Szokatlan légköri hullámok okozták a példátlan hőséget

Szokatlan légköri hullámok hatására 2006. júliusban minden eddigit túlszárnyaló folyamatossággal érkezett a forró levegő hazánkba. A hónap eleji nyolc napos kánikula is a ritka esetek közé tartozik, a hónap második felében azonban az ország nagy részén 15 napon át szüntelenül 30 fok felett tetőzött a hőmérséklet, ami páratlannak mondható. A hőségben nagy viharok pusztítottak, nem csak hazánkban. Újabb érvhez jutottak a globális felmelegedés hívei.

Szokatlanul formájú légköri hullámok

A viszonylag hűvös május és a szokatlan, hidegrekordokat hozó nyárkezdet után már júniusban megmutatta az időjárás: 2006. nyáron alaposan befűt nekünk. Akkor egy 7 napos folyamatos kánikulával érkezett az első komoly hőhullám.

Mi állt e légköri folyamatok hátterében? A ciklonok és anticiklonok elhelyezkedését befolyásoló mérsékeltövi hatalmas hullámmozgás - ami tulajdonképpen a szubtrópusi és a mérsékeltövi légtömeg határán jön létre - idén az átlagostól eltérő formát vett fel. Ez a frontális hullámzás több ezer kilométeres hullámhosszal és 1-3 ezer kilométeres amplitúdóval jellemezhető, és körbefogja a Földet. A légköri hullámzás általában a 35. és a 60. szélességi kör között zajlik. A hullámhosszak jellemző méretei miatt a kontinens legnyugatabbi területei - a Brit-szigetek és az Ibériai félsziget - legalább negyed hullámhosszal "odébb vannak", mint a Kárpát-medence. Ennek megfelelően gyakran akkor érkezik hozzánk egy hőhullám, amikor az előbb említett területeken, különösen Ibériában már lehűlés kezdődik.

A 2006-os nyáron azonban ezek a légköri hullámok jóval nagyobb hullámhosszal rendelkeztek, és csak nagyon lassan mozdultak el. Ennek következményeként július második felében egyszerre volt nagy hőség a kontinens legnyugatibb vidékein és hazánkban. A nagy hullám azonban nem volt szabályos, kisebb hullámok keletkeztek rajta. Ennek az lett az eredménye, hogy - ugyan Európa legnagyobb része felett egy egységes meleg légtömeg állomásozott - a légtömegen belül a kisebb hullámok változó légköri stabilitást keltettek. Így alakultak ki a labilis területeken gyakran záporok, zivatarok vagy akár nagyobb viharok, miközben a nappali maximum-hőmérsékletet folyamatosan magas értékek jellemezték.

Ilyen hőségre még nem volt példa

Az augusztus elsejével véget ért, idei harmadik hőhullám volt messze a legerősebb. Ennek szemléltetésére a középső országrész hőmérsékleteit érdemes áttekinteni. Itt július 18-tól egészen augusztus első napjáig 30 fok felett tetőzött a hőmérséklet, amire még nem volt példa a hazai időjárásban. De ami a legmegdöbbentőbb: ebből a 15 napból egymás után 11 napig érte el vagy haladta meg a 34 fokot a hőmérő higanyszála, ami szervezetünk számára az igazán megterhelő értékeket jelenti. A napi középhőmérsékletek ezen idő alatt 25 és 28 fok között mozogtak, a főváros belterületén szinte mindvégig meghaladták a 27 fokot. Tartósan teljesültek tehát a harmadfokú hőségriadó ÁNTSZ által meghatározott kritériumai. Nem csoda, hogy sokat szenvedtünk ezekben a napokban, és nagyon kimerültünk az időszak végére.

Nagy viharokat hozott a forróság

A fentebb említett légköri instabilitás rendkívüli erejű viharokat is hozott. Ezek közül talán a legemlékezetesebbek a július 24-i, közlekedési fennakadásokat okozó budai vihar (amely egy Salgótarjántól Dél-Budáig terjedő zivatarlánc délnyugati végén jött létre), illetve a kísértetiesen hasonló augusztus elsejei szinte példátlan fővárosi özönvíz. A zivatarokban gyakran fordult elő jégverés, helyenként cseresznye nagyságú jegek pusztítottak. Az erős csapadéktevékenység következtében a zivataros kifutószél is sokfelé okozott károkat.

Vizeink rekordértékekig melegedtek

A hosszúra nyúlt meleg időszakban vizeink hőmérséklete folyamatosan emelkedett. A tavak 27-30 fokig is felmelegedtek. A folyók is átlépték a 25 fokot, sőt a Duna és a Tisza déli szakaszán a vízfelszín hőmérséklete meghaladta a folyóvíz esetében ritka 27 fokot. A Balaton vize helyenként 30 fokig melegedett, ezzel is új rekord született. Mindez az igen magas vízállás mellett különösen figyelemreméltó, miután a szokásosnál lényegesen nagyobb víztömeg mellett alakultak ki ezek a rekordértékek. A Földközi-tenger középső és nyugati medencéjében a tengereket szintén extrém vízhőmérsékletek jellemezték.

Hőség világszerte

Egész Európában igen erőteljes volt a hőség. A brit fővárosban 13 kánikulai napot számoltak júliusban, ez máskor 3 évre is "elegendő". Köztük volt egy 36 fok feletti rekordérték is. Párizsban és Berlinben a hónap nagy részében tombolt az afrikai hőség. Spanyolországban a kánikula nem meglepő, de a szüntelen 40 fok körüli forróság ott is jóval az átlag fölé emelte a júliusi középhőmérsékletet.

A hőség nem állt meg kontinensünk határain, az északi félteke más tájain is előfordultak rendkívüli melegek. Az Egyesült Államokban érdekes módon szintén két hőhullám söpört végig júliusban, mely elsősorban az északkeleti államokat érintette. Sokfelé dőltek rekordok. A forró periódusok mindkét esetben néhány napos késéssel követték az európai hőhullámot. Az ottani hőhullám érdekessége, hogy Amerika legsűrűbben lakott vidékeire is elért. A több mint százmilliós, egymással összenőtt városokból álló északkeleti partvidéken az erőteljes urbanizáció tovább fokozta a forróságot, az éjszakák ugyanis a városokban jóval melegebbek, mint a környező mezőgazdasági területeken. Számos hatósági intézkedést és egészségügyi felszólítást kellett megtenni a lakosság érdekében.

Újabb érv a globális felmelegedés mellett?

Mivel az extrém magas értékek több kontinensen egyszerre jelentek meg, a még feldolgozás előtt álló júliusi globális középhőmérséklet minden valószínűséggel a legmagasabbak közé tartozik. Az újabb kiugró értékek a globális felmelegedés híveinek állításait erősítik, bár az egész év értékelése csak jövőre történhet meg.

Természetesen egy év adatai alapján nem vonhatunk le döntő következtetéseket, még egy ilyen extrém forró időszak után sem. Igazán figyelmeztető azonban, hogy az elmúlt tíz évben sorozatban fordultak elő szokatlanul meleg évek.