A Johnson & Johnson (J&J) általános egyezséggel szeretné végre lezárni az évtizede húzódó hintőporpereket, melyeket a társaság termékeiben lévő vagy feltételezetten ott lévő azbeszt egészségre káros hatásai miatt indítottak ellene.
A J&J kezdettől fogva tagadta, hogy azbeszttel szennyezett hintőporokat forgalmazott volna, ezt hitelt érdemlően a laboratóriumi vizsgálatok sem támasztották alá, ennek ellenére 61 ezer felperessel kellene megegyeznie, ami eddig lehetetlen küldetésnek bizonyult.
Erre jelenleg 6,5 milliárd dollár áll a rendelkezésére, ez 106,5 ezer dollár (38,4 millió forint) egy felperesre eső összeg lenne, de a igények kategorizálása miatt sokan ennél többre, sokan ennél kevesebbre számíthatnának.
A J&J azonban menekülő útvonalat választott, és külön céget alapított a hintőporos követelések teljesítésére. Bármilyen bornírt, az LTL Managementet azért hozták létre, hogy mielőbb fizetésképtelenséget jelenthessen és csődbe vigyék. Ezt a „texasi kétlépcsős” csődeljárás teljesen legális módszerével oldották volna meg, de a felperesek ügyvédei ezeket a kísérleteket bíróság elé vitték, és sikerült eddig megakadályozniuk a csődöt.
Ez kétszer bejött, a harmadik próbálkozás azonban most átmehet a csődbíróság szigorú szűrőjén - írta meg a Világgazdaság. A J&J és az LTL eddig azzal érvelt, hogy a csődeljárás keretében rendezetten, tisztességesebben, hatékonyabban és méltányosabban lehet szétosztani a kártérítésként felkínált pénzt a felperesek között, mint ha azt a bíróságokra bíznák, utóbbiak ugyanis hasraütés-szerűen döntenek, egyeseknek százmilliókat, másoknak pár ezer dollárt vagy semmit sem ítélve.
A cél az, hogy az eljárás segítségével az összes felperest egyetlen egyezségre kényszerítsék. A J&J egyezséget ajánlott a felpereseknek, és megszavaztatta őket, hogy a megfelelő támogatottság birtokában a csődbíróság elé vigye az ajánlatot jóváhagyásra. A Bloomberg értesülései szerint a július végén lezárt szavazáson a szükséges 75 százalék fölött volt a támogató szavazatok aránya.
A csődbírótól az LTL Management ilyen felhatalmazás birtokában kérheti, hogy a berzenkedő felperesekre is rákényszerítse az egyezséget, azaz pontot tegyen a szappanopera hosszúságú kártérítési ügy végére.
A megegyezés elé viszont nemcsak az ellenkező felperesek, hanem a változó jogi szabályozás is akadályokat gördít. Jelenleg a kongresszus asztalán van egy olyan törvényjavaslat, amely korlátozná a vállalatok azon lehetőségét, hogy egy fedőcég csődbe juttatásával védekezzenek a kártérítési perek ellen. Azaz elkaszálnák a „texasi kétlépcsőst”.