A világ legsikeresebb országainak mintájára alakul át a magyar kutatási hálózat - de van, akinek ez sem elég jó

Az MTA irányítása alatt álló állami HUN-REN kutatási hálózat jelen állapotában nem egy világszínvonalú kiválósági központ, amely ontja hazánk gazdaságába a hozzáadott értéket. A Mandiner véleménycikkében arról ír: gazdasági problémáink egy része abból ered, hogy globális összevetésben a HUN-REN egy meglehetősen középszerű intézmény. Ez azonban nemsokára megváltozik.

Magyarország sikeréhez elengedhetetlen egy kiemelkedően jól teljesítő, magyar innovációt, magyar hozzáadott értéket termelő kutatási hálózat: 

ebben jelenthet előrelépést a HUN-REN fejlesztése, ami Ázsia és Nyugat-Európa legszínvonalasabb kutatási modelljeire épül. 

A HUN-REN jelenleg - olvasható a Mandineren - középszerű helyként ad otthont néhány kiváló tudósnak. Az Alexander Zehnder világhírű svájci mikrobiológus-vezette átvilágítóbizottság szerint a kutatóközpontban jelentős számú kiemelkedő kutatócsoport-vezető és kiváló tudós tevékenykedik, ugyanakkor - például - a kutatási területek nagyon széttagoltak, ami korlátozza potenciális hatásukat; a kutatási tevékenységek minősége és mennyisége nagymértékben különbözik a csoportok között (azaz jó természettudósaink vannak, ám alulteljesít a humán- és társadalomtudományi kutatás); néhány kutatásból hiányzik az eredetiség, nem látható a kutatás várható hatása és a témák egy része nem világos; jelenleg nem differenciált a kiemelkedő teljesítményű csoportok elismerése és támogatása a gyengébben teljesítő csoportokkal szemben; nincs egységes kutatási jövőkép; egymást átfedő és párhuzamosan futó kutatási témák vannak; a kutatási spektrum túl szélesnek tűnik ahhoz, hogy következetesen magas színvonalú tudományos eredményeket lehessen elérni.

Mindennek ráadásul nem is a pénz az oka - folytatja a Mandiner cikke -, az IFUA összehasonlítása alapján ugyanis a HUN-REN gyenge-közepes teljesítményt hoz ki, még akkor is, ha a finanszírozás egységes. Ahhoz, hogy a HUN-REN sikeresen működjön, át kell állni a teljesítményalapú finanszírozásra és a hálózatot egységesíteni kell, valamint 

az is fontos, hogy a  magyar adófizetők által fenntartott kutatóhálózatban ne a kedvenc területeikkel foglalkozzanak a kutatók elsősorban, hanem túlnyomórészt  az ország stratégiai céljait kövessék. 

Úgy, ahogy Franciaországban, Svájcban, Szingapúrban, Japánban vagy épp Kínában teszik ezt. Ezekben a sikeres országokban az állam "megmondja", hogy melyik stratégiai jelentőségű területeken vár a finanszírozásért cserébe eredményeket a kutatóktól. Franciaországban például ez a mérnöktudományok, az anyagtudományok, hullámok és részecskék, digitalizáció, űr, társadalom, élet és élő szervezetek területe. Svájcban a személyre szabott gyógyítás, az adattudomány, a fejlett gyártási technológiák, az energia, a környezet és a fenntarthatóság. Szingapúrban pedig az egészség és az emberi potenciál kihasználása, a városfejlesztés és fenntarthatóság, a digitális gazdaság és az okosnemzet, a kereskedelem, a gyártás és a konnektivitás; Japánban a mesterséges intelligencia, az új anyagok, az űrtudomány, az energia, a biotechnológia és az egészség. Kínában a mesterséges intelligencia, a kvantumszámítógépek, az űrtechnológia, az egészségtudomány és az agytudomány... 

Ezekben az országokban a "sok szép" kutatási terület helyett elvárt a "kevés fontosra" való fókuszálás, a világ legjobb kutatóintézeteit fenntartó országok inkább a gazdasági növekedésre gyakorolt hatást, startupokat vagy éppen vállalatokkal közös kutatólaborok működtetését várják el.

A kép illusztráció!
Fotó: AFP

Ezek - Nyugat-Európa és Ázsia legjobb modelljei - azok, amelyek alapján a HUN-REN-t az új vezetés átalakítaná, ezt pedig már a kormány is elfogadta. Az erre vonatkozó törvény jövő héten kerül az Országgyűlés elé.

A Mandiner szerzője kiemeli: az életbevágóan fontos reform útjában álló szakszervezetek és az ellenzéki média arról ír: „privatizálnák”, az alapítványi egyetemekhez hasonlóan szerveznék át a magyar kutatóhálózatot, amely ezzel az egyetemekhez hasonlóan elveszítené uniós forrásait. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete ezt abból vezette le, hogy kiszámolta: a HUN-REN-ről szóló új törvénytervezet közel felében van átfedés az alapítványi egyetemekről szóló 2021-es törvénnyel. Azonban minden törvény nyelvezete hasonló egymáshoz a kodifikáció szabályai miatt, épp ezért jelentős százalékban átfedésben van az új törvény a jegybanktörvénnyel vagy épp a postatörvénnyel is, mégsem fél attól senki, hogy „jegybankosítanák” vagy „postásítanák” a magyar kutatási hálózatot - magyarázza a szerző.

Önálló jogállással rendelkező, állami, nemzeti intézmény lesz a HUN-REN is, akárcsak az MTA vagy a Magyar Művészeti Akadémia, nem kerül semmiféle alapítvány vagy kuratórium tulajdonába.

A kutatói szakszervezet a középszerűség végétől, a teljesítményelvtől "fázik" a cikk szerint, emiatt követelnek ugyanazon petícióban „azonnali, feltételek nélküli béremelést”. 

Azonban ha van eszünk nekünk, magyaroknak, akkor nem hagyjuk többé, hogy a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott kutatási hálózatban bármi is „feltételek nélküli” legyen.

Ugyanis a közepes jövedelem csapdájából középszerű kutatással bizony nem lehet kitörni - írja a Mandiner.