Heller Ágnes

Mi a modernitás?

Sokat hallani ma a "posztmodernről" - mintha az valami a modernséget megkérdőjelező fejlemény volna a kultúra, a gondolkodás történetében. Pedig a modernitást magát is a megkérdőjelezés szelleme mozgatja: egyfajta dinamika, amely valahol az ókori Athénben született, ott munkál a zsidó-keresztény kultúrában, és azóta is bomlasztóan hat minden hagyományos, hierarchikus és tekintélyelvű társadalomra. Mégis, a modern társadalom az egyetlen, amelyet ez az elbizonytalanító dinamika nem fenyeget összeomlással - ellenkezőleg, ez tartja életben.

I. A modernitás rejtélye
A rejtély, szemben a rejtvénnyel, nem fejthető meg - csupán értelmezhető és nem is csak egyféleképpen.

II. Módszertani dilemmák

1. Tényezők, ok/okozat, véletlen
Egy bonyolult történeti jelenség vizsgálatánál mindig felmerül, hogy magyarázatunk hányféle tényezőt vesz figyelembe, és juttatunk-e valamelyik tényezőnek elsődlegességet. A modernitás szerkezetének megértését jobban segíti, ha nem akarjuk mindenáron valamilyen alapvető okból, szükségszerű következményként levezetni.

2. Genezis/genealógia
A történelmi létezőknek különféle módon elbeszélhető történetük van: nem mindegy, hogy egy eredendő, múltbéli forrásból kiindulva lineárisan vezetjük végig a máig, vagy a Nietzsche által javasolt genealógia fordított útját járjuk.

III. A modernség dinamikája: az ellentmondás szelleme
A modernség dinamikája egy adott világrend értékeinek, illetve azok érvényességének intézményesített tagadásából ered - ez a szellem az i.e. 6-5. századi Athén városában született és a filozófus Szókratészben testesült meg.

IV. Az "új", a "fejlődés" és az "egyetemes haladás"
A modern társadalmat - minden hagyományos társadalommal szemben - éppen az jellemzi, hogy a modernség dinamikája nem fenyegeti összeomlással. Sőt az, ami a premodern társadalmakban a krízis jele, a modern társadalmak működésének szerves feltétele.

V. A felvilágosodás öröksége: szabadság, haladás, utópia
A felvilágosodástól örököltük "a minden ember szabadnak születik" gondolatát, ami azonban nem több - bár nem is kevesebb - egy hitvallásnál, amelyet saját cselekedeteinkkel hitelesítünk. Az egyetemes haladás eszméje szintén ilyen természetű, és mint a szenvedés csökkentésére irányuló hitvallást fenn is kell tartanunk. De Auschwitz és a Gulág arról győz meg, hogy nem hihetünk a felvilágosodás ama illúziójában, hogy a mi világunk testesíti meg az Ész győzelmét a barbár esztelenség felett.

VI. Szabadság és egyenlőség
A premodern társadalmak a radikálisan egyenlőtlen esélyek világát testesítik meg, a modernség alapeszméje az egyenlő esély. Az egyenlő esély eszméje nem a társadalmi egyenlőség eszméje: pusztán annyit jelent, hogy mindenki ugyanarról a startvonalról indul.

VII. Piac, tudományos-technikai haladás, politikai berendezkedések
Kapitalizmus van, de kapitalista társadalom nincsen - mert a javak piaci elosztása a modern társadalmi berendezkedésnek csupán egyik alkotórésze. A tudományos-technikai haladással, illetve a modern politikai berendezkedésekkel kölcsönösen támogathatják egymást, de konfliktusba is kerülhetnek.

VIII. A liberális demokrácia - a legkisebb rossz
A demokratikus berendezkedés teszi a leginkább lehetővé a modernitás dinamikájának gyakorlását. A totális rendszerek vagy a fundamentalizmus ideológiájára alapozó országok is modernek, de alig képesek arra, hogy a modernség dinamikáját életben tartsák.

Tovább