Újabb pusztító háború törhet ki, amely megrázhatja a világot - a tét most a víz

Egyiptom és Szudán tiltakozása ellenére lépett életbe a Nílus vízmegosztásáról szóló nemzetközi együttműködési keretegyezmény, amelynek jogi státusát az Afrikai Unió is elismerte. A Nílus vize évtizedek óta vita több afrikai ország között, a keretegyezmény elfogadása pedig újra növelheti a feszültséget a régióban.

Tíz térségbeli ország, köztük Etiópia, Uganda, Ruanda, Burundi, Dél-Szudán és Tanzánia egyetértésével kidolgozott egyezményben az aláíró országok kiemelték, hogy a megállapodás révén "a Nílus vízkészletét minden résztvevő ország javára, fenntartható és elérhető módon szeretnék felhasználni". Amennyiben az egyezmény kereteit annak aláírásához hasonló egyetértéssel tudják feltölteni az érintett országok, úgy a világ egyik legfontosabb folyója, a Nílus vizének felhasználása a jövőben békésen, az országokban élők javára történhet. Ha nem így történik, akkor akár pusztító vízháború is kitörhet amiatt.

A Nílus vize évtizedek óta konfliktusforrás számos afrikai ország között
Fotó: NurPhoto via AFP / Ahmed Gamal

A Nílus ajándéka és a szomszédok évszázados vitája

Egyiptomot gyakran nevezik "a Nílus ajándékának", de egyre többen tartják Szudán és többi érintett országot, illetve azok történelmi előképeit is a folyam következményének. 

A Nílus vize körüli viták évtizedekre, sőt, valójában a gyarmati időkre, akkor megkötött szerződésekig nyúlnak vissza. 

Ezekben jeleníthet meg új elemet az említett keretmegállapodás, mely alkalmas lehet az évtizedek óta nyitott kérdések megnyugtató rendezésére is, de új – akár fegyveres – régiós konfliktusnak is megágyazhat.

Egyiptom és Szudán ugyanis attól tartva nem írta alá a megállapodást október közepén, hogy

• a folyó etiópiai mellékágán, a Kék-Níluson jelentősen csökkenne a vízhozam, ez pedig 
• veszélyeztetné az általuk ott felépítendő, kulcsfontosságú duzzasztógát működését. 

Egyiptom elnöke, Abd el-Fattáh esz-Szíszi, a keretegyezmény aláírása előtti napokban úgy nyilatkozott, hogy "létfontosságú szükséglet" megőrizni Egyiptom vízforrásait, és 

a Nílus folyó Egyiptom vizének elsődleges forrása, mely a vízellátás 98 százalékáért felel.

A Kongói Demokratikus Köztársaság tartózkodott a szavazáson, Kenya pedig még nem juttatta el hivatalos állásfoglalását az Afrikai Unióhoz. Egyiptom részéről egyelőre nem érkezett hivatalos állásfoglalás az egyezményről, de a megállapodás aláírása előtt azt kérte a többi országtól, hogy utasítsák el azt.

Az épülő GERD a Kék-Níluson egy 2020-as felvételen
Fotó: AFP/Adwa Pictures

Nemrég az etióp szupergát miatt lehetett háborútól tartani

A 6695 kilométerével a világ leghosszabb folyója a Nílus vízmegosztása már akkor kényes témává vált – Etiópia és Egyiptom között – amikor Etiópia elhatározta egy vízerőmű megépítését a Kék Níluson. Ahogy arról az Origo beszámolt, az Etióp Újjászületés Nagy Gátja (GERD) nevű létesítmény Egyiptomban és Szudánban is aggodalmat váltott ki, és fegyveres regionális konfliktussal fenyegetett. 

Etiópia ragaszkodott a gát megépítéséhez, melytől gazdaságának felpörgését és energiaellátásának stabilitását reméli. A közel 6.000 megawatt beépített kapacitású vízerőmű duzzasztójával együtt az egyik legnagyobb ilyen létesítmény a világon, megépítése 6 milliárd dollár költséggel járt, és 12 ezer munkahely létrejöttét eredményezte. A tározót tavaly ősszel töltötték fel.

Noha a két ország hat évvel ezelőtt egyszer már megállapodott az erőművel kapcsolatos vitáik rendezéséről, az etióp kormányfő pedig megígérte, hogy országa nem fogja csökkenteni Egyiptom mostani részesedését a vízből, a nézeteltéréseket azóta sem sikerült teljeskörűen rendezniük.

A 2022 februári felvételen Abij Ahmed etióp miniszterelnök beszél az első turbina felavatási ceremóniáján
Fotó: AFP/Amanuel Sileshi

500 millió ember függ a Nílustól

A Nílus-medence államainak vízügyi problémái ellenére sem szűnnek meg, elsősorban az egymás iránti gyanakvások mélyülése miatt. Azt persze most még nem lehet megmondani, hogy ebben a helyzetben hoz-e változást a mostani keretegyezmény, képesek lesznek-e az országok ezen belül elsimítani ellentéteiket, melyek különösen a Nílus felső folyásánál fekvő, egyre népesebb országok (Etiópiának kb. 120 millió lakosa van), és Egyiptom között feszül.

Az összetett régiós helyzetet, az országok közötti sokrétű ellentétet mutatja, hogy Egyiptom nemrég védelmi együttműködési egyezményt írt alá Szomáliával. Ennek keretében Egyiptom, amely továbbra is ellenzi a területén található szakadár Szomáliföld és Etiópia között létrejött egyezményt. Ennek értelmében Szomáliföld egy 20 kilométeres tengerparti szakaszt átenged Etiópiának. Utóbbi ennek köszönhetően kiépítheti az Ádeni-öböl déli partvidékén saját kereskedelmi övezetét; a partvidéktől nyugatra pedig katonai bázist hozhat létre, cserében pedig formálisan elismeri a "Szomáliföldi Köztársaság" függetlenségét.

Az országok közötti ellentétek és szövetségek, bonyolult viszonyrendszerek között a stabil pontot a Nílus vizének megkerülhetetlen értéke képviseli.

A Nílustól közvetve vagy közvetlen módon 500 millió ember életmódja függ, miközben a folyóhoz köthető öntözési gyakorlatok és a vízenergia felhasználása évente 7-11 milliárd dollár gazdasági teljesítményt képviselnek.

Jellegzetes vitorlás hajó a Nílus vizén az Asszuáni gát közelében
Fotó: Unsplash / Gijs Jakobs

Egyelőre abban lehet bízni, hogy a konfliktusokban érintett országok belátják, komoly régiós biztonsági kockázatot jelent a Nílus vizével kapcsolatos túlzó érdekérvényesítés, és e belátás mentén nem a Nílus vize miatt nem tör ki a jövőben sem vízháború, hiszen – idézi egy magyar szerző Aaron T. Wolf földrajztudóst – 

 a víz miatti erőszak stratégiailag nem észszerű, vízrajzilag nem hatásos és gazdaságilag nincs értelme.

Az alábbi videós összeállítást ajánljuk a témához, melyből többet megtudhat az említett etióp szupergátat övező ellentmondásokról: