Jéghideg tengeri üledékben is megtelepednek a termofil, tehát melegkedvelő baktériumok. Az is ismert tény egy ideje, hogy e baktériumok olykor akár szokatlanul nagy mennyiségben is előfordulnak az üledékben, ugyanis csökkentik az anyagcseréjük ütemét, és spóraalakban vészelik át a zord klímát - így az "élnek és virulnak" kifejezést csak meglehetősen tág értelemben lehet alkalmazni rájuk.
Az Északi-sark körüli tengeri üledékekben grammonként több százezer ilyen spórát számláltak meg a kutatók tavaly. Ezek a szulfátredukáló mikrobák amúgy oxigénmentes helyen, 50 fok körüli hőmérsékleten érzik magukat igazán jól. A szulfátredukálás azt jelenti, hogy a baktériumok szerves anyagot képesek lebontani szulfátok jelenlétében. Az északi-sarki baktériumok eredetét kiderítendő összehasonlító genetikai vizsgálatokat végzett el a Bécsi Egyetem mikrobiális ökológia tanszékének kutatója, Alexander Loy és nemzetközi csapata.
Kőolajmezőn élnek a hőkedvelők rokonai
Kiderült, hogy a termofil baktériumok legközelebbi rokonai az Északi-tenger kőolajlelőhelyeiről származnak. Mindez az FWF, az osztrák tudományos alap közleményéből derül ki - ez az intézmény finanszírozta a szóban forgó kutatást, melynek eredményeit a Science folyóiratban közölt tanulmányban hozták nyilvánosságra.
Az olajmezőkhöz való kapcsolódásra utal az is, hogy évente négyzetméterenként 100 millió baktériumspóra rakódik le a sarki környezetben, márpedig a folyamatos spórautánpótlás feltétele egy olyan hatalmas populáció, amely szinte kizárólag az olajlelőhelyek és a földkéreg ökoszisztémáiban fordulhat elő. E helyeken adottak ugyanis a hőkedvelő baktériumok számára ideális hőmérséklet és életkörülmények.
Amennyiben bebizonyosodik, hogy az északi-sarki termofil baktériumok valóban tenger alatti kőolajmezőkről származnak, az alkalmazott módszereknek az olaj felderítésében is hasznát lehetne venni.
Az már ötven éve ismert tény, hogy sarki üledékben melegkedvelő baktériumok élnek. A kutatók most a Spitzbergák-szigetcsoport körüli üledéket vizsgálták, így bukkantak a baktériumok nyomára. A baktériumfaj legközelebbi rokonait a 16S riboszómális RNA (rRNA), a baktérim "proteingyára" egyik elemének vizsgálatával azonosították. Azért választották a riboszómális RNA-t, mert viszonylag kevéssé változik az evolúció során. Ha pedig két fajban hasonlóak az rRNA-változások, akkor abból közeli rokonságra lehet következtetni.
"Az északi-tengeri olajlelőhelyekről származó baktériumok 16S riboszómális RNA-ja 96 százalékban megegyezik azzal a fajéval, amit a sarki üledékben találtunk" - részletezte a csoport kutatási eredményeit Alexander Loy.