Az amerikai parti őrség egy vezető tisztviselője még vasárnap azt nyilatkozta, hogy "nem fognak költséget felszámítani az elveszett emberi életekért". Ez azonban nem jelenti azt, hogy a háttérben ne keletkeztek volna súlyos pénzügyi kötelezettségek a keresési-mentési munkákkal összefüggésben. A The Washington Post még múlt pénteken azt írta, hogy a végső összeg, amit majd az amerikaiaknak fizetniük kell, jóval meghaladhatja az 1 millió dollárt is. Egy védelmi költségvetési szakértő előzetes becslése és a lap kutatómunkája szerint a szövetségi kormány költsége az eltűnt Titan tengeralattjáró felkutatásában már a múlt héten túllépte ezt a bizonyos 1 millió dollárt.
John Mauger az amerikai parti őrség ellentengernagya az újságíróknak azt mondta, hogy törvénytelen lenne felszámolni a bajba jutottak kimentési költségeit.
Az amerikai törvények és a parti őrség politikája értelmében nem számítunk fel költséget a kutatásért és a mentésért."
A merülőhajó eltűnését követően egyre hangosabb és hevesebb vita zajlott arról, hogy vajon mennyibe fog majd a legvégén kerülni a kiterjedt és nagyon alapos kutató- és mentőexpedíció, különös tekintettel az utasok hatalmas vagyonára. Erről az Origo az alábbi cikkében írt:
A merülést szervező OceanGate Expeditions nevű cég ugyanis fejenként 250.000 dollárt kért a Titan tengeralattjárón való merülésért,, amit aztán útjára is bocsátottak. Annak ellenére, hogy
a merülőhajót (és így a felelőtlennek minősített céget is) többen kritizáltak a tanúsítványok és a biztonsági berendezések hiánya miatt,
és amelyről utóbb kiderült, hogy súlyos biztonsági problémái voltak. Ahogy arról az Origo írt, a cég egy korábbi alkalmazottja korábban beperelte a céget, mikor azonnali hatállyal elbocsátották azért, mert a felmerült biztonsági problémákra figyelmezetett.
A Titan június 18-án kezdte meg merülését az Atlanti-óceán mélyére, nagyjából 645 kilométernyire a kanadai Új-Fundland partjaitól. Küldetése az volt, hogy utasait a Titanic roncsaihoz vigye.
A merülőhajó azonban csaknem két óra elteltével eltűnt, és ezzel elindult egy multinacionális erőfeszítés az öt utas megmentésére.
Ennek keretében az Egyesült Államokból, Kanadából, Franciaországból és az Egyesült Királyságból is útnak indultak hajók, hogy átvizsgálják az óceán felszínét. Az amerikai és kanadai katonai tisztviselők több repülőgépet is a helyszínre küldtek, és szonárbójákat telepítettek a víz alatti zajok észlelésére egészen a 4.000 méteres mélységig (nagyjából ilyen mélyen található a sötét tengerfenéken a Titanic).
Végül négy nap kutatás után egy távirányítású jármű a Titanic orrától mintegy 500 méternyire megtalálta a Titan roncsait. Úgy tűnik, hogy a halálos tragédiát egy betört ablak okozta, az utasok gyakorlatilag azonnal meghaltak a beáramló víz következtében. A keresési és mentőexpedícióról az Origo is részletesen beszámolt.
A vasárnap tartott sajtótájékoztatón Mauger elmondta, hogy az amerikai parti őrségnek elég gyakran kell megmentenie olyanokat, akik szándékosan kockáztatják a saját életüket - köztük olyanokat, akik nem megfelelő biztonsági felszereléssel, nem megfelelő képzéssel a hátuk mögött vagy akár ittasan merülnek a vízbe.
Azt egyelőre még nem hozták nyilvánosságra, hogy mennyit költöttek a Titan felkutatására, annyi azonban már tudható, hogy
a merülőhajó balesete polgári, de akár büntetőjogi szankciókat is eredményezhet.
A mentőexpedíció teljes és végleges költsége egyelőre még nem ismert, az ugyanis a The Washington Post cikke szerint több tényezőtől is függ. A kutatásban magáncégek és távirányítású járműveket szállító kutatóhajók is részt vettek, köztük az, amelyik végül megtalálta a Titánt. Ahogy azt sem lehet még tudni, hogy az amerikai kormány fizet-e ezeknek a szervezeteknek. Ez akkor lesz lehetséges, ha a védelmi minisztérium szerződést köt velük, akár utólag is, az elvégzett teljesítés után - jelzi szakértői kommentárjában Mark Cancian, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető tanácsadója.
A repülési műveletekhez hasonló küldetések finanszírozására a hadsereg "a költségvetésben már előirányzott pénzeszközökből" gazdálkodik, mondta Patrick Ryder dandártábornok, a Pentagon szóvivője.
A Cancian által készített becslés a teljes kiadáson alapul, beleértve az üzemanyagot, a karbantartást és a feltételezett személyzet javadalmazását is. Bár
a Titan keresési műveletét a szövetségi költségvetésben már szereplő sorról finanszírozzák, az amerikai hadsereg is magára vállal ebből némi költséget.
Mikki Hastings, az Országos Kutató- és Mentőszövetség elnöke még a múlt héten azt nyilatkozta, hogy a teljes költségkép még nem ismert, mert a mentési művelet még folyamatban van.
A Military.com szaklap cikke arról ír, hogy a keresésben bevetett repülőgépek üzemeltetése önmagában is rettentően költséges. Az Egyesült Államok Számvevőszéke (Government Accountability Office) több tízezer dollárra becsülte az óránkénti költségeket. A Titan utáni kutatásban a turbólégcsavaros P-3 Orion és a sugárhajtású P-8 Poseidon tengeralattjáró-vadászokat, valamint a C-130 Herculeseket is bevetették.
"A merülőhajóban rekedtek hatalmas bajban voltak.
A mentőszervezetek számára nem az az elsődleges, hogy a bajba jutott embereknek a helikopter vagy más erőforrások költségein kelljen gondolkodniuk.
Minden eltűnt személy megérdemli, hogy megtalálják. Ez a küldetésünk, függetlenül attól, hogy kik ők." - nyilatkozta Mikki Hastings, az Országos Kutató- és Mentőszövetség elnöke és vezérigazgatója.