Nem betegít meg a szűretlen esővíz

Semmi különösebb egészségügyi problémájuk nem támadt azoknak az ausztrál családoknak, amelyek egy kísérletben tisztítatlan esővizet ittak. Magyar szakemberek a szűretlen esővizet nem ajánlják, a házi esővízgyűjtő és -tisztítő rendszer kiépítése viszont nem egyszerű.

Nem okoz egészségügyi problémákat a tisztítatlan esővíz fogyasztása, illetve az egyéb háztartási célokra történő felhasználása - legalábbis az 1,1 milliós Adelaide-ben. Ugyanis Dél-Ausztrália fővárosában végzett kutatást a melbourne-i Monash Egyetem az esővíz minőségéről, az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvostani Kutatások Tanácsa és a földrésznyi ország vízminőség-kutatási intézetének támogatásával.

A Monash szakemberei összesen háromszáz olyan háztartást vizsgáltak, amelyek víztározókban összegyűjtött esővizet használtak elsődleges ivóvízforrásukként. Azért kerestek pont Adelaide városából önkéntes résztvevőket a kutatáshoz, mert ebben a városban használnak az ott élők esővízgyűjtő tartályokat, medencéket Ausztráliában. A kutatók "világelsőnek" minősítették saját tanulmányukat.

A kezeletlen esővíz sem okozott különösebb egészségkárosodást

Bár a tanulmányban részt vevő háztartások mindegyike kapott egy olyan asztali esővízszűrő-készüléket, mely a gyomor- és bélhurutért felelős baktériumok kiszűrésére volt alkalmas, valójában csupán a berendezések fele volt ellátva ilyen szűrőbetéttel. A filtert tartalmazó és nem tartalmazó szűrőegységek kinézetre pontosan megegyeztek.

A készülékkel felszerelkezett családok egy éven át folyamatosan feljegyzéseket készítettek egészségügyi állapotukról. Ezeknek az adatoknak az elemzésével végül a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a gyomorbántalmaktól szenvedők aránya hasonló volt a két csoport esetében, illetve szinte megegyezett a tisztított csapvizet fogyasztó nagyobb közösség tagjainál mért eredményekkel.

"Nem volt magasabb a megbetegedések száma azoknak az embereknek az esetében, akik kezeletlen esővizet fogyasztottak, azokhoz képest, akik viszont tisztított esővizet ittak" - idézi Karin Ledert, a Monash Egyetem járványügyi tanszékén működő, fertőző betegségekkel foglalkozó részleg vezetőjét a kutatásról beszámoló egyetemi honlap. "Ez a tanulmány megerősíti, hogy alacsony a megbetegedések kockázata. Érdemes lenne tehát figyelembe venni az esővíz különböző háztartási célokra kiterjedő használatát és használatát a száraz időszakokban. Arra szeretnénk bátorítani az embereket, hogy merjék forrásként használni az esővizet" - tette hozzá.

A szakember azt is elmondta, hogy néhány egészségügyi hatóságnak komoly kételyei voltak az esővízfogyasztás biztonságos volta miatt - főleg az olyan városok esetében, ahol könnyen hozzáférhető a jó minőségű ivóvíz. Az Ausztráliát sújtó hosszú száraz időszakok miatt egyébként az országban jelentősen megnövekedett a víztározó berendezések száma.

Rutinos esővízhasználók voltak a tesztalanyok

Leder ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kutatásba bevont családok mind rutinos esővízfogyasztók voltak, akik valószínűleg kidolgozták már a maguk védekezési módszerét az esetleges fertőzésekkel szemben. A kutató elmondta: eredményeik azt mindenképpen megerősítik, hogy az esővizet nyugodtan lehet tusolás és fürdés céljára használni - tehát olyan helyzetben, ahol az ember önkéntelenül is lenyelhet egy-két korty vizet.

A világon elsőként egy ausztrál kisvárosban, Bundanoonban tiltották be
a palackozott víz kereskedelmi forgalmazását 2009 szeptemberében

Az ausztrál szakértővel szemben szűrés nélkül egyáltalán nem ajánlja ivóvíz céljára az esővizet Urai Róbert, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Pont szolgálatának munkatársa. "Az esővízbe számos szennyeződés bekerül a levegőből, ilyen például a por, de a vízcseppecskék gázokat is megköthetnek. Manapság gyakran lehet tapasztalni, hogy a savas kémhatású eső miatt növénytermesztésre alkalmatlanná válik a felső talajréteg. Az esővíz hasznosítása mindenképpen cél, de érdemes figyelembe venni, hogy a szűretlen esővíz ritkán teljesen ártalmatlan" - mondta el kérdésünkre az ausztrál kutatás kapcsán Urai.

Legalább hetven liter ivóvizet pazarol el egy család naponta

Az édesvízzel feltétlenül érdemes takarékoskodni. Magyarországon egy négyszemélyes család egy főre jutó napi vízfogyasztása mintegy 150 liter, beleértve az ivásra, főzésre, tisztálkodásra, autómosásra, házon belüli és egy kiskert öntözésére használt víz mennyiségét egyaránt. A jellemző gyakorlat szerint minderre a legdrágábban előállítható, ivóvíz minőségű folyadékot használjuk el. Az esővíz hasznosításának nem kell feltétlenül a vízközmű teljes kiváltásával kezdődnie. A napi 150 literes átlagfogyasztás szinte felét, mintegy 70 litert lehet csapadékvízből vagy fogyasztásra alkalmatlan, ún. szürkevízből fedezni - többek között mosásra, takarításra, WC-öblítésre, autómosásra, öntözésre. Sőt, még az is luxusnak számít, ha a WC-öblítésre tiszta esővizet használunk: erre a célra megfelel a mosógépből kifolyó víz is.

Ha esővízgyűjtő rendszer kiépítésének költségein gondolkozunk, érdemes figyelembe venni az esővíz pozitív tulajdonságait. A csapadékvíz jellemzően lágy, tehát ha a mosógépbe esővíz kerül, azzal nemcsak a vízszámla lesz alacsonyabb, hanem a mosógépben is kisebb mennyiségben rakódik le a vízkő - vagyis nem kell vízkövesedés elleni vegyszert használnunk, vagy csak kisebb mennyiségben.

Nemcsak Ausztráliában vannak viszont olyan családok, amelyek az öntözésen és a mosáson túl ivóvízként is esővizet fogyasztanak. Számuk mintegy 40 ezerre tehető Belgiumban és Franciaországban, annak ellenére, hogy az utóbbi államban mindenképp kötelező beköttetni a vezetékes vizet, ráadásul a hatóságok azt is ellenőrizhetik, hogy ki milyen minőségű vizet iszik az otthonában.

Ülepítőből, derítőból, tárolóból és négyszeres szűrőből áll a profi vízgyűjtő

Egy ilyen rendszer kiépítése nem egyszerű, és mindenképpen többe kerül, mint a nagymamának a csatorna alá helyezett esővizes hordója - derül ki dr. Országh József vegyész, a Mons-i Műszaki Egyetem nyugalmazott tanárának cikkéből, aki 1989 és 2004 között a belgiumi Vallónia tartomány vízügyi kormánybizottságának volt vezetőségi tagja. Ajánlása szerint először is minden lehetséges tetőfelületet jó minőségű, műanyagból, cinkbevonatú bádoglemezből vagy kerámiából készült eresszel kell ellátni. A cél a minél nagyobb mennyiségű esővíz befogása. Magyarországon évente 500-900 mm csapadék esik, ebből következően egy négytagú családnak legalább 150 négyzetméteres tetőfelületet kell használnia erre a célra.

A tetőről lefolyó vizet ajánlatos előbb egy körülbelül 100 liter űrtartalmú, a földbe süllyesztett ülepítőtartályba gyűjteni. Ebből kerül át a derítőtartályba, majd onnan a tárolómedencébe. Fontos, hogy a medence fala betonból legyen, mert a betonból kioldott ásványi sók javítják a víz biológiai tulajdonságait, másrészt elektrosztatikai tulajdonságai is javulnak - ami azt jelenti, hogy nem poshad meg. Hogy a medence alján felgyűlő iszapban ne szapodorjanak el a nemlélegző baktériumok, célszerű oxigént buborékoltatni a medence alján, akárcsak az akváriumokban.

Az így gyűjtött esővizet egy nyomótartállyal ellátott pumpa szívja fel a lakásba, ahol első körben egy 10 mikronos filter szűri meg. Ezt lehet mosásra, fürdésre és mosogatásra használni. Ivóvizet egy további szűrőrendszer beiktatásával lehet előállítani. Ebben az 5 mikronos előszűrő a baktériumokat, a következő, 1 mikronos kerámiaszűrő az elsőn átjutó baktériumokat, majd az aktívszén-filter a szerves szennyeződéseket, a szagokat és a kellemetlen ízt semlegesíti. Egy ilyen szűrővel 20-25 köbméter esővizet lehet megszűrni.