Dollárboltok: valutáért igazi kincseket lehetett vásárolni

Vágólapra másolva!

Ma már sokan nehezen tudják elképzelni, de volt olyan időszak, amikor egyes magyarországi üzletekben kizárólag az útlevél felmutatásával lehetett vásárolni, méghozzá nem forintért, hanem nyugati valutáért. Néhány évtizeddel ezelőtt - az akkori hiánygazdálkodás időszakában - a dollárboltok olyan értékes portékákat kínáltak, amiket máshol nem lehetett beszerezni: Milka csokoládétól kezdve a Marlboro cigarettán át a magnókazettákig és videómagnókig. Napjaink hihetetlen termékdömpingje közepette már csak kevesen emlékeznek arra, hogy milyen volt annak idején soha nem látott csodás játékok, márkás parfümök után vágyakozva ácsingózni a dollárüzletek kirakatai előtt.

Origo

Vágólapra másolva!

dollárbolt kgst dollár valuta turista

A régi rendszer különleges üzletei voltak a dollárboltok, amelyek harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt csillogó-villogó áruválasztékot kínáltak, olyan márkákkal a polcokon, amelyeket sokan csak a nyugati újságokból ismertek.

Mit lehetett vásárolni a dollárboltokban?

Ezeken a helyeken

a Milka csokoládétól kezdve
a Marlboro cigarettán át
a magnókazettákig
és videómagnókig

számtalan olyan kincs beszerezhető volt, amit az akkori hagyományos üzletekben - forintért - nem lehetett kapni.

A budapesti Kígyó utcában található egykori dollárbolt kirakata előtt felnőttek és gyerekek hosszan időztek az 1970-es években, vágyakozva nézve a márkás francia konyakokat vagy a színes, gyönyörű babákat.

Sokak számára egy elérhetetlennek látszó világot jelenítettek meg ezek az árucikkek, így a legtöbbjüknek be kellett érnie a Kent cigaretta helyett a Munkással, vagy a Matchbox autók helyett a műanyagból készült kisautókkal. Abban az időszakban ugyanis a kiskereskedelem egyrészt hazai, másrészt a KGST-országokból, vagyis a kommunista-blokkból származó termékeket forgalmazott.

Az akkori kifacsart terminológia szerint a „rothadó Nyugat kapitalista árucikkeit" árusították ezek az üzletek, ahol csak a „menők" vásárolhattak, azok, akiknek volt nyugati valutájuk, mert nemcsak magyar forintért, de orosz rubelért, román lejért vagy jugoszláv dinárért sem lehetett itt semmit kapni.

Hogy született meg a dollárboltok ötlete?

A dollárboltok létrejöttének egyik alapfeltételét a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat 1959-ben történt megalakulása jelentette, amely már konvertibilis valutáért is folytatott külkereskedelmet. Ekkor született meg az ötlet, hogy a magánemberek valutában tartott forrásait minél nagyobb mennyiségben be kell csatornázni az államkasszába. A cél az volt, hogy a náluk lévő valutát Magyarországon költsék el, ezzel is enyhítve valamelyest a hazai valutaéhséget.

1956 előtt a magyar állampolgárok nem rendelkezhettek külföldi fizetőeszközzel, és a diplomaták sem vásárolhattak nyugati valutáért árucikkeket, majd 1965-ben született meg a döntés, hogy a többi szocialista országhoz hasonlóan itthon is diplomata- és turistaboltokat, vagy más néven dollárboltokat kell létesíteni.

Az üzletek árukészletét jól ismert francia és olasz parfümökkel, menő amerikai cigarettákkal, márkás italokkal, édességekkel, csodás játékokkal és ruhákkal, extra műszaki cikkekkel töltötték fel.

Az 1960-as években azonban nem sokan rendelkeztek dollárral vagy márkával az országban - kivéve az itt élő nyugati diplomatákat és az idelátogató turistákat, továbbá azokat, akiknek külföldre szakadt rokonaik némi anyagi segítséget szerettek volna nyújtani az itthon maradottak számára. Ők jelentették ennek a frissen támadt ötlet a célcsoportját.

Milyen vevőkört céloztak meg ezek az üzletek?

Kezdetben csak a Magyarországon dolgozó diplomatákat célozták meg, majd a Nyugatról hozzánk látogató külföldieket is, így a szállodákban egymás után nyíltak a dollárboltok.

A Konsumex (később az Intertourist), a Csemege Vállalattal közösen, a három Budapest belvárosi diplomatabolt mellett több mint 350 dollárboltot indított be a fővárosi és vidéki szállodákban. Budapesten a Kígyó utcai mellett az Arany János utca 32. szám alatti üzlet volt mind közül a legismertebb.

A diplomataboltok egyre sikeresebbek lettek, és az általuk lebonyolított forgalom egyre nőtt, ami a választék bővítését is magával hozta. A kínálatban a megszokott nyugati márkák mellett helyet kaptak olyan hazai minőségi termékek is, amelyeket a külföldi turisták szívesen vittek haza magukkal, köztük a Herendi porcelán, kalocsai hímzett áruk vagy a Pick téliszalámi.

Aztán a hetvenes évektől kezdve tovább bővült a dollárboltok vevőköre, hiszen akkoriban már egyre többen dolgoztak Nyugaton (politikusok, művészek, mérnökök) akik valutában kapták a fizetésüket. Ezt megtakarításként elhelyezhették az OTP-nél, és ennek erejéig engedéllyel vásárolhattak ezekben az üzletekben.

Az 1980-as években pedig a politikai vezetés úgy döntött: minden magyar vásárolhat dollárboltban (igaz, évente átszámítva csupán kétezer forint értékben) - ez az intézkedés tovább növelte ezekben az üzletekben a vásárlóerőt.

Mivel az évi kétezer forint alanyi jogon járt, így a családok összefogtak, és összeadták a valutakeretüket, ha mondjuk egy jobb magnót szerettek volna megvásárolni: egy férj és feleség két gyerekük asszisztálásával már össze tudta adni egy márkás magnetofon árát.

Aztán a dollárboltok ideje leáldozott, virágzásuknak a rendszerváltás vetett véget végérvényesen, amikor a gazdaság átalakulása nyomán nálunk is mindenhol megjelentek a nyugati importtermékek, és velük együtt a multinacionális kiskereskedelmi láncok. A diplomataboltok ekkor eltűntek a belvárosokból és az elegáns szállodákból - egyik napról a másikra elsodorta őket az idő.

Az alábbi videó bemutatja, milyen volt egy téli akciós vásár a nyolcvanas évek közepén: