Egy nemzetközi kutatócsapat 2010 elején két hónapot töltött a JOIDES Resolution nevű kutatóhajó fedélzetén az antarktiszi Wilkes-föld közelében, hogy tengerfenéki fúrásokat végezzen. (Részletek a kutatásról korábbi cikkünkben olvashatók: Szubtrópusi éghajlat volt az Antarktiszon.)
Pár százezer év elég volt az eljegesedéshez
A 2000 méterrel az óceán feneke alá hatoló fúrások nyomán a tudósok megállapították, hogy a Déli-sark körülbelül 53 millió évvel ezelőtt a mai szubtrópusi éghajlathoz hasonló, meleg klímával rendelkezett. Akkoriban a légköri szén-dioxid-koncentráció a mainak tízszerese volt.
Ezt követően hirtelen, alig 400 ezer év leforgása alatt - egy szempillantás a földtörténetben - az Antarktisz környezete elnyerte mai, jéggel borított formáját. Ebben az időszakban meredeken esett az atmoszféra karbon-koncentrációja, így a hőmérséklet is.
A tudósok a kutatás most következő, várhatóan több évig eltartó laboratóriumi szakaszában azt vizsgálják majd, miként mehetett végbe ilyen hirtelen ez a változás, és hogy mennyire lesz tartós az így kialakult jégréteg a jövőben. Ebben segítségükre lesznek a Déli-sark más vidékein az utóbbi 40 évben végzett hasonló fúrások eredményei is.
Az antarktiszi jégborítás viselkedésének megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a tudósok robusztus és hatásos klímaelőrejelző modelleket tudjanak építeni.
Az üledékmintákat összesen öt kilométeres mélységből nyerték. A fúrófejet a kutatócsoport előbb a 4000 méteres mélységben levő tengerfenékre bocsátotta le, majd további ezer méterre fúrtak le. "Lenyűgöző leletekre bukkantunk" - így értékelte a mintákat márciusban a Mercury című lapnak nyilatkozva a kutatókat vezető Henk Brinkhuis holland geológus, az utrechti egyetem pollenelemzéssel foglalkozó professzora a tasmániai Hobart kikötőjében. "Mondjuk úgy, hogy egy olyan történelemkönyvben olvasunk, amelyet valami igazán furcsa nyelven írtak" - magyarázta.