Mióta gazdaságról beszélhetünk az emberi társadalmakban, azóta övezik különleges események a pénzügyek történetét. Elég csak a történelem első klasszikus gazdasági buborékjára, a holland tulipánmániára gondolni, vagy arra, amikor a rumkereskedelem állt egy lázadás középpontjában. Mutatunk 9 példát arra, milyen bizarr eseményeket jegyez a gazdaságtörténet elmúlt 2000 éve.
Azért, hogy megállítsa az egyre emelkedő inflációt és a fizetőeszköz elértéktelenedését, Diocletianus római császár (284-305) úgy döntött, fix hatósági árat vezet be a fogyasztói termékek jelentős részére.
Ezt pedig úgy kényszerítette ki, hogy halálbüntetés járt azért, ha valaki a hatósági árnál drágábban kínálta a termékét.
A rendkívüli szigor viszont árufelhalmozáshoz vezetett, amire a császár úgy reagált, hogy törvényileg megtiltotta az árufelhalmozást is. Halálbüntetés terhe mellett.
Az egyre kétségbeesettebb kereskedők erre elkezdték bezárni a boltjaikat. És hogy mi volt a császár válasza? Halálbüntetés járt azért, ha valaki bezárta a boltját. Nem ez volt a legkönnyebb időszak a római kereskedők számára.
Amikor a Római Birodalom összeomlott az 5. században, vele bukott a római pénzügyi rendszer is. Ennek részeként pedig megszűnt a római pénzérmék utánpótlása, ami az akkori, később Angliának hívott területeken okozta talán a legnagyobb problémát.
Olyannyira, hogy a régészeti leletek alapján gyakorlatilag eltűntek a pénzérmék a brit szigetekről,
a lakosságnak pedig vissza kellett térnie a cserekereskedelemre.
A pénzérméket majd csak évszázadokkal később vezették be újra a területen, amikor az angoloknak védelmi pénzt kellett fizetniük a vikingeknek, hogy azok leállítsák a rendszeres fosztogatásokat.
A 15. századi Németországban gabonahiány lépett fel, amit a gazdaság talán még el tudott volna viselni. A folyamat viszont rendszeres sörhiányhoz vezetett, ami már elfogadhatatlan volt az országban.
A hiányra válaszul több városi sörfőzde (például Münchenben és Regensburgban) elkezdett különböző magokat és fűszereket használni a sör ízesítéséhez. Mindez a sör minőségének hosszú távú romlását vetítette előre, így a német hatóságok közbe is léptek.
Megalkották a bajor sörtisztasági törvényt (Reinheitsgebot), amely előírta, hogy a sörfőzéshez csak vizet, árpát és komlót lehet felhasználni
– a törvény egyik fő célja a búza felhasználásának visszaszorítása volt.
A törvényt 1871-ben egész Németországra kiterjesztették, és egészen 1987-ig érvényben volt. Noha – könnyítésekkel, de ma is számos sörfőzde kötelező érvényűnek tekinti a történelmi szabályt.
Miközben a Napkirály, XIV. Lajos versailles-i palotaépítése önmagában is súlyos adósságokba verte Franciaországot a 17. században, a pénzügyminisztere, Jean-Baptiste Colbert elképzelései még tovább rontottak a helyzeten.
Colbert adópolitikája és a költségvetési deficit fokozása egyaránt kiürítette az államkasszát, de a miniszternek emellett volt egy sajátos elképzelése is. Úgy gondolta, hogy a franciák megérdemlik a lehető legnagyobb luxus termelését és fogyasztását, vagyis a gazdaságpolitikájával egyre inkább kiszorította az átlagos fogyasztói cikkeket. A miniszter vágyálmából rémálom lett. A parasztság körében súlyos éhezési hullám söpört végig, hozzájárulva egy véres forradalom kirobbanásához.
Az 1860-as években a frissen létrejött Osztrák-Magyar Monarchia vezetői azzal kívánták támogatni a gazdaságot, hogy jelentősen lazítottak a bankok hitelezési szabályain. A cél a birodalom gazdasági növekedésének fokozása volt.
Az eredmény azonban egy rendkívül erős spekulációs buborék kialakulása lett az építőiparban, amely idővel súlyos gazdasági válságot eredményezett Közép-Európában.
A válság hullámai azonban messzire értek. Eljutottak az Egyesült Államokba is, előidézve az 1873-as pánikot,
amelyet még ma is az amerikai gazdaságtörténet fontos eseményeként tartanak számon. A buboréknak köszönhetjük azonban, hogy ebben az időszakban épült meg több is Európa legszebb épületei közül.
John Law skót bankár és üzletember 1717-ben vette át a Mississippi Company nevű francia vállalkozás irányítását. Néhány év alatt a céget a francia gyarmatok fő gazdasági erejévé változtatta. A társaság részvényeinek árfolyama az 1719-es körülbelül 500 livre-ről 1720-ra 10.000 livre-re emelkedett – a livre 781 és 1794 között volt fizetőeszköz francia területeken.
Egy évvel később viszont a részvények árfolyama összeomlott, Law elmenekült Franciaországból, és a francia kormány (mint elsődleges részvényes) kénytelen volt elengedni adósságkötelezettségei jelentős részét, így a hitelezők világszerte tönkrementek. A közgazdászok az epizódot "Mississippi-buborékként" emlegetik.
Sokan halottak a Weimari Köztársaság hiperinflációs időszakáról, amikor az árak (1920 és 1923 között) 3,25 millió százalékkal emelkedtek az I. világháborúban vesztes Németországban. Az emberek a pénzüket inkább elégették, hogy azzal fűtsenek, mivel ez olcsóbb volt, mint fát venni.
Azt viszont már kevesen tudják, hogy az amerikai konföderációs államokat is érintette egy hiperinflációs időszak – noha a weimarinál kisebb mértékben. 1861 és 1864 között a déli államokban az árindex havonta 10 százalékot is emelkedett. A polgárháború végére a megélhetési költségek 92 százalékkal voltak magasabbak, mint a háború előtt.
Az Egyesült Államokban, 1943-ban, súlyos hiány mutatkozott számos nyersanyagból. A második világháború idején így nem volt elég papír és bőr sem.
Ez pedig oda vezetett, hogy az USA-ban tényleges hiány lépett fel Bibliából,
ugyanis a nyomdászok és könyvkötők számára nem volt elég nyersanyag a könyvkészítéshez.
Japán a 20. században hatalmas gazdasági felfutáson ment keresztül. Az 1980-as évek végére az ingatlanok olyan értékesek lettek, hogy az ingatlanpiac összértéke négyszerese volt az amerikainak. Egyedül Tokió városában az ingatlanok összesített értéke meghaladta az USA összes ingatlanának teljes értékét.
A század végére azonban bekövetkezett az összeomlás.
Az 1989-es csúcsához képest a tokiói tőzsde elvesztette értékének 60 százalékát, az ingatlanpiac értéke pedig nagyjából 80 százalékot zuhant.
Számos elemző szerint a tokiói eset jó példa arra, milyen hatalmasra tudnak nőni az ingatlanbuborékok, és milyen óriási összeomlásra képesek.