Mágikus Szilveszter - év végi és újévi népi időjóslások

A néphit mágikus erővel ruházta fel az év utolsó napját, Szilvesztert. Ilyenkor sok mindent megtudhattak a jövő évi időjárásról, de a lányok a jövendőbelijükről is. A regulákból kijut Újévre is.

Az esztendő utolsó napja, Szilveszter, a néphit szerint mágikus erővel bír, és számos, az emberi életre, az állatállományra és a termés bőségére vonatkozó szokást, hiedelmet von maga köré. A lányok gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak jövendőbelijük neve, foglalkozása után, vagy férfinadrágot rejtettek párnájuk alá, hogy megálmodják ki lesz a vőlegényük. Ha pedig sótlan pogácsát sütöttek, és azt az egész napi böjtölés után elfogyasztották, álmukban biztosan megjelent a várva várt igazi.

Szilveszterkor fontos szerepe van az éjféli zajkeltésnek, amit manapság - főként a nagyobb városokban - a sokszor hajnalig tartó éktelen dudaszó, meg a hangos mulatozás helyettesít. Régen azért keltették a zajt, hogy mindenki felébredjen, és az újesztendőben szorgalmasan dolgozzon, másrészt, hogy a nyáj az újév beköszöntekor a másik oldalára forduljon. Ekkor ugyanis bízni lehetett az egészséges szaporulatban. Ezért aztán a nagyobb fiúk - vagy sokhelyütt a falusi pásztor - végigjárták a házakat, és kolompolással, ostordurrogtatással riasztották fel a háziakat és az állatokat. Pálinkával, borral, süteménnyel kínálták, és különböző ajándékokkal jutalmazták meg őket.

Az időjóslás szerint a Szilveszter reggeli napsugár kevés bort hoz a jövő esztendőre. Az északi szél hideg, a déli pedig enyhe telet jósol. Ha ilyenkor szép, napfényes az idő, akkor jó esztendőre lehet számítani. Ha csillagos az ég: rövid tél várható, ha pedig piros a hajnal: hideg, szeles idő lesz.

A római birodalomban még március elseje volt az új év kezdete, és csak Julius Caesar időszámításunk előtt 153-ban történt naptárreformja szerint lett január elseje az újesztendő első napja, amelyet a rómaiak nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozásokkal töltöttek. Magyarországon a 16. század végéig a karácsonnyal kezdődött az új év, és csak 1582-ben, a VIII. Gergely pápa által megreformált naptár vezette be a január elsejei évkezdetet.

Január elsején sokfelé szokás volt a hajnali vízmerítés. Aki elsőként merített a kútból, és ebből az "aranyosvízből" ivott, az egész évben szerencsés lett. Egyes vidékeken úgy tartották, nem kívánatos újév reggelén az asszony látogató, mert az szerencsétlenséget jelent, ezért a férfiaknak célszerű volt már kora reggel elindulni, hogy kifejezzék jókívánságaikat rokonaiknak, ismerőseiknek.

Más vidékeken viszont úgy gondolták, ha Újév napján az első látogató nő, akkor nőstény állatok születnek az évben, ha pedig férfi, akkor hím állatok. Közismert szokás, hogy Újév napján semmit sem szabad kiadni a házból, mert akkor egész évben minden "kimegy". Jól ismert a baromfihús evésének a tilalma, mert elröpül a szerencse. Halat sem volt tanácsos enni, mert azzal meg elúszik a szerencse. Mind szilveszterkor, mind pedig Újév napján disznóhúst és lencsét ettek, mert a disznó előtúrja a szerencsét, pénzük pedig annyi lehet, mint a lencse.

Férjjósló nap is Újév napja, mert amilyen nevű férfit lát meg először a lány, olyan nevű férjre talál a következő esztendőben.

ICI Interaktív Meteorológia