Kiderült, meddig lehet megenni a tojást vagy a kolbászt a minőségmegőrzési idő után

Bővült a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Maradék nélkül programjának népszerű lejárati útmutatója. A gyűjtemény a lakosság, a kereskedelmi szektor és a karitatív szervezetek számára ad hasznos iránymutatást a minőségmegőrzési idejű termékek lejárat utáni fogyaszthatóságáról.

A Nébih tájékoztatása szerint a frissített dokumentum többek között a tojással, a margarinnal, a kolbásszal és a kávéitallal, pontosabban az azokra vonatkozó tudnivalókkal bővült.

Mint írják, előfordul a hétköznapokban, hogy lejárt minőségmegőrzési idejű terméket talál valaki a háztartásában, azonban ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott élelmiszert ki kell dobni. 

Ha a terméket bontatlan, sértetlen csomagolásban és a gyártó ajánlásának megfelelő körülmények között tárolták, valamint kibontás után megfelelőnek ítélik szín, szag, állag és íz alapján is, abban az esetben akár még hetekkel, hónapokkal a lejárati időt követően is meg lehet enni.

Az, hogy pontosan meddig, az termékkategóriánként eltérő lehet, és feltételei vannak.

Ebben ad iránymutatást a Maradék nélkül program frissített lejárati útmutatója, amelyben mostantól 

• a tojás, 
• a margarin, 
• a szendvicskrém, 
• a kolbász, 
• a szalámi, 
• a sonka, 
• a szalonna, 
• a keménysajtok, 
• a készételek, és
• a kávéital is szerepel. 

A korábbiakhoz képest változott az útmutatóban a fagyasztott termékek lejárat utáni ajánlott felhasználási ideje is. A gyűjteményben most már külön bontva szerepelnek azok az információk, hogy az emlősállatokból készült termékek a lejárati időt követő legfeljebb 6 hónapig, a fagyasztott hal, a baromfi, a zöldségek és a gyümölcsök pedig legfeljebb 3 hónapig fogyaszthatók.

Egyes élelmiszerek bizonyos feltételek esetén a minőségmegőrzési idő után is fogyaszthatók (illusztráció)
Fotó: Shutterstock

Lényeges, hogy mint az útmutatóban látni, az egyes termékek minőségmegőrzési idő utáni fogyasztása bizonyos feltételek fennállásával lehetséges. Például a termékek szagát, ízét, állagát ellenőrizni kell, és amennyiben azokkal nincs probléma, akkor lehet megenni. Ezeket a feltételeket részletesen tartalmazza a kibővült útmutató.

Például a tojás akár 2 héttel minőségmegőrzési ideje után is fogyasztható, de mint az útmutató írja, kizárólag a mosatlan, hűtőszekrényben tárolt! A lejárt tojást egyesével feltörve, külön edényben ellenőrizni kell. Elváltozás esetén (megszokottól eltérő szag, szín, állag) ki kell dobni azokat. A lejárt tojásokat csakis alapos hőkezelést igénylő ételekhez szabad felhasználni.

Lépések a lejárati útmutató helyes használatához:

• Az élelmiszereken kétféle lejárati dátumjelölés található: a hosszabb ideig eltartható termékeken minőségmegőrzési idő, a romlékony áruk esetében pedig fogyaszthatósági idő szerepel. A lejárati útmutató kizárólag a minőségmegőrzési idővel rendelkező termékek esetében használható. A lejárt fogyaszthatósági idejű termékek elfogyasztásával nem szabad kísérletezni akkor sem, ha ki kell dobni az élelmiszert, mert komoly egészségügyi kockázattal kell számolni.
• Ellenőrizni kell, hogy a termék nem csecsemők és kisgyermekek etetésére szánt speciális élelmiszer vagy anyagtej-helyettesítő tápszer. Ezek ugyanis lejárat után nem fogyaszthatók.
• Meg kell vizsgálni, hogy a termék csomagolása bontatlan, sértetlen és szennyeződésmentes-e.
• Meg kell bizonyosodni arról, hogy a terméket végig a gyártó által előírt körülmények között tárolták, fagyasztott termékeknél  a tárolási hőmérséklet nem emelkedett -18°C fölé. 
• A termék színét, szagát, állagát és ízét is ellenőrizni kell: az adott termékre jellemzőek-e, nem mutatnak-e eltérést (pl. penészesedés, kellemetlen szag), így könnyen észrevehető az esetleges élelmiszer-biztonsági gyanú.

Az élelmiszerpazarlás globális probléma, mely évente több milliárd tonna élelmiszer-hulladékot jelent. Az élelmiszerpazarlás visszaszorításának egyik eszköze lehet, hogy a minőségmegőrzési idő utáni élelmiszer, amennyiben alkalmas a fogyasztásra, nem kerül a szemétbe. Magyarországon évente az élelmiszerpazarlás 380 milliárd veszteséget okoz a magyar háztartásoknak, azaz fejenként 40 ezer forintot.