VI. fejezet

VI. fejezetPaganint kísérte egyspiritus familiaris,ki hol kutya volt, hol meg aboldogult Georg Harrys,Napoleon vörös vitéztlátott csaták előtt - ésSzókratész híres démonasem volt épp képzelődés.Megesett éjjel, munka köztvelem is, hogy mögöttembaljós, hívatlan vendég álltleplekkel elfödötten.Leple alól egy különösholmi ki-kivilágolt.Bárd az - véltem: alighanemvalami hóhérbárd volt.Úgy máskülönben tömzsi volt -s mint két csillag, a szempár.Írnom is hagyott, nem zavart -mint aki csendesen vár.Nem láttam évek óta máre fickót - hát ma mélyenmeglepve láttam itt viszont,a holdas kölni éjben.Töprengve míg kószáltam ittaz uccán tél-túl, árnyékgyanánt jött - s láttam rajt': megállő is, ha én megállnék.Hát meg is állt. Várt csöndesen -s amint továbbsiettem,indult velem - s így érkezénka Dóm elé mi ketten.Megelégeltem akkor ésrászóltam: "Mire véljem,hogy itt jössz árkon-bokron áta kihalt éjbe' vélem?S keblemnek mért világdulóóráin jössz előmbe?Miért épp mikor nagy gondolatvillámlik agyvelőmbe?Oly áthatón tekintsz reám -mondd meg hát, mit takarsz elepel alatt, mi csillan ott?Ki vagy és mit akarsz te?"Túlzott flegmával válaszolt,halk volt a hangja, száraz:"Kérlek, ne űzz itt ördögöt,emfázissal se fárassz.Nem vagyok múltnak szelleme,nem sírból szállt kísértet;a retorikát nem bírom,bölcsészet sem kísértett.Természetem gyakorlati,halk és higgadt. Barátom,tudd meg: amit te csendesengondolsz, én tettre váltom.S ha évek telnek is bele,nem nyugszom én, s verekszem,míg tettre váltom ötleted:te gondolsz, én cselekszem.Te bíró vagy, én csak bakó -s mint engedelmes szolgád,úgy hajtom végre, mit kiszabsz,ha okosat, ha balgát.Rómában bárdot hordtak akonzul előtt - no lásd csak:neked is van hát liktorod,ki hordja - ám utánad.A hóhérbárdot hordozomutánad, oldhatatlan -a liktor néked én vagyok:a tett a gondolatban."<< előző rész     következő rész >>