Kevesen tudják, hogy a Lánchídnak van egy ikertestvére. Anglia délkeleti részén, London és Oxford között található Marlow városa, amelynek függőhídja a megtévesztésig hasonlít a Lánchídra. A brit hidat ugyanaz a William Tierney Clark tervezte, aki később magát a Lánchidat is megálmodta. Amikor Széchenyi István mintát keresett a pesti átkelőhöz, rábukkant az angliai Hammersmith hídra, amit nem sokkal azelőtt, 1827-ben adtak át a Temze fölött. Ezt az átkelőt is Clark tervezte, és annyira megtetszett Széchenyinek, hogy megbízta a mérnököt a magyarországi projekttel.
1838-ban elfogadták a terveket, és megbízták Clarkot a kivitelezéssel; azonban a mérnök nem tudott volna huzamosabb időre Magyarországra költözni, így kapta meg a feladatot névrokona, a skót származású Clark Ádám.
A marlow-i átkelő ma is pontosan ugyanúgy néz ki, mint a Lánchíd, ezért a britek elhelyeztek ott egy kétnyelvű emléktáblát, amit a két híd - és ezáltal a két ország közötti - kapcsolat tiszteletére avattak fel.
Ezen nem csak angol, de magyar felirattal is olvasható az alábbi szöveg:
„A William Tierney Clark által tervezett két, egyedül fennmaradt híd emlékére: a budapesti Széchenyi-lánchíd a Dunán és a Temze függőhídja az angliai Marlow-nál”.
Emellett van egy másik tábla is a hídon, amire az van írva, hogy "üdvözöljük Marlow-ban, a franciaországi Marly Le Roi ikervárosában", alatta pedig hatalmas betűkkel: Áthidalva Budapesttel - írta meg a Promotions.hu.
A Széchenyi lánchíd a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégebbi, legismertebb híd a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe, egyben az első állandó híd a teljes magyarországi Duna-szakaszon. Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte, és finanszírozását báró Sina György szervezte, a legnagyobb adományt is ő adta a klasszicista stílusban tervezett híd megépítésére.
Az építési munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849. november 20-án avatta fel Ferenc József.
A hídfők kőoroszlánjait Marschalkó János szobrászművész készítette. A híd megépítésének teljes költsége 6,575 millió aranyforintot tett ki, ebből maga a híd 4,4 millióba, az összköltség kétharmadába került.
A II. világháború végén a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta maga mögött. Az újjáépített, némileg kiszélesített hidat első felavatásának 100. évfordulóján nyitották ismét meg.