Amivel Napóleonnak és Hitlernek peche volt: az időjárás és a háborúk

Komoly bosszúságként érhet, amikor a rossz idő megakadályozza a programjaidat, a frissen mosott autóra rászárad a koszos hólé, vagy az egyperces zuhé épp akkor önt nyakon, amikor esernyő sincs nálad. Pedig olykor sokkal komolyabb a tét: háborúk kimenetéről, népek sorsáról dönthet az időjárás. Álljon itt néhány történelmi példa!

Az eső segítette győzelemre az angolokat Azincourt-nál

A százéves háború (1337-1453) egyik híres ütközete V. Henrik nevéhez fűződik, aki 1415. augusztus 13-án azért szállt partra Észak-Franciaországban, hogy 12 ezer fős hadseregével megostromolja Harfleur kikötőjét. A város a vártnál jobban tartotta magát, csak szeptember 22-én esett el, miközben az angol sereg jelentős veszteségeket szenvedett. Mivel a háborúskodáshoz alkalmas évszak elmúlt, Henrik 7000 főre fogyatkozott seregével a biztonságot jelentő Calais felé vette az irányt. A tervek szerint a városba a tél folyamán megérkezett volna az utánpótlás.

Ekkor a franciák Charles d'Albret és Le Maingre marsall vezetésével megindultak az angol sereg felé. A csata kezdetéig 6000 főre fogyatkozó angol sereg főleg hosszú íjászokból állt, de a franciák újfajta páncélzatáról a nyilak lepattantak. Az időjárás azonban segítségére jött az angoloknak, a többnapos esőzés megtette hatását. Az elsősorban a nemességből összetevődő francia lovasok a sártengerré változó talajon nehezen haladtak előre, erős páncélzatuk súlya a vesztüket is jelentette, az angolok könnyen levadászták őket. Ennek köszönhetően a csatában a becslések szerint Henrik csupán 100-250 főt veszített, míg a francia veszteségek (akik között volt maga d'Albret is) közel 6000 főt tettek ki.

Extrém tél nehezítette az amerikai függetlenséget

1777-78 telén George Washington tábornok 35-40 kilométeres visszavonulására kényszerült, miután a britek elfoglalták Philadelphia városát. Ekkor úgy döntött, a telet a Schuylkill folyó felett elhelyezkedő, jól védhető Valley Forge nevű fennsíkon töltik. A régebben élelemmel jól ellátott környéket azonban a britek Washington érkezése előtt kifosztották, de az igazi nagy megpróbáltatás csak ezután következett.

Hirtelen beköszöntött a tél, vastag hó hullott a térségben, a hőmérséklet is mínusz 10 fok alá csökkent. Ezt követően fagyos és enyhébb időszakok változtak, így a környező utak latyakossá, szinte járhatatlanná váltak. A rossz idő miatt menedékhelyeket sem tudtak felhúzni. 1778. február 8-án hatalmas havazás érte el a tábort, amelyet három nap múlva kiadós esőzés követett. A mostoha időjárás következtében sokan megbetegedtek, meghaltak.

Közben William Howe brit tábornok 15 ezres seregével Philadelphiában időzött, és ha úgy döntött volna, megtámadja Washingtont, könnyűszerrel győzelmet aratott volna. Márciusban azonban megérkezett az utánpótlás Valley Forge-ba, a franciák az amerikaiak oldalán beléptek a háborúba, és Washington megtépázott csapata megmenekült.

Napóleon veszte az orosz nyár és tél

Napóleon oroszországi hadjárata során a "Nagy Hadsereg" 1812. június 24-én lépte át a Nyeman folyót, mintegy 450-680 ezer katonával. Az időjárás miatt azonban már nyáron gyengülni kezdtek a császári csapatok. A kánikulai napokat heves nyári záporok szakították meg. Az amúgy is gyatra orosz utakon egy-két napig a sár, majd a keménnyé száradt mély nyomvályúk lassították nemcsak az előrehaladást, hanem az utánpótlás folyamatosságát is. Pedig az utánpótlásra nagy szükség volt, hiszen az oroszok fő taktikája a nyílt csaták kerülése és a Napóleon előtt lévő területek teljes kiürítése, felperzselése volt. A nyári viszontagságok közepette már tömegesen dezertáltak a császári katonák, különösen a nem francia alakulatoktól.

Időközben az orosz főparancsnok személye változott, a harciasabb Kutuzov szeptember 7-én Borogyinónál döntő csatát vállalt. Napóleon serege a hadviselésben jóval előbb járt az oroszoknál, így hatalmas vereséget mért rájuk. Ezt követően Kutuzov a visszavonulás és elődei taktikájához, a "felperzselt földhöz" való visszatérés mellett döntött.

Tengeri vihar miatt kellett egy nappal elhalasztani a normandiai partraszállást 1944. június 6-ra
(A fotón egy normandiai gazda Calvadossal kínál egy brit ejtőernyőst a D-day délutánján)

A franciák előtt megnyílt az út Moszkva felé, amelyet szeptember 14-én értek el. A kiürített nagyvárosban - eddig nem egészen tisztázott körülmények között - sok helyen tűz csapott fel, a lángok gyorsan terjedtek, majd a város nagy része leégett. Az ellátási problémákkal küszködő császári sereg október közepén megkezdte a visszavonulást. Hetek múlva beállt a kemény orosz tél, amely megtizedelte a katonákat. A visszatérést kísérő kisebb-nagyobb csaták mellett sokukkal a hideg végzett, éjjelenként ekkor már mínusz 20-30 fokos fagyok voltak. Feljegyzések szerint a katonák a novemberi télben az úton heverő, megfagyott holttestek vonalát követve tájékozódtak a nyugatra való visszavonulás alatt.

Amikor csak csatát nyert az oroszoknak az időjárás

A krími háborút (1853-1856) a katolikus és ortodox egyházi vezetők vitája robbantotta ki a jeruzsálemi szent helyekről, melyek akkoriban az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak. A viták hatására török-francia-brit koalíció sorakozott fel az orosz hadsereg ellen. Bár a konfliktus végül az oroszok vereségével ért véget, a háborút közel két évvel meghosszabbította egy szélsőséges időjárási esemény. 1854. november 14-ére virradó éjszaka a Krím-félsziget mellett fekvő balaklavai öbölben olyan vihar kerekedett, amely néhány óra alatt elpusztította az egyesült angol-francia hadiflottát.

A második világháború: Tél tábornoktól a D-dayig

A németek - okulva Napóleon kudarcából - a Szovjetunió elleni hadműveletet (kódnevén a Barbarossa-tervet) az 1941. május 15-e és október közepe közötti öt hónapos időtartamra tervezték. Az időjárással azonban nem tudtak elbánni. A késői tavaszi olvadás - valamint a balkáni események - miatt a kezdést kénytelenek voltak június 22-re elhalasztani. Az elhúzódó harcokban pedig a 20. század leghidegebb tele hozott fordulatot. A katonák öltözete az éjszakai, mínusz 20-30 fokos hideg ellen nem nyújtott megfelelő védelmet.

A Pearl Harbor-i csatában a japánok sikeréhez nagyban hozzájárult az időjárás is. Jamamoto Isoroku admirális hat repülőgép-anyahajóval, csatahajókkal, cirkálókkal és tengeralattjárókkal rendelkező flottája erős téli viharok rejtekében tehette meg 12 napos, több mint 7000 km-es útját 1941. november 26-tól december 7-ig. Csak akkor tisztult ki az ég, amikor Pearl Harbortól 400 kilométerre lehorgonyoztak.

A franciaországi partraszállás, a híres D-day eredetileg kitűzött időpontja 1944. június 5. volt, de a La Manche-csatornán dühöngő vihar miatt a hadműveletet 24 órával elhalasztották. Magát a partraszállást nagyon megnehezítette a kedvezőtlen időjárás.

A németek az ardenneki ellentámadást (1944. december 12., 16-25.) tudatosan úgy időzítették, hogy a szövetségesek a ködös és borongós idő miatt ne tudják használni a légierejüket. Így eleinte a német csapatok jelentős sikereket értek el. 1944. december 23-án azonban megszűnt a köd, és a szövetséges légierő meg tudta állítani a támadást.