Több országban is indultak olyan projektek, amelyek célja, hogy a túlnépesedett főváros helyett épüljön egy újabb, a modern kor városépítészeti és a társadalmi igényeinek jobban megfelelő kormányzati központ. Többek között Egyiptomban is megkezdték az új főváros felépítését, ami már eddig 6000 milliárd forintnak megfelelő összeget emésztett fel, és a borzasztóan túlzsúfolt Kairótól nem messze, a sivatag kellős közepén lesz található.
Utóbbi ugyan még a jövő zenéje,
Mianmarban viszont már megépült Nepjida, aminek fővárosi státuszáról még 2005-ben döntött a kormányzat, amely ide helyezné át a székhelyét, vagyis ez lesz az ország új adminisztratív fővárosa.
Építése zömmel 2012-ben fejeződött be. Az új főváros nevét 2006 tavaszán jelentették be, és ebben az évben lett az ország hivatalos fővárosa. A korábbi fővárostól, Ranguntól 320 kilométerre északra fekszik.
Nepjidában többek között 1200 darab négyemeletes háztömb található, de hiába több mint 7000 négyzetkilométer az alapterülete (ez a második legnagyobb magyar vármegye, Borsod-Abaúj-Zemplén kiterjedéséhez hasonló), rendkívül alacsony a népsűrűsége, szinte kong az ürességtől, nagyon kevesen élnek ott, többsávos sugárútja pedig teljesen kihalt.
A Promotions.hu szerint Nepjidát a tervezésekor élénk nagyvárosnak szánták, amelybe majd rengetegen költöznek, ám ez a mai napig nem valósult meg.
A jobb élet reményében sokan próbáltak a környéken letelepedni, ám az új lakásokra nincs pénzük, ezért a külvárosi nyomortelepeken húzzák meg magukat. Az új épületekbe pedig csak időnként néhány külföldi delegáció, továbbá a helyi katonai junta emberei járnak.
A gyönyörű kirakatvárosban az infrastruktúra gyakorlatilag nem létezik, és csak a felső százezrek élvezhetik a végül 4 milliárd dollárból épült Patyomkin-város méregdrága előnyeit.
(Mianmarban egy másik hatalmas város felépítéséről is döntés született a közelmúltban, amelyről itt írt az Origo.)
Vagyis Rangun tehermentesítése nem sikerült, továbbra is az 50 milliós ország legnépesebb városa maradt. Ma több mint ötmilliós metropolisz, ahol az elmúlt másfél évtizedben megindultak ugyan az infrastrukturális fejlesztések, alapvetően azonban ma is 19. századi arculatát őrzi: a sakktábla-elrendezésű utcahálózatot gyarmati épületek sorai szegélyezik, a városban számos, a brit gyarmati városépítészeti törekvésekről tanúskodó zárt park és kert, mesterséges tó található. A sikátorszerű, nyílegyenes belvárosi utcácskákban napközben mozdulni is alig lehet, minden talpalatnyi helyet benépesítenek a portékáikat kínáló gyümölcs- és zöldségkertészek, halászok, mészárosok, kifőzdések, dohány- és jutaárusok, drágakőcsiszolók és mindenféle egyéb kereskedők és kézművesek.