A két önkormányzat tájékoztatása szerint az 580 millió forintos támogatást a 2400 lakosú Szabadkígyós község és a csaknem ötezres lélekszámú Újkígyós város nyerte el az uniós Terület- és Településfejlesztési Operatív Programban még 2021-ben.
A Svájceráj nevet a lakosság adta egykor az épületnek. Az 1800-as évek elején gróf Wenckheim József Antal kezdett ott dohányt előállítani; akkor ugyanis Európában a Napóleon által meghirdetett kontinentális zárlat miatt hiány volt dohányból. Az épület azért áll boltíves oldalfalakból, hogy a dohányleveleket megfelelően tudják szellőztetni, szárítani.
A gróf telepített a birtok nyugati részére egy új falut is azért, hogy ott termesszék a dohányt. Így született meg 1814-ben Újkígyós, a másik település neve pedig Ókígyós lett, amely 1950 óta a Szabadkígyós nevet viseli.
Később a gróf állattenyésztéshez hasznosította az épületet, befalazták a boltíves nyílásokat, és a már zárt helyiségbe svájci szarvasmarhákat hozatott tenyésztési céllal. Emiatt nevezte el a nép az épületet Svájcerájnak.
A postamúzeumot egyelőre még postaháznak hívják, mivel az intézmény azonnal nem kaphatja meg a múzeumi minősítést. A tárlaton az 1950-es évektől kezdődően mutatják be a posta történetét és a postaszolgálat változásait. Ebben az időszakban a küldemény- és pénzforgalom mellett a posta végezte a távközlési feladatokat, ekkor még hozzá tartozott a rádiós és televíziós műsorszórás is.
Az épület egykor valóban posta volt, amelynek egyik részében a hivatal és a postamester lakása volt, a másikban pedig a kézbesítő lakott. A kiállításon olyan eredeti műtárgyak is láthatók, amelyek Szabadkígyósról származnak: így a posta által használt bélyegző, szemlekönyv vagy a - teljesen üres - panaszkönyv. Látható egy "oldtimer" postás motorkerékpár is, valamint egy korabeli postás egyenruha.
A kocsimúzeumban megtekinthető két régi postakocsi: egy 1890 körüli nagy kariolkocsi és egy 1900 körüli postaközi közvetítő kísérleti gépjármű, mely korabeli alkatrészeket is tartalmaz.