A London központja alatti alagútrendszer turisztikai fejlesztésére a beruházó ausztrál Angus Murray 220 millió font (kb. 100 mlliárd forint) értékű bővítési és átalakítási tervet jelentett be. Ha az minden elemében megvalósul, Londonolyan fontos turisztikai attrakcióval gazdagodik - legalábbis Murray szerint -, melynek jelentősége csak a város nevezetes óriáskerekéhez, a London's Eye-hoz mérhető.
A beruházó Nagy-Britannia egykori állami távközlési monopólcégétől, a BT Group-tól vásárolta meg London egyik legkülönlegesebb ingallanegyütttesét. A hivatalos nevén "Kingsway Telefonközpont" nevű létesítmény nagyjából 40 métetrrel a felszín alatt, mintegy 8000 négyzetméteren terül el, és sokáig a világ egyik legszigorúbban őrzött, mindentől elzárt helye volt. Létezéséről ia legtöbb brit tudott, de valódi funkciójáról csak töredékes információkkal, városi mendemondák állításaival rendelkezett róla.
Az ausztrál beruházók a négyéves fejlesztési tervük részeként a barlanszerű, hengert idéző formájú szobákat úgy alakítanák át, hogy azok nagy kasszasiker filmek hangulatát idézzék meg a látogatók számára.
A 007-es ügynök kalandjairól szóló filmek mellett a fejlesztők más hollywoodi produkciók kapcsán, illetve a terület egészére vonatkozó koncepciók miatt is tárgyalnak nagy szórakoztatóipari cégekkel, például a Warnerrel és az Amazonnal
- ez utóbbi birtokolja most a James Bond-filmek jogait.
Ugyanakkor a fejlesztők nevében nyilatkzova Murray elmondta: meg akarják őrizni a hely egyedi történetének emlékét. Így például azt a szobát a mélyben, melyben egykor az Egyesült Királyság legmélyebben fekvő bárja működött. A hidegháború idején a föld alatt dolgozó mérnökök illetve hivatalnokok jártaj oda, olyanok, akiknek az volt a dolga a hidegháború feszült időszakában, hogy a transzatlanti távközlési vonalak minden körülmény között működjenek, valamint a rendkívüli diplomáciai hívásokat is fogadhassák az illetékesek.
Az alagútrendszer 1941-1942-ben épült, azért, hogy a londoni légitámadások idején menedéket nyújtsanak a lakosságnak. Mire azonban elkészültek, a legpusztítóbb német bombázási hullám már lezajlott, így végül a létesítményt óvóhelyi célokra sosem használták. célra. 1944-re a tompa hangú Szolgálatközi Kutatóiroda használta őket. 1944-ben egy unalmasnak tűnő katonai hivatalnoki szervezetet költöztettek be oda.
Ám a szervezet valójában a Special Operations Executive (SOE), azaz a Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége fedőszerve volt, azé a kémszervezeté, amelyet néha „Churchill titkos hadseregének" is neveztek. A szervezet emberei már a második világháború idején is dolgoztak Európában, végül az egységet az MI6-ba, az Egyesült Királyság külföldi hírszerző szolgálatának szervezetébe olvasztották.
James Bond karakterének megalkotója, Ian Flemint, a SOE tisztje volt, feladata az volt, hogy egyedi fegyvereket és eszközöket készítsen a valódi ügynökök számára - ha azt gondolja, hasonlókat mint amiket a 007-es filmekben látni, nem téved.
Brit történészekre hivatkoza a Bloomberg azt írja, hogy 1945-ben a föld alati birodalom hírszerzői berendezéseit elszámítotak. A létesítményt több száz tonna titosított illetve érzékeny dokumentum tárolására használták, valamint háborús tartalékhelyiségnek minősítették. De ottt működteték a forródrótakat, melyek az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetőjét kötötték össze.
A tervek szerint 40 millió fontba kerül majd csak az, hogy a területet előkészítsék a jövőbeni fejlesztések számára. Murray szerint, ha sikerül további befektetőket találniuk, akkor 2024 végére ezekkel a munkálatokkal végezhetnek. Utána jöhet a berendezések és a gépéeszet mondernizálása, valamint az érvényes biztonsági előírásoknak való megfeleltetés. Mindez további 100 millió fontot emészt majd fel.
A végső cél - további 80 millió fontos ráfordítással -, hogy a terek 2027-ben már megnyílhassanak a látogatók számára is.
Ebben az ausztrál tulajdonosok további együttműködésre számítanak a nagy szórakozhtatóipari, és a vezető elektronikai cégekkel, mint a Walt Disney, illetve a Samsung és az LG. A föld alatti területeken ugyanis óriási reklámfelületeket lehetne hasznosítani, nagyjából nyolcszor annyi reklámkijelzőnek van hely, mint a londoni Piccadilly Circus kijelzőjén.
Cikkünk kiemelt képén egy friss felvétel a londoni alagútrendszerről / forrás: The London Tunnels