Az utóbbi 60 év alatt először fordult elő olyan hónap, amikor egyetlen tornádót sem észleltek az Egyesült Államok területén. Pedig február hónapban átlagosan 22 olyan tornádót lehet megfigyelni az közép-nyugati területek síkságain, melyeknél a tornádó tölcsérének alsó része a talajt is eléri.
Tornádók akkor alakulnak ki az USA-ban, amikor az északnyugaton felhalmozódott hideg légtömeg keveredik a dél, délkelet felől, a Mexikói-öböl térségéből érkező meleg, nedves trópusi levegővel. A keveredés során heves zivatarcellák képződnek, amelyeket jégeső, rendkívül intenzív szél kísér, és a cellában számos esetben forgó felhőtölcsér is megjelenik. A meteorológusok akkor beszélnek tornádóról, ha a felhőtölcsér alsó része eléri a talajt.
A tornádók az egyik legpusztítóbb időjárási jelenségek. Középpontjukban akár az óránkénti 400 km-t meghaladó szelek is tombolhatnak.
A tornádók kialakulására döntő befolyással bír a magasabb légrétegekben uralkodó ún. futóáramlás. Ez a poláris és a mérsékelt szélességek légtömegeinek határán kialakuló, rendszerin 5-10 km magasságban uralkodó, gyakorlatilag az egész Földet körülvevő igen erős nyugati szél. A futóáramlás környezetében igen gyakoriak a tornádók.
Idén februárban azonban a futóáramlás szokatlanul délre, az északi szélesség 30-dik foka környékére helyeződött át, lehetőséget adva a hideg levegő észak felőli folyamatos beáramlásának. Ugyanakkor megakadályozta a meleg légtömegek észak felé haladását.
A tornádók erősségét az 5 fokozatú Fujita-skálán szokás mérni, amelyet nem a tornádóban uralkodó legerősebb szélerősség, hanem a tornádó által okozott pusztítás alapján állapítottak meg. A legkisebb károkat okozó tornádó 1-es, a legerősebb 5-ös fokozatú. Egy viszonylag gyenge tornádó is okozhat 5-ös fokozatú pusztítást, ha sűrűn lakott területen csap le. Ugyanakkor egy óriási tornádót is csak 1-es fokozatúnak tekintenek, ha lakatlan területen vonul át.