2075-re eltűnhet az ózonlyuk

A Világ Meteorológiai Szolgálat jelentése szerint az idei évben az ózonlyuk kiterjedése meghaladja a 2007-ben mért értéket. Az azonban nem valószínű, hogy mérete eléri a 2006-ban tapasztalat rekord nagyságot. A sztratoszférikus ózonkoncentráció csökkenését okozó CFC-gázok kibocsátásának csökkentése, az elmúlt két évtized alatt már jelentős előrelépést hozott az ózonréteg pusztulása ellen folytatott küzdelemben, és óvatos becslések szerint 2075-re teljesen eltűnhet az Antarktisz felett minden évben kialakuló ózonlyuk.

Az ózonkoncentráció csökkenését először az 1970-es években észlelték az Antarktisz feletti sztratoszférában. Mivel a Föld más területein nem tapasztaltak koncentrációcsökkenést ezért közel egy évtizedig mérési hibaként kezelték az eredményeket. Egy 1985-ben megjelent tanulmány már kimutatta, hogy az Antarktiszon az ózon mennyisége minden évben, augusztus közepétől szeptember végéig, október elejéig folyamatosan csökken. Ezt a jelenséget nevezik ózonlyuknak. Az elnevezés azonban megtévesztő lehet, mert ha csak kis mennyiségben is, de az ózon azért mindenhol jelen van a légkörben.

Az előző évekhez képest idén kicsit később jelent meg az ózonlyuk, de az elmúlt hetek alatt gyors növekedés volt tapasztalható és kiterjedése jelenleg már felülmúlja a 2007-es évben mért, 25 millió négyzetkilométert. A szeptember 13-i mérési eredmények alapján az ózonlyuk kiterjedése 27 millió négyzetkilométer volt, nagysága a következő hetekben még növekedhet, de az nem valószínű, hogy eléri a 2006-ban mért rekord nagyságot, amikor kiterjedése 29,5 millió négyzetkilométer volt.

A Földet körülölelő ózonpajzs természetes védelmet nyújt a Napból érkező káros ultraibolya sugárzással szemben, amely amellett, hogy az embereknél leégést és bőrrákot okoz, súlyosan károsítja a vegetációt is. A sztratoszférikus ózonkoncentráció csökkenését elsősorban a hűtőgázként és spraypalackok hajtógázaként használt klóros vegyületek, az úgy nevezett CFC-gázok légköri feldúsulása okozta. A legtöbb ilyen vegyületet az 1987-es montreali egyezmény értelmében kivonták a forgalomból, de hosszú tartózkodási idejük miatt még sok-sok évet vehet igénybe, mire teljesen kiürülnek a légkörből.

A Világ Meteorológiai Szolgálat egyik szakértőjének, Geir Braathen véleménye szerint még évtizedekig is eltart, mire az ózonlyuk teljesen eltűnik és visszaáll az 1980-as évek előtti állapot. A tudósok ma ezt az időpontot körülbelül 2075-re teszik.