Elvesztették az emberek a történelem egyetlen, állatok ellen indított háborúját - videó

Emuk - illusztráció

Alighanem a történelem egyik legkülönösebb háborúját vívta meg az ausztrál hadsereg 1932-ben, egyúttal az egyetlen olyat, melyben emberek állatok ellen viseltek hadat. A furcsa történetben azonban az igazán elképesztő az, hogy a bevetett ausztrál alakulat alulmaradt a röpképtelen óriásmadarakkal, az emukkal szemben.

Az emu Ausztrália jellegzetes madara, az ország hivatalos címerállata a vörös óriáskenguruval együtt, és éppen csak egy kicsit kisebb, mint a legnagyobb szárazföldi madár, az ugyancsak röpképtelen strucc.

Alig 90 éve történt, hogy az emuk és az emberek viszonya nemhogy szívélyesnek nem volt mondható, de az ellentétektől a nyílt szembenállásig, majd a fegyverrel vívott háborúig romlott. De hogyan fajultak idáig az események?

Ausztráliában az emuk pusztítására válaszként bevetették a hadsereget Forrás: Sporcle

Nem tőzsdekrach, hanem emuinvázió

Az 1910-es évek második felétől az ausztrál kormány földterületeket adományozott Nyugat-Ausztrália feltöretlen vidékein a vállalkozó szellemű telepeseknek, elsősorban az első világháborúban szolgált veteránoknak. Mintegy 5.000 leszerelt katona próbált birkatartás és gabonatermesztés révén boldogulni így, földjeiket művelve és öntözve. A dolog jól is működött addig, amíg a kormány megfizette a garantált árat a terményekért. Ám később, a nagy gazdasági világválság éveiben a kormány ezt a vállalását nem tudta teljesíteni, a gabona iránti kereslet pedig a töredékére esett vissza. A csalódott és dühös, katonákból lett gazdálkodók inkább otthagyták a terményeket a földeken.

Ekkor léptek a képbe az emuk, mégpedig szó szerint.

Az olykor 50-60 kg-os, egy felnőtt ember magasságát is elérő madarak vándorolnak, minden évben a szárazföld belsejébe költöznek a tengerpartról. Csakhogy akkoriban hirtelen rengeteg emu jött rá arra, hogy a terményben gazdag, művelt földeken túl nem érdemes menniük. Amit értek, megették, a gazdák építette kerítéseket lerombolták, így a haszonállatként tartott házi nyulak is szétszéledtek, egyenesen a búzaföldekre. Az emuk közben ütemesen szaporodtak a kedvező feltételek között.
Mire a gazdák észbe kaptak,

mintegy 20 ezer óriási madár grasszált a keserves munkával megművelt földjeiken.

A farmerek pedig csődközeli helyzetbe jutottak, mivel arra sem maradt pénzük, hogy a nyulak kerítéseit megjavítsák.

A korabeli, archivált felvételen egy, az emuk pusztításának nyomait viselő gazdálkodói ugar Forrás: Wikipedia.org

Persze az exkatonákat sem olyan fából faragták, hogy megadják magukat az emuknak. Talán nem véletlen, hogy nem a mezőgazdasági, hanem a hadügyminiszterhez, Sir George Pearce-hez fordultak segítségért. Ugyan az emuk 1922-től védettnek számítottak Ausztráliában, de a kialakult helyzet miatt gyorsan kártevőknek minősítették az állatokat, és így kiadhatták rájuk a hadi parancsot: 1932 őszén az ausztrál hadsereget hivatalosan bevetették az emuk ellen.

Gyorsak és szívósak

A hadügyminiszter kihirdette a kártevő emuk jelentős megritkítására indított, 6 hónaposra tervezett katonai akciót, melynek végrehajtására az Ausztrál Királyi Tüzérség 7. Nehéztüzérsége kapott parancsot. Egy háromfős alakulat élére a regényes nevű Gwynydd Purves Wynne-Aubrey Meredith őrnagyot nevezték ki, és a csapatot 10 ezer lőszerrel, valamint kettő, percenként 500 lövés leadására képes Lewis-géppuskával szerelték fel.

Valószínűleg nemigen akadt akkor olyan személy Ausztráliában, aki e rettenetes tűzerő ellenében az emukra fogadott volna.

A dolgok innentől vettek egészen bizarr fordulatokat.

Sir George Pearce ausztrál hadügyminiszter, aki engedélyezte a katonai beavatkozást az emuk ellen Forrás: Commons Wikimedia

A hadsereg gyors győzelemre számított, és 1932. november 2-án megindította első támadását az emuk ellen. Az előjelek ugyanakkor kedvezőtlenek voltak, ugyanis a térséget szokatlan módon heves esőzések áztatták az előző hetekben, így a különítmény csak több hetes késéssel tudott akcióba lendülni.

Az első ütközetben a gazdák nagyjából 50 madarat tereltek a golyószórók lőtávolságába. A meglepetések ekkor jöttek: az emuk megszokták az emberek közelségét, és békésen tűrték azt is, hogy a fegyvereket mellettük tárazzák be. Ám az első lövésre szétrebbentek, és utána szinte képtelenség volt a gyorsan futó madarakat befogni a fegyverekkel.

Ha pedig ez nem lett volna elég,

az emukat 1-2 golyó általában nem terítette le, a nagyobb testű állatok rezzenéstelenül szaladgáltak tovább, vastag bőrükben a drága töltényekkel.

Az első csata eredménye kiábrándító volt: alig néhány kilőtt madár a félszázból.

Egy kilőtt madár az emuháború megindítása után Forrás: commons.wikimedia.org

Bizarr bevetések a futóbajnok madarak ellen

Az első kudarc azonban nem vette kedvét Meredith alakulatának, a katonák egyébként is parancsot hajtottak végre. November 4-én egy gát közelében nagyjából 1.000, a korábbi falkánál szelídebbnek tűnő emut csaltak csapdába, ám az akció ismét kudarcot vallott.

Az egyik fegyver besült, a madarak pedig ismét lefutották üldözőiket.

A források szerint pontosan 12 madárral sikerült végezniük a második rajtaütés során, néhány további, sebesült állat pedig később pusztult el.

A harmadik akciót már gépesítve hajtották végre: az őrnagy parancsára az egyik golyószórót egy teherautó platójára szerelték. De ez sem segített.

Az akár 50 km/óra sebességre is képes madarak lefutották a teherautót is, a hepehupás úton pedig a tüzér alig tudott célra tartani a fegyverrel.

A hadművelet három csatája óriási kudarccal végződött: a több ezer megölt állatot feltételező ritkítóakcióban hat nap alatt a lőszer negyedét, 2500 töltényt használtak el a katonák, és alig 50 állattal végeztek (az ennél megengedőbb, a farmerekre hivatkozó források is csak 200-500 megölt emuról tudnak).

Meredith és emberei helyzetét nem könnyítette meg, hogy a korabeli sajtó előszeretettel élcelődött a katonai kudarcon. Végül a várható politikai veszteség miatt a hadügyminiszter november 8-án leállította az akciót. Az őrnagy szabályosan elkészítette jelentését a hadműveletekről, kiemelve, hogy alakulata azokban nem szenvedett veszteséget, a kudarc okaként pedig megnevezte azt is, hogy "az ausztrál hadsereg alábecsülte az emuk harci helyzetben érvényesülő képességeit."

Az alábbi videós beágyazásban az emuháborúról forgatott archív felvételekből tekinthető meg összeállítás:

A második emuháború

Az akció leállítása után az emuk ott folytatták, ahol abbahagyták. Ezért a telepesek nyomásának engedve, a hadügyminiszter november 12-én jóváhagyta a katonai akció folytatását. Ezt azonban hivatalosan a nyugat-ausztráliai szövetségi kormány indította, a hadsereg csak a fegyvereket kölcsönözte a művelethez. Ám Nyugat-Ausztráliában nem volt gépesített lövész, így újra Meredith őrnagy állt az akció élére.

A második emuháború a korábbinál nagyobb sikert jelentett Ausztráliának, ezúttal a farmerek is kivették a részüket az emuk elpusztításából. Meredtih őrnagyot december 10-én hívták vissza a bevetésről, második jelentésében azt állította, hogy közel 1000 madarat lőttek ki a lőszerkészlet felhasználása mellett, és további 2500 madár pusztult bele sebesülésébe.

Az emuritkítási akciót sikeresnek értékelték, annak ellenére, hogy az eredmény elmaradt a kitűzött sokezres kilőtt egyedtől.

Az ausztrál sajtó az emuháború után éveken át foglalkozott a témával, gyakran élcelődve azon. Az emukérdés az ausztrál parlamentben is visszatérővé vált.

Annak ellenére, hogy később más módszerek bizonyultak hatékonynak az emuk féken tartására (például kerítés a földek köré, illetve a gazdák által leölt állatokért fizetett vérdíj), még az 1950-es években is jóváhagytak egy katonai akciót azok ritkítására.

Az alábbi, 1953 júliusában megjelent újságcikk arról számol be, hogy Ausztráliában döntés született egy nagyjából 220 km hosszú, emuk ellen védő kerítés megépítéséről, 32.000 fontos költséggel (akkor még a font volt az ország hivatalos pénzneme):

Az emuháború furcsa öröksége pedig napjainkban is él. 2019-ben musicalt mutattak be róla Melbourne-ben, 2023-ban pedig egy filmfesztiválon tűztek műsorra egy, az 1932-es eseményeket a jelenben parafrazáló akcióvígjátékot The Emu War címen. A tervek szerint 2024-ben vagy 2025-ben leforgatnak egy másik vígjátékot is az emuháborúról, melyben John Cleese ismert angol komikus is szerepet vállalt.