Élet az üvegházban

Napjaink egyik legvitatottabb kérdése, hogy a gyarapodó üvegházhatású gázok milyen módon befolyásolják a globális éghajlatot bolygónkon. Összeállításunkban az alapvető fogalmakkal és összefüggésekkel ismerkedhetnek meg Olvasóink.

A Napból érkező rövidebb hullámhosszú sugarakat a légköri részecskék kis sűrűségük miatt kevéssé képesek elnyelni, így azok egy része a felszínig juthat és ott nyelődik el (a felszín anyagai nagyobb sűrűségük miatt képesek rövidhullámú sugárzás megkötésére). A földfelszín az elnyelt rövidhullámú napsugarakat hosszúhullámú hőhullámok formájában veri vissza. A hosszúhullámú sugárzást már a levegőrészecskék is képesek elnyelni. A levegő ezért "alulról" melegszik fel.

Az ún. üvegházhatású gázok, például a szén-dioxid, vízgőz, metán, nitrogén-oxidok stb. nem csupán elnyelik, hanem vissza is sugározzák a hosszúhullámú hőhullámokat a földfelszín felé. Ez az ún. üvegházhatás jelenség (az üveg is átengedi a rövidhullámú sugarakat, de visszatartja a hosszúhullámúakat). Az üvegházhatás nélkül a levegő átlagos felszínközeli hőmérséklete jóval alacsonyabb (kb. -18 °C) lenne, a jelenlegi +15 °C helyett. A természetes üvegházhatás tehát önmagában nem minősül problémának, hiszen 33 Celsius-fokkal megemelve a globális hőmérsékletet, lakhatóvá teszi a bolygót! A gond a fokozódó üvegházhatással van, amely az emberi tevékenység miatt indult meg.

A fokozódó üvegházhatás és várható következményei

Napjainkban az egyre nagyobb mértékű levegőszennyeződés hatására fokozódik a légköri üvegházhatás. A nagy mennyiségű szennyező anyag (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, halogénezett szénhidrogének, por, korom stb.), amelyet főképp az ipari tevékenység és a közlekedés juttat a levegőbe, csapdába ejti a hőhullámokat és visszasugározza a földfelszín felé. E növekvő ütemű üvegházhatás általános felmelegedést idézhet elő, ami globális éghajlatváltozáshoz és megoldhatatlan problémák egész sorához vezethet.

Olvadásnak indulhatnak a sarki hó és jégtakarók, így a tengerek szintje jelentős mértékben emelkedne. Ennek számos tengerparti ország és város eshet áldozatul, pl. Hollandia, Velence, vagy Banglades, ahol már napjainkban is gyakoriak a hatalmas árvizek.

Nagy területek sivatagosodnának el, ami a mezőgazdasági termelés visszaesését, s így még nagyobb élelmezési válságot okozna, mint amekkorát napjainkban tapasztalunk. A légkör megnövekedett szén-dioxid szintje kedvezőtlenül érintené a legfontosabb gabonanövények fejlődését, a gyomnövények viszont világszerte elszaporodnának (ez biokémiai okokra vezethető vissza).

Csökkenne a hőmérsékleti különbség a sarkvidéki és az egyenlítői területek között. Ez a tengeráramlások és a nagy földi légkörzés lanyhulásához vezetne. Hogy ez milyen következményekkel járna, azt egyelőre felmérni sem tudjuk. A felmelegedő vízfelszínek miatt hurrikánok keletkezhetnének a mai mérsékelt övezet területén.

Hogy lesz-e globális éghajlatváltozás, ma még senki nem tudja megmondani. Tény, hogy az utóbbi évtizedekben mind a légkör szén-dioxid szintje, mind a Föld globális hőmérséklete jelentős mértékben emelkedett.