A jelenleg az Ensana Grand Margitsziget Health Spa Hotel nevet viselő szálloda kalandos története 1873-ban kezdődött, amikor a kor híres építésze, Ybl Miklós tervei alapján elkészült a neoreneszánsz stílusú épület.
Mindennek előtörténetéhez tudni kell, hogy József nádor, majd fia, József Károly főherceg, elhatározták, hogy a Margitszigetet tündérkertté alakítják, benne egy olyan fürdővel és nyaralóteleppel, amiről a magyar közönség - akkor - még álmodni sem mert. A Margitsziget akkori tulajdonosa, József Károly főherceg kezdeményezésére indult meg a helyszínen feltárt gyógyforrásokra támaszkodva előbb a Margit fürdő, és a hozzá kapcsolódó, 1868-ban megnyílt Kisszálló (ennek a helyén a mai Thermal Hotel áll) megépítése, majd utána következett a Nagyszálló, a mai Grand Hotel.
Ma már hihetetlennek tűnik, de az 1880-as évektől a második világháborúig mindkét szállónak állandó lakói is voltak – köztük Krúdy Gyula, Ady Endre és Szép Ernő –, akik hónapokra vagy akár évekre béreltek ki egy-egy szerényebb vagy kényelmesebb szobát.
Arany János például hat nyarat töltött a szigeten, írt, nyaralt, és közben fürdő- illetve ivókúrákat vett kedvelt fái, a gesztenyék, a platánok, a vadnarancsok alatt sétálva.
A Margitsziget fái alatt írta Őszikék című versciklusát is.
Azután jókora fordulat történt, ugyanis a főherceg 1908-ban eladta margitszigeti birtokát a Fővárosnak, amely a Nagyszállót 1913-ban bérbe adta egy részvénytársaságnak. Innentől - mint később kiderült - korrupció övezte a szálloda működését, óriási botrányok sorozata következett, alaposan felborzolva a korabeli kedélyeket. A részvényesek évekig pereskedtek, majd a Főváros az I. világháború után végül visszaszerezte a szállodát.
A két világháború között jelentős fejlesztések valósulhattak meg. Az 1920-as években Wälder Gyula tervei szerint átépítették a szállót, a 30-as években pedig egy harmadik emelet és szanatórium is készült hozzá.
Később megrázó esemény volt, amikor Gellér Mihálynak, a Horthy-korszak szállodaigazgatójának a második világháború alatt, a vészkorszakban egy szál zakóban kellett menekülnie a saját szállodájából.
A II. világháborúban, majd az 1956-os hatalmas árvíz következtében a terület olyan súlyos károkat szenvedett, hogy a Margit fürdőt és a Kisszállót is le kellett bontani. A Nagyszálló azonban elkerülte ezt a sorsot, bár a háború után szinte romokban hevert. Ugyanakkor ebben az esetben az épület rekonstrukciója mellett döntöttek, az újjáépítés óta pedig két nagyobb felújítás is történt, 1985–1987-ben, majd 2000-ben, így a csodás épület napjainkban újra a régi fényében pompázik.
A második világháborút követően, a kommunista diktatúra időszakában ismét új korszak kezdődött a Nagyszállóban: működött ott dollárbolt, áhított nyugati termékekkel, a Havanna Bár a baráti Kubából importált zenészekkel, emellett világszerte rettegett terroristák is felbukkantak a vendégek között, valamint sportolóknak szervezett edzőtáborok váltották fel a korábbi úri közönséget.
Persze, nem a sportolók jelentették a szégyent, hanem a Carlos-szerű terroristák, akik jó viszonyban voltak a kommunista hatalommal, és olykor itt bujkáltak: természetesen nem a pesti rendőrök, hanem a nemzetközi körözés elől.
Lapozzon, cikkünk többek között a magyar Aranycsapathoz és Cristiano Ronaldóhoz kapcsolódó történetekkel folytatódik!