Massachusetts állam legfelsőbb bírósága döntött annak a 70 ezer dollár (kb. 26,6 millió forint) értékű eljegyzési gyűrűnek a sorsáról, amely egy volt jegyespár közötti jogvita középpontjában állt. A bíróság felülbírálta azt a hat évtizede érvényben lévő jogszabályt, amely szerint a bíróságnak meg kell állapítania, hogy melyik fél volt a hibás a kapcsolat befejeződéséért, és ehelyett kimondták, hogy az eljegyzési gyűrűt vissza kell adni annak, aki vásárolta - írta meg a FoxNews.
Az egykori jegyespár, Bruce Johnson és Caroline Settino 2016 nyarán kezdett randevúzni. A bírósági dokumentumok szerint Johnson értékes ajándékokat és nyaralásokat fizetett a nőnek.
2017 augusztusában Johnson megkérte a lány kezét az édesapjátót, és egy 70 ezer dolláros gyémánt eljegyzési gyűrűvel ajándékozta meg jegyesét.
A bírósági periratok szerint Johnson azt állította, hogy a nő ezt követően elutasítóvá vált vele szemben, nem kísérte el a prosztatarák kezelésére sem. Ráadásul a mobiltelefonján egy ismeretlen férfival váltott üzeneteket talált.
Az én Bruce-om három napig Connecticutban lesz. Szükségem van egy kis játszadozásra
- olvasható az egyik üzenetben.
Johnson egy hangposta-üzenetet is felfedezett, amelyben ugyanaz a férfi "cukorka"-nak nevezte a lányt, és panaszkodott, hogy nem látják eleget egymást. Miután szembesítette jegyesét az üzenetekkel, véget vetett az eljegyzésüknek.
A 70 ezer dolláros eljegyzési gyűrű tulajdonjoga azonban nem volt egyértelmű, így jogi csatározás alakult ki. Míg az egyik bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a nőnek joga van megtartania a gyűrűt, a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy az a férfit illeti meg.
Az ügy végül ez év szeptemberében került a Massachusetts-i Legfelsőbb Bíróság elé, amely Johnsonnak ítélte oda az eljegyzési gyűrűt.
Egy közel 70 évvel ezelőtti massachusettsi ítélet alapján az eljegyzési gyűrű csak akkor adható vissza, ha az eljegyzés megszakadásáért nem a gyűrűt adományozó vőlegény a hibás. Most ezt a joggyakorlatot írta felül a bíróság, amely egyáltalán nem vizsgálta, hogy ki volt a "csalfa" fél, hanem egyértelműen a vőlegény mellett foglalt állást.