Rettenetes ipari katasztrófa történt több mint 100 éve, 1907. október 6-án Butler városában. A Standard Steel Car Company (SSC) nevű vállalat telephelyén egy hatalmas tartályból forró, folyékony acél borult ki a gyártócsarnokban. Az olvadt fém azonnal megölt négy munkást, további harminc dolgozót pedig súlyosan megsebesített a balesetben bekövetkezett robbanás. Az eset a 20. század elejének egyik legsúlyosabb acélipari munka baleseteként került be a történelemkönyvekbe, egy olyan időszakból, amikor szinte szélmalomharcot jelentett betartani a vállalatokkal a munkavédelmi szabályokat azért, hogy kevesebb legyen az ipari katasztrófa.
Az SSC-t 1902-ben alapították, és igen hamar az Egyesült Államok egyik legjelentősebb vasúti beszállítójává vált. Kezdetben vasúti kocsikat gyártott, s bár az első világháború idejére már az autó-gyártás is megjelent a profiljában, működését később az határozta meg, hogy kiszolgálja az amerikai vasúthálózat hihetetlen tempójú fejlődését. A cég préselt acélt és más fémeket használt a kocsik, valamint a tehervagonok gyártásához, amihez saját olvasztóműhelyet épített. Az 1907 októberében bekövetkezett borzalmas baleset egy ilyen helyszínen történt Butler városkában.
Az esetről beszámoló későbbi tudósítások mellett, az internetnek hála, napjainkban is elolvasható egy sajtócikk szövege, mely a balesetet követő napon, október 7-én jelent meg. Ezekből a tudósításokból látni, hogy ami Butler városának fémöntödéjében történt, az minden képzeletet felülmúlóan szörnyű volt.
A borzalmas baleset a késő esti órákban történt, amikor még dolgoztak a fémüzem egyik csarnokában. A csarnokban mintegy 4000 liter (más források szerint ennél kevesebb, kb. 2000 liter) olvadt acél volt egy hatalmas tartályban, melyből a vasúti járművekhez használt préselt fémlemezeket készítették volna. A baleset közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a tartály egyik támasztólába eltörött, ennek hatására a forró folyékony fémet tartalmazó tároló oldalra dőlt, tartalmának java pedig kiömlött.
A hatás leírhatatlanul szörnyű volt, és ami történt, másodpercek alatt játszódott le.
A forró acél ráömlött a közelben tartózkodó munkásokra, akiknek – az utólagos vizsgálatok szerint – ruházatát szinte beleégette bőrükbe az olvadt fém. A közelben tartózkodóknak esélyük sem volt a menekülésre.
A beszámolók szerint a balesetben meghalt dolgozók valósággal "megfőttek" a pusztító forróságban, de ezzel még nem volt vége a borzalmaknak.
A csarnok alját ugyanis nedves homok borította, ami a forró fémmel reakcióba lépve robbanást eredményezett. Az üzem szinte teljesen megsemmisült, de károk keletkeztek a környező épületekben is.
A híradások szerint a közelben lakók úgy írták le az eseményt, mintha földrengés történt volna: a szobák berendezési tárgyai elmozdultak helyükről, ahogy a lökéshullám keltette remegés végigfutott az épületeken. Sokan pánikba estek.
A 4 azonnali áldozaton túl további 30 sebesült volt az üzemben, a felük állapota válságos volt, mikor rájuk találtak.
Többen a fémüzem berendezéseinek romjai alatt rekedtek, és több mint egy órát kellett várniuk arra, hogy kiszabadítsák őket.
A sebesültek szerencséje volt, hogy Butler városának lakói illetve a környéken tartózkodók nagy számban érkeztek a helyszínre segítséget nyújtani:
Ennek ellenére a sérültek egy részének az utcán, autóban kellett várakoznia, hogy a kórházba jusson, mert nem volt elég hely az intézményben ennyi új ellátást igénylő számára.
A balesetben szinte teljesen megsemmisült az üzemrész, a kár értékét akkor 100 ezer dollárra tették.
Az inflációs hatást figyelembe véve napjainkban kb. 3,5 millió dollárt, kb. 1,3 milliárd forintot jelentene.
Az 1907-ben történt tragédia újra a munkabiztonságra irányította a figyelmet, különösen a fémiparban, ahol a legmagasabb számban fordultak elő balesetek a rohamosan növekvő gazdaságú Egyesült Államokban. A munkaügyi felügyelőknek azonban nem volt könnyű dolga, mert a vállalatokat nehezen lehetett rávenni arra, hogy jobban figyeljenek oda a munkabiztonságra – a cégek könnyen találtak olcsó munkaerőt –, aminek következtében nagyon sok baleset történt a veszélyes üzemekben, különösen az 1900-as évek első másfél évtizede alatt.
A munkahelyi balesetek számát tekintve a fémipar előkelő helyen állt a szomorú listán. A Butler-ben történt esemény után a hatóságok figyelme az acélöntödékre irányult, miként az amerikai szövetségi munkafelügyelet felidézi, 1907 után még könyvben is feldolgozták az acélipar és a halálos munkahelyi balesetek témáját. A könyv szerzője, William B. Hard szerint
az acéliparban dolgozó mintegy 10 ezer munkásból 1200 dolgozó halt meg vagy sérült meg minden évben.
Arról nem állnak rendelkezésre adatok, milyen következményei voltak az SSC-nél az 1907. október 6-án történt ipari katasztrófa után lezajlott vizsgálatnak. A céget 1934-ben bekebelezte addigi riválisa, a Pullman-Standard. Butler városában a termelést egészen 1982-ig fenntartották, majd az üzemet 1984-ben eladták egy másik vállalatnak, mely 1993-ban leállította ott a munkát, az öntödét pedig 2005-ben elbontották. 2011-ben egy régi, a gyárban készült vasúti kocsi felújításával emlékművet állították Butler munkásainak emlékére.
Cikkünk címlapi képe illusztráció.
A fémiparhoz kapcsolódó modern témaként a Financial Times videóját ajánljuk arról, lehet-e a környezetet jobban kímélőbbé tenni a fémipart: