Megtalálták a pokol tüzét, a mai napig nem mehet oda senki

Vágólapra másolva!

Szó szerint füst és mérgező gázok gomolyognak a földből egy életveszélyes szellemvárosban Pennsylvania államban. A füst és a veszélyes gázok a település alatt lángoló szénből származnak. Ezért Centraliát gyakran nevezik a pokoltűz városának: a lángok 1962 óta égnek, és akár további 200 évig is tarthat, mire felemésztik a gyúlékony antracitot.

Origo

Vágólapra másolva!

tűz Centralia antracit pokol hulladékégetés

Az Egyesült Államokban számos elhagyatott bányászvárost találni, de talán egyik története sem izgalmas és hátborzongató annyira, mint a Pennsylvania államban található Centralia városáé – már csak azért is, mert a település története jelenleg is "élő", köszönhetően a mostanra elpusztult szellemváros alatt lángoló gigantikus széntartaléknak.

Centralia jelenleg a világ egyik legveszélyesebb helye, ahonnan a hatóságok kifejezetten javasolják a távolmaradást, sőt, még az autós áthaladást sem ajánlják.

Ha pedig ez nem lenne elég különleges: mindennek ellenére a városkának hivatalosan jelenleg is van 5 lakója, akik nem akarnak elmenni onnan.

Centralia, Pennsylvania, Amerika, elhagyatott, bánya, szénbánya, szellemváros — 2011-ben készült felvétel a városba vezető egyik tönkrement útról
Fotó: Credit Image: © Nicolaus Czarnecki/ZUMAPRESS.com

A bányászváros, mely megnyitotta a poklot

Centralia története a 19. század elején kezdődött. A kicsiny, alig pár házas település akkor indult virágzásnak, amikor magas fűtőértékű szenet találtak a környéken. Az 1860-as évek végére a mai Centralia már sikeres város, egyben szénbányászati központ volt. Bár a bányászat a 20. század közepére veszített jelentőségéből, a város alatti tárnarendszerben még rengeteg jó minőségű, gazdaságilag értékes kőszénféle: antracit maradt.

Centralia elhelyezkedése a Google térképén:

A település végét egy ártalmatlannak tűnő döntés indította el, ami valószínűleg egy lényegtelen fejezet lenne egy kicsiny város történetében, ha nem vezetett volna ahhoz, hogy Centralia alatt felgyullad a pokol tüze – írja David Dekok amerikai szerző – aki kisvárosok történeteit dolgozza fel könyveiben – Centralia-val foglalkozó munkájában.

1962 májusában ugyanis a városi tanács a nemzeti ünnepnek számító emlékezet napjára készülve úgy döntött, felszámolja a város melletti szeméthalmot. Csakhogy a szemetet nem elszállították, hanem egy kiürült tárnába halmozták fel, hogy elégetve szabaduljanak meg attól. A műveletet öt önkéntes tűzoltó felügyelte, akik a hulladék hamuvá válása után el is oltották a tüzet – legalábbis ezt hitték.

Az el nem oltott tűz ugyanis begyújtotta a felszín alatt 10-15 méter mélyen húzódó antracit-réteget.

A hő és a lángok pedig hamarosan átterjedtek a teljes járatrendszerre, több négyzetkilométeres területre, a bányajáratokban meggyújtva a szenet.

Centralia hulladékégetése, a szakszerűtlenül eloltott tűz miatt a poklot hozta el a város számára.

Minden ég a felszín alatt

A helyiek hamarosan észlelték a bajt. Az elhagyott bányaalagutak egy része a város utcái alatt fut, így hamarosan a földből áramló meleg és szén-monoxid felhők keserítették meg az ott lakók életét. A veszélyes gázok miatt a bányászatot a még működő tárnákban teljesen leállították.

Annak ellenére, hogy a helyiek tudták, hogy a talpuk alatt szó szerint lángol a föld, egy ideig megpróbálták folytatni megszokott életüket. Pennsylvania állam támogatásával dollármilliókat költöttek arra, hogy eloltsák a kiterjedt bányatüzet, ám eredménytelenül. Ettől eltekintve azonban igyekeztek nem venni tudomást a helyzetükről.

A fordulatot 1981 hozta el, amikor egy helyi kisfiú alatt beszakadt az út, az alatta tátongó mintegy 45 méteres kráterből csodával határos módon sikerült kimenteni.

Később a helyi benzinkúton gyanús lett a melegséget árasztó üzemanyag, és amikor a kút tulajdonosa – egyben az akkori polgármester – megmérte a földbe ásott tartályok hőmérsékletét, a mérő 78 Celsius fokot mutatott. Ez már közvetlen veszélyt jelentett az ott élőkre, a kutat így be is kellett zárni.

Az akkor nagyjából 1000 fős város riasztó állapotokat mutatott, ahogy a felszín alatti tűz egyre inkább felemésztette a szenet.

Utak, járdák, épületek mentek tönkre, a repedéseken füst szivárgott fel a talajból, a helyi temetőben terjengő gázok miatt a hely horrorisztikus hangulatot árasztott (állítólag több horrorfilm-rendező merített Centralia történetéből műveihez).

Világossá vált, hogy a számos költséges, sikertelen tűzoltási kísérlet ellenére Centralia városának vége.

Ez volt Centralia lakosainak exodusa

1984-ben összeállt az a 42 millió dolláros (ma kb. 125 millió dollár), a Kongresszus által is jóváhagyott pénzügyi csomag, mellyel az állam megvásárolta a Centraliában élők otthonait, és anyagi támogatást adott nekik az átköltözéshez. Többségük a közeli településeken talált új otthont.

A város kiürítése 1992-ben történt meg, csupán néhány lakos maradt a városban saját döntésük alapján, akiknek erre vonatkozó jogát egy perben bíróság ismerte el.

Centralia épületeit lebontották vagy az enyészeté lettek, a város postai irányítószámát hivatalosan 2002-ben vonták vissza. A legfrissebb népszámlálási adatok szerint jelenleg 5 állandó lakosa van a helynek. Idegenektől azt kérik, semmiképp ne menjenek oda a veszélyes gázok és a talajomlás miatt.

Más amerikai államokban, illetve a világon máshol is vannak aktív bányatüzek, de Centralia pokoli lángjai több mint fél évszázada égnek elolthatatlanul.

Az állami hivatalok szerint még nagyjából száz, de valószínűbb, hogy kétszáz évig tart, mire elég az értékes kőszén a felszín alatt.

A legutolsó kalkulációk szerint 500 millió dolláros ráfordítást igényelne a tűz eloltása, ezt azonban egyelőre nem tudja – és a lakosok áttelepítése után nem is akarja – az állam kifizetni.

Az egykori bányászvárost elemésztő antracit értékét a becslések 1 milliárd dollárra teszik.