A planktonok a Föld természetes hűtőgépe

Habár a globális felmelegedés számlájára számtalan, negatív következményekkel járó folyamat írható a szakemberek szerint, angol kutatók most pozitív hatásokra lettek figyelmesek. Az Antarktisz gleccserei visszahúzódnak ugyan, helyüket azonban olyan apró élőlények foglalják el, amelyek elnyelik az üvegházhatású szén-dioxidot.

Az Egyesült Királyság a Brit Antarktika-felmérés (BAS) keretében régóta tanulmányozza a fagyos kontinens gleccsereit, figyelemmel kísérve, felszínük hogyan csökken. Ahogy a jégtakarók visszahúzódnak, egyre nagyobb nyílt vízfelület válik szabaddá. Az új BAS-tanulmány vezető kutatója, Lloyd Peck professzor elmondása szerint a gyors ütemben olvadó jégfelszín következtében szabaddá vált vízben kedvezővé válnak az életfeltételek a fitoplanktonoknak nevezett apró tengeri élőlények számára. A planktonok virágzásnak indulnak, és elszaporodnak. Az egysejtű fitoplanktonok nagyszámú megjelenése pedig jótékony hatással van a klímaváltozásra.

Apró élőlények - hatalmas tározókapacitás

A víz felszínén lebegő fitoplanktonok klorofillal rendelkeznek, és a zöld színtest, valamint egyéb pigmentsejtek segítségével nyelik el a fotoszintézishez szükséges napfényt. A fotoszintézis során a napenergia, szén-dioxid és víz felhasználásával állítják elő a táplálékul és saját sejtjeik építőköveiként szolgáló szerves anyagokat. Ha nagy mennyiségben vannak jelen, akkor megváltoztatják az óceánfelszín sugárzás-visszaverő képességét. A tápláléklánc legalján álló planktonokat apró, garnélaszerű rákok, úgynevezett krillek, valamint szivacsok, korallok, apró halak fogyasztják.

A fitoplanktonok rendkívül gyorsan növekednek, és mindössze egy-két napig élnek. Amikor elpusztulnak, vagy apró baktériumok eszik meg őket a felszíni vizekben, aminek következtében a szerves anyag visszaalakul szén-dioxiddá, amely aztán vagy ismét hasznosul a fotoszintetikus folyamatok során, vagy visszakerül a légkörbe. A fitoplanktonok azonban olykor lesüllyednek a mélyebb óceáni rétegekbe, ahol egyfajta szőnyeget képeznek az óceánfenéken, és az üledékréteg alá ágyazódva évezredekig, de akár évmilliókig is tárolhatják a szenet. Ekkor a felszíni vizek szén-dioxid-tartalma csökken, és így azok több szén-dioxidot tudnak felvenni a légkörből.

A planktonvirágzás a második legfontosabb földhűtő tényező

Peck professzor és kollégái összehasonlították a parti gleccserek visszahúzódásának mértékét és az óceánban fellelhető klorofill mennyiségét. Azt tapasztalták, hogy az elmúlt 50 évben az olvadó jégtakarók legalább 24 ezer négyzetkilométernyivel növelték meg a nyílt vízfelszínt - ez például Wales területének felel meg -, amit benépesítettek a szénfelvevő fitoplanktonok.

Fitoplanktonok az Antarktisz körül. A zöld, a sárga és a piros nagy, a kék és a lila csekély
elterjedtséget jelez. A térképet 1997 szeptembere és 1998 augusztusa közti
mérésekből állította össze a NASA

A cikk írói szerint ez a planktonvirágzás a második legfontosabb, a felmelegedés mértékét csökkenteni képes tényező a Földön, amit eddig felfedeztek. Az első helyen a magas szélességi övek szárazföldi területeire ültetett új erdők állnak. Bolygónk más vidékein az emberi tevékenység aláássa az óceánok és tengeri ökoszisztémák CO₂-felvevő és -tároló képességét. Jelenleg még csak kis változások figyelhetők meg az Antarktisztól távolabbra eső jégsapkákban, ha azonban tovább csökken a antarktikus jégtömeg, akkor a planktonok jelentős biológiai nyelővé válhatnak.

A nemrégiben a Global Change Biology nevű folyóiratban megjelent cikk szerint a tudósok úgy becsülik, hogy ennek a természetes elnyelő folyamatnak köszönhetően évente mintegy 3,5 millió tonna szén ürül ki az óceánból és a légkörből. Ez a mennyiség annak felel meg, mintha minden évben 12,8 millió tonna szén-dioxidot vonnánk ki az atmoszférából.

Habár ez csupán csekély hányad az üvegházgázok kibocsátását tekintve (a közel 30 milliárd tonna globális CO₂-emisszióhoz képest), a felfedezés mégis nagy jelentőséggel bír. Jelzi, hogy a természet még a nehéz körülmények között is képes boldogulni. A továbbiakban ezzel a természetes szénnyelő tényezővel is kell számolni, amikor a kutatók különféle klímamodellekkel az éghajlat jövőbeli változásait jelzik előre.