Ez a festői falucska volt egykor Nagy-Magyarország legészakibb települése

Zubrzyca Górna, az egykori Felsőbölényes

Fotó: Shutterstock/Jan Orlowski

Vannak olyan területek, amelyek a történelem sodrában határmódosítások révén egy országtól valamely másikhoz kerülnek. Erre kínál példát egy festői lengyel falucska is, amely egykoron Nagy-Magyarország legészakibb települése volt.

Érdekes története van egy kis lengyel falunak, amely meglehetősen sokáig tartozott Magyarországhoz. Ennek hátterében az áll, hogy Lengyelországot korábban a nagyhatalmak háromszor is felosztották egymás között, így az ország megszűnt létezni. Az egykori jelentős hatalmat először 1772-ben osztották fel egymás között Poroszország, Ausztria és Oroszország. Majd 1793-ban és 1795-ben újra felosztották a nagyhatalmak.

Ennek következtében sok területe kapott új nevet is.

Ilyen Zubrzyca Górna is, az a kis lengyel falu, amelynek lakossága ma 3000 fő. A 11. századtól tartozott Lengyelországhoz, lakossága 90 százalékban lengyel volt, a lakosság második legnagyobb hányada pedig szlovák. 

Ám arról is híres, hogy az egykori Nagy-Magyarország legészakibb települése volt még korábban. 

Az Árvai-Beszkidek mérsékelt lejtőin fekszik, a 957-es út mentén, Jablonkától 10 kilométerre északnyugatra.

A Thurzó család engedélyével annak idején a Moniak család gyolcsot készítő műhelyeket és malmokat épített ide. Mateusz Moniak a vidék fellendítéséért 1674-ben nemesi rangot is kapott, és az egykori Moniak-kúria területén épült fel az Árvai Néprajzi Park, ahol a környék népi építészeti alkotásai láthatók.

A 20. század elején nevét Felsőbölényesre magyarosították, de ez nem bizonyult maradandónak, mert az első világháború után az újjáalakuló Lengyelország része lett. A trianoni diktátumig egyébként Árva vármegye Trsztenai járásához tartozott.

Egyike azon 14 lengyel felső-árvai falunak, amely Trianon után Lengyelországhoz került, a belgiumi Spában tartott diplomáciai konferencia után - emeli ki a Promotions.hu.

Érdekesség az is, hogy a falu 1939 és 1945 között a Szlovák Köztársaság részévé vált, ekkor Vyšná Zubrica volt a neve. A mai Kis-lengyelországi vajdaságban található település lakosai közül napjainkban 10 és 20 százalék közötti hányada vallja magát szlováknak.

Ez a terület ma tehát az egyetlen olyan rész, amely Nagy-Magyarországból egy olyan ország része lett, amely ma nem határos Magyarországgal.

Tehát többször is gazdát cserélt az évszázadok alatt, a jelenleg is fennálló határokat végül Párizsban húzták meg a második világháború után.