A Himalája gleccserein gyors visszahúzódás figyelhető meg, és a század közepére akár el is tűnhetnek a jégfolyók - figyelmeztettek a szakértők egy hétfőn, Nepál fővárosában megtartott, a globális felmelegedés helyi következményeiről szóló konferencián. A jégmezők olvadása a gleccsertavak számának és méretének radikális növekedéséhez vezet. A víztömeg bővülése pedig a tavak szétszakadásának állandó veszélyével fenyegeti a hegyvidék társadalmát.
"Ha a hőmérséklet emelkedése a jelenlegi szinten folytatódik tovább, 50 év múlva nem lesz se jég, se hó a Himaláján" - mondta Surendra Shrestha, az ENSZ Környezeti Programjának (UNEP) regionális igazgatója. A Himalája összesen 2400 kilométer hosszú gleccserei, amelyek Pakisztán, India, Kína, Nepál és Bhután területén találhatóak, Ázsia kilenc leghosszabb folyóját táplálják, amelyek mentén 1,3 milliárd ember él. Az elmúlt 30 esztendőben évtizedenként 0,15 és 0,6 °C-al emelkedett az átlaghőmérséklet a régióban. Nepálban, éppen a Mount Everest déli oldalán található Imja gleccser évente mintegy 70 métert húzódik vissza. Az olvadékvízből pedig hatalmas gleccsertavak keletkeznek.
"Egyes tanulmányok szerint számos, már korábban is meglévő gleccsertó másfél, kétszeresére duzzadt, ami magában hordozza azt a veszélyt, hogy ezekben a tavak egyszer csak szétszakadnak" - közölte Andreas Schild, az Integrált Hegyvidékfejlesztés Nemzetközi Központjának vezetője, a hétfői konferencia házigazdája. 1950-ben 12 gleccsertavat tartottak számon Nepálban. Shrestha hozzátette, hogy a jelenlegi adatok szerint 2000-ben a gleccsertavak száma 2000-re elérte a 2400-at. Ezen kívül már 14 tó esetén megtörtént a szétszakadás. Ha jön egy kisebb földrengés, a tavak vize lezúdul a hegyekről. A nagy magasságban rejlő potenciális energiának köszönhetően a víztömeg hatalmas sebességre gyorsulhat, és úgy pusztíthat, mint egy buldózer - közölte Shrestha az újságírókkal.