Nyugat-Ausztráliában, különösen annak délnyugati részén évtizedek óta tartó rendkívül száraz időszak okoz gondot. Bár ez a terület a száraz szubtrópusi éghajlat hatása alatt áll, és az évi csapadék viszonylag kevés, általában nem haladja meg a 200-300 mm-t, de az említett vidékeken az átlagos csapadék alig harmada hullott az utóbbi évtizedben.
A kutatók korábban többféle magyarázattal próbálták megindokolni a jelenséget. A kiváltó okok között említették meg a természetes változékonyságot, a szárazföldi területek emberi tevékenység miatt átalakult hasznosítását, az óceáni és a légköri cirkuláció átalakulását. Azonban a jelenség alapvető oka, illetve a korábban felsorolt tényezők fontossági sorrendje mindeddig homályban maradt.
Ausztrál meteorológusok, geofizikusok, geológusok közös kutatásainak eredményeképp sikerült a jelenséget alaposabban megismerni. Az ausztráliai csapadékadatokat összevetették az Antarktisz keleti partvidékén található meteorológiai állomások hasonló adataival. A műszeres mérésekkel dokumentált időszak eredményeit figyelembe véve azt tapasztalták, hogy amikor Nyugat-Ausztráliában csökken a csapadék mennyisége, akkor az utóbb említett területeken viszont emelkedik.
A szokásosnál nagyobb mennyiségben lehullott csapadék a Déli-sarkon hó formájában tárolódik, fokozatosan növelve a jégtakaró vastagságát. A megvizsgált jégminták szerint az antarktiszi Law Dome állomáson az utóbbi 750 év legcsapadékosabb időszaka volt az elmúlt évtized.
A jelenség alapvető okaként a déli kontinens és a sarkvidék körzetében kialakuló nagytérségű, jelentős stabilitással bíró cirkulációs rendszer kialakulását jelölték meg a kutatók. Ez a rendszer a sakkvidékről hideg, igen száraz levegőt szállít észak felé Délnyugat-Ausztráliába, ugyanakkor Ausztráliából déli irányban enyhe, nedves légtömegek jutnak el az Antarktisz keleti peremére.