ugyanis nemcsak a jelentősége szűkült be, hanem csakhamar áttevődött az élet Esterhazara. Ma már csak a templom hirdeti: itt valaha élet volt.
(Cikkünk kiemelt képe a kanadai Bélavárra érkezőket üdvözlő táblát ábrázolja.)