II. fejezet

II. fejezetAmíg a lányka énekét a mennyről dalolászta,a sok szorgos porosz finánc a táskám kotorászta. Szaglásztak benne, túrva szét kendőm, gatyám s az ingem: közéje dugva csipke, smukk, vagy tiltott könyv ha nincsen. Dugáru? Azt, ti jó hülyék, bőröndben mért cipelném?A csempészárut, mit hozok, fejemben rejti elmém!A csipkét is! Cifrábbat ám Brüsszel s Malines se ver, nem! Csak kipakoljam! rajzaithogy képetekre verjem!A smukkot is! mely templomi kincs és koronagyémánt: jövendőé, új istené!bár nem süt arca még ránk. Sok könyvem is! Nem érdemes kotorni közte mégse:fejem kobzandó könyv-rajok zsivajgó fecskefészke.Sátán polcán sem sülnek ámszörnyűbbek lent a mélyben!Veszélyesebbet - hah! - nem írt... Hoffmann von Fallersleben! -Sorompónál egy útitársrámszól: "Vigyázni tessék:ez itt a roppant Zollverein,a burkus vámszövetség.A Zollverein lesz - folytatá -nép-voltunk szirt-alapja,melyen a szétszabdalt hazaegységét visszakapja.Külső egység ez, persze, melypusztán materiális.Szellemit majd a cenzor ád -az lesz az ideális:Belső egységünk az leszen,eszmében s érzületben;egy Németország kell nekünk,kívül meg bévül egyben!"<< előző rész    következő rész>>