Kiskert lesz a parkból: az új évtized zöld trendjei

Fordulópont lesz a 2010-es évtized: vagy azért, mert olyan sikeresen változtatunk a városlakó életmódunkon, hogy visszafordíthatjuk a klímaváltozást, vagy mert ez lesz az az idő, amikor végképp megpecsételődik a bolygó sorsa. A korszak legfontosabb környezeti témái a kerékpározástól a szén-dioxid-adókig.

Biciklis kultúra: itt a második hullám

Koppenhága a klímakonferencián túl biciklis kultúrájáról híres: lakosainak mintegy 37 százaléka teljes mértékben két keréken oldja meg a közlekedést. Egyre több európai nagyvárosban vezetik be azt az automata biciklikölcsönző rendszert, aminek során a város több pontján felvevő és leadóhelyeket létesítenek. A legnevesebb ilyen a párizsi Vélib (lásd videónkat az OzoneNetwork E2 - Emberbarát közlekedés című műsorából).

A program a tervek szerint néhány éven belül elindulhatna Budapesten is, de egyes dél-amerikai nagyvárosokban, mint például Rio de Janeiro (Brazília) vagy Santiago (Chile) már ma is működik. Ahogy a biciklis utak hosszúsága, úgy a New York-i biciklis társadalom is nagyjából 61%-kal nőtt az elmúlt két évben, és valószínű, hogy még több amerikai nagyváros hamarosan bevezeti ezt az automata rendszert.

A jövőben azzal, hogy egyre többen választják a biciklis közlekedést, a parkolásra is új sémákat kell majd kidolgozni. Valószínűleg kereskedelmi, vagy munkahelyi garázsokban, üzletekben, bárokban vagy éttermekben is megjelennek majd a bringatárolók, sőt a tömegközlekedési eszközökre is fel lehet majd szállni biciklivel. A kerékpár tehát a jövőben széles körben kedvelt közlekedési eszközzé válik, ez pedig biztosan hatással lesz a divatra, a gazdaságra és a városrendezésre is.

Mexikóváros és a klímakonferencia

Ha már szóbakerült a klímakonferencia: mivel a koppenhágai próbálkozás gyakorlatilag kudarcba fulladt, a következő ENSZ-konferenciának sokkal nagyobb lesz a tétje, mint eredetileg gondolták. A 2010-es mexikóvárosi találkán már remélhetőleg megegyeznek az egyes nemzetek üvegházhatású gázkibocsátásának maximum értékeiben. Ha ez megtörténik, ezek az értékek határozzák majd meg az elkövetkezendő évtized világszintű CO₂-csökkentő stratégiáját.

Az ENSZ főtitkára, Ban Ki-Mun Koppenhága határozatlansága után egyre sürgeti a világ vezetői politikusait, hogy aláírják az új egyezményt, sőt a gazdaságilag fejlett országokat arra is megkérte, támogassák az általa létrehozott multinacionális alapot, melyet a fejlődő országok támogatására szán. Csak reménykedni lehet benne, hogy ez az alap megfelelő segítséget nyújt például azoknak az ázsiai nagyvárosoknak, melyek jelenleg szabályozhatatlannak tűnő túlnövekedése a világ összes CO₂-kibocsátásának több mint feléért lesz majd felelős a következő harminc évben egyes számítások szerint.

Ez az igazán bio: cellulózalapú bioüzemanyag

Az elmúlt évtizedben kiderült, hogy a kukoricából, szójababból illetve pálmaolajból előállított bioüzemanyagok mégsem olyan tökéletes alternatívái a petróleumalapú hagyományos gázolajnak, mint eredetileg gondolták. Dél-Kelet Ázsiában hatalmas szén-dioxid elnyelő esőerdőket égetnek fel azért, hogy olajpálma-ültetvényeket hozzanak létre a helyükön, ez a bioüzemanyag-kereslet egyik előre nem látott káros következménye.

Csengcsou, Közép-Kína: a halszemoptikás felvétel a klímaváltozás miatt kiszáradt Hibei tó medrében készült

A másik akaratlan következmény akkor bukkant fel, amikor a nyersolaj ára rekordmagasságokba emelkedett 2007 és 2008 között. A bioüzemanyag használata - beleértve a kukorica alapú etanolt -, versenyhelyzetet alakított ki a mezőgazdasági területekért az üzemanyag- és az élelmiszeripar között, ezáltal megemelte az élelmiszerárakat. Ebben a folyamatban a kukorica a leginkább érintett: a bioüzemanyagok kereslete miatt 15-27%-kal lett drágább 2007-ben.

A cellulóz alapú bioüzemanyag-ipar ezzel szemben az évtized közepére eljuthat arra a szintre, hogy felesleges dolgokból - faszemét, fű, kukoricaszár és egyéb olyan szerves anyagok, amiket nem lehet megenni - életképes üzemanyagot állítson elő. A cél az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a földhasználat és az energia-előállítás között, úgy, hogy a nem kívánt következmények, mint az esőerdők leégetése és a városi élelmiszerárak hirtelen emelkedése már csak a múlt hibái legyenek.

Az infotechnológia és a zöld városok összepárosítása

Az információ- és kommunikációtechnológia energiafelhasználása az utóbbi években rohamosan nőtt, sőt a Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency) jelentése szerint egyenesen megduplázódik 2022-re, és 2030-ra eléri az 1700 terawattórát is. Ez a mennyiség az egész Egyesült Államok és Japán teljes lakossági energiafogyasztásának felel meg. Az otthonok áramszámláit már ma is mintegy 15%-kal emelik meg az elektronikus berendezések, és ha az iparág nem kezdi el felhasználni a jelenleg már létező energiahatékony technológiákat, a következő évtizedben ez az arány is változni fog.

Greensburg, Kansas állam, USA: szélturbina látja el energiával a 5.4.7 nevű művészeti központot.
A település 95%-át tornádó pusztította el 2007. május 4-én, és zöld városként építették újjá

Optimistább előrejelzések szerint azonban a jövőben az elektronikai termékek áramfelvétele a lehető legkisebb lesz, egyes mobiltelefongyártó cégek pedig már most is árulják energiatakarékos modelljeiket. Ha a teljes iparág átáll ezekre a technológiákra, az már önmagában is hatalmas lökést adhat a városok energiahatékonyságának. Ráadásul olyan infotechnológiai cégóriások, mint az IBM, a Cisco, a General Electric vagy a Siemens jelenleg is új, környezetbarát városépítéssel és fenntartással kapcsolatos technológiákat tesztelnek Amszterdamban, San Franciscóban, Szöulban, Londonban, Szingapúrban, Pekingben, Delhiben, Stockholmban, Oslóban és az Egyesült Arab Emirátusokban.

Többek között környezetbarát épületgépészeti technológiákon, fenntartható otthoni és munkahelyi energiaellátó rendszereken, intelligens tömegközlekedési rendszereken, CO₂-ellenőrző rendszereken, vagyis zöld nagyvárosi fejlesztéseken dolgoznak.

Szén-dioxid-adók

Az Exxon Mobil sokakat meglepett 2009 elején, amikor külön adó kivetését szorgalmazta a kőolajra, a természetes gázokra és a szénre, mintegy lehetséges megoldásként a globális felmelegedés problémájára. Néhány országban azóta már létezik is a szén-dioxid-adó: elsősorban Skandináviában divat, de valamilyen formában bevezették több USA-államban is.

Kiskert lesz a parkok helyén

Az üzemanyagárak emelkedésével és a váratlan energiahiányok következtében az élelmiszerárak rohamosan megnőhetnek a közeljövőben, különösen azok, amiket nagy távolságokból szállítanak. Az alternatíva a helyi és regionális élelmiszer-előállítás kialakítása a városokban, vagy azok közelében. Már ma is jelentős mezőgazdasági termelés folyik egyes latin-amerikai nagyvárosokban (például a kubai Havannában vagy az equadori Quitóban), az afrikai Tanzániában és Ugandában, vagy a dél-koreai Szöul felhőkarcolóinak árnyékában. Kicsiben ilyen az angliai Todmorden is, melynek lakói úgy döntöttek, hogy a város közparkjait zöldségeskertekre és gyümölcsösökre cserélik le - a termények ingyen elvihetők.

Az újonnan létrehozandó városokat pedig már eleve úgy tervezik, hogy helyben nagy mennyiségű élelmiszert állíthassanak elő, melynek maradéka potenciálisan energiaforrásként is hasznosítható, vagy gazdag komposztalapanyagot képez. Ilyen város épül Abu Dhabiban, az Egyesült Arab Emirátusokban Masdar City néven, és ezen az elven készült az úgynevezett New Vistas terv is, melynek prototípusát az USA-ban és Ázsiában tervezik létrehozni.

A fenntartható rendszereken alapuló városok, vagyis gyakorlatilag öko-közösségek természetesen a permakultúra elvén működő mezőgazdaságot folytatnak, lakói a helyszínen megtermelt teljesen organikus élelmiszereket fogyasztják, helyben elérhető, geotermikus és/vagy napenergiát használnak, és a településeken az elsődleges közlekedési forma a gyaloglás. Lakóiknak lesz a lehető legkisebb az ökológiai lábnyoma, de a jövő zöld településeinek talán legfontosabb tulajdonsága mégis az, hogy környezetkárosítás és az egyensúly felbomlása nélkül bármikor tovább bővíthetők.

A következő évtizedben a klímaszakemberek szerint sokkal nagyobb szerepe lesz a közösségeknek, mint eddig valaha. A környezettudatos életmóddal és gazdálkodással kapcsolatos tudás átadása és az öko-közösségek létrehozása kulcsfontosságú része a klímaváltozás elleni küzdelemnek, mert legalább olyan fontos változásokat hozhat, mint a kormányközi klímakonferenciák és egyezmények.

Hirschl Zsuzsanna