A közfelfogás szerint a nemzetek különböznek egymástól. E különbségek számontartása és értékelése gazdagíthatja világképünket, ám a megkülönböztetés bizonyos formái méltatlan bánásmódhoz is vezethetnek másokkal szemben. Fontos kérdés tehát, hogy van-e valóban "jelleme" az egyes nemzeteknek. Ha igen, hogyan ragadható meg tudományosan ez a "jellem"? Milyen szerepet játszanak életünkben az "nemzeti jellemre" vonatkozó közkeletű elképzelések, a nemzeti sztereotípiák? Hogyan állapítható meg, hogy mekkora az igazságmagva egy-egy sztereotípiának, és mikor kell előítéletről beszélnünk?
I. Bevezetés
Szabadságszeretet, bátorság és körmönfont politizálás - így jellemezte Bölcs Leó bizánci császár a honfoglaló magyarokat. Ám ez a jellemzés nem veszett az idők homályába: a 20. században is több példát látunk arra, hogy hasonló vonásokat tulajdonítanak a magyaroknak a nemzet önjellemzésén dolgozó hazai szerzők ugyanúgy, mint a kívülről figyelő külföldiek. A nemzeti jellemről szóló elképzeléseknek talányos történetük van.
II. A nemzeti jellem megragadása: a nemzetkarakterológia
A francia forradalom nyomán az emberek összetartozás-tudatának új formája jelent meg, kialakult az egyenjogú, egy kultúrához tartozó és egy nyelvet beszélő emberek közössége, a nemzet. A 19. században ezért is kezdődött meg a különböző nemzetek sajátosságainak vizsgálata: megszületett a nemzetkarakterológia. A 20. század elején a pszichológiát megelőző és megelőlegező nemzetkarakterológiát háttérbe szorította egy új, immár tudományos részdiszciplína, a sztereotípiakutatás.
III. A nemzetjellemzés és a kijegecesedő sztereotípiák
A sztereotípia egy csoporttal kapcsolatos hiedelem vagy várakozás, amely megelőzi és mintegy keretbe foglalja az egyes csoporttagokra vonatkozó személyes tapasztalatokat. A sztereotípiakutatás a nemzetkarakterológiától eltérően nem magukat a nemzetek sajátosságait, hanem az ezekre vonatkozó nézeteket vizsgálja. E nézeteket részben inkább az őket valló emberre, mintsem a nemzetekre tartja jellemzőnek, s a sztereotípiák gyakori és elkerülhetetlen alkalmazását az emberi megismerés pszichológiai mechanizmusaival hozza kapcsolatba.
IV. Jellemezhető-e a nemzet?
Egyes feltételezések szerint a sztereotípiák igazságtartalmán túl megkérdőjelezhető az is, hogy egyáltalán joggal beszélhetünk-e nemzetekről. A "nemzet-szkepticista" gondolatmenetek szerint a nemzeti összetartozás csupán szubjektíve létezik, s nem a valóságban; részben intézmények kényszerítik ránk saját érdekeik szerint. A radikális kétkedőkkel szemben érvelhetünk a nyelvi-kulturális közösség társadalmi összetartó erejével, aminek ez egyedi történetű USA is jó példáját nyújtja.
V. Kulturális összehasonlítás: a nemzeti sajátosságok vizsgálatának esélye
Ha léteznek nemzetek és különböznek egymástól, akkor milyen tudományos módszerrel vizsgálhatóak ezek a különbségek? Erre a kérdésre kínál választ egy olyan irányzat, amely megkérdőjelezte azt a korábbi gyakorlatot, hogy a néhány fejlett országban kapott kutatási eredményeket egyetemes érvényűnek tekintsük. A kulturális összehasonlító pszichológia szisztematikus különbségeket keres az eltérő kultúrákban élő emberek és csoportok lélektani jellegzetességeiben, és lehetővé teszi, hogy immár tudományos megalapozottsággal vizsgáljuk a nemzetek közötti különbségeket.