A titánbuzogány, vagyis az Amorphophallus titanum legfeljebb 24 óráig virágzik - latin neve egyébként óriási, formátlan hímvesszőt jelent. Eredetileg a szumátrai esőerdőkben honos. A türingiai példány a hétfő délutáni órákban 159 centi magas volt, átmérője 109 centire nyúlt.
Mivel a virágzás időszaka ennyire rövid, az intézet kutatási célú botanikus kertje e-mailben értesíti az érdeklődőket, hogy mikor zajlik le pontosan a pár nap múlva bekövetkezendő esemény - számolt be Angela Overmeyer, a Max Planck Intézet kémiai ökológiával foglalkozó részlegének munkatársa Jénában. A növény így nézett ki június 28-án:
A rekordnövényt őshazájában a lassú kihalás fenyegeti. Szumátrai botanikusok már 2005 márciusában arról számoltak be - az MTI akkor híre szerint -, hogy a titánbuzogány élőhelyei is veszélyeztetettek, mivel egyre több esőerdőt irtanak ki lakó- és mezőgazdasági területek céljára a szigeten. További gond, hogy az 1970-es, 80-as években számos buzogánygumót illegálisan vittek külföldre Szumátráról. Érdekessége és közönségvonzó hatása miatt világszerte mintegy hatszáz botanikus kertben, arborétumban nevelik a példányait. Ritka virágzása körülbelül akkora attrakció az érdeklődők körében, mint egy nagyszabású koncert.
Egyetlen levele van a titánbuzogánynak
Az Amorphophallus torzsavirágzata a legnagyobb méretű az egész növényvilágban. Hossza közel két méter, amiből másfél méter az a csúcsi nyúlvány, ami a termésérés idejére leszárad. A titánbuzogány levél nélküli állapotában virágzik: miután a virág föld alatti gumójából kibomlik, egyetlen levelet növeszt. A gumó súlya az évek során elérheti a száz kilogrammot is.
A levél magassága elérheti a hat métert, s a növény korától és a gondozástól függően fokozatosan zöld színűvé változik. A folyamat időtartama kilenc hónaptól két évig terjed. Pihenés után a növény új levelet ereszt, és a régi gumó helyett új nő. A leveles és a gumós állapotok váltakozása során a titánbuzogány méretei valóban óriásira nőnek: a jénai példány gumója 13,3 kilós volt 2007 februárjában, átmérője 35 cm volt, míg 2009 augusztusára 24,9 kilóval szinte megduplázta a súlyát, míg átmérője majdnem a négyszeresére, 136 centiméterre nőtt.
A virágzás akkor következik be, amikor a gumó elég tápanyagot halmozott fel a folyamathoz. Az eddig ismert legnagyobb titánbuzogány-virágzat magassága 2,94 méter volt - a stuttgarti botanikus kert példánya virágzott ekkorát 2005-ben. Termése piros színű bogyó; a jénai példányt a frankfurti pálmakertben 2003-ban összegyűjtött magokból növesztették.
A virág dögszagot áraszt - pontosabban a növény a bomló állattetemek, rothadó zöldség és ürülék szagát utánozza kéntartalmú és az aminocsoportba tartozó vegyületekkel. Eredeti élőhelyén ezzel vonzza magához a beporzásában közreműködő rovarokat, például az éjszakai dögbogarakat. A rovarok beporzás után a virágzat aljába helyezik el lárváikat, amelyek a növény megtévesztő technikája miatt halálra vannak ítélve, hiszen a titánbuzogány nem biztosít tápanyagot számukra. A kémiai ökológus kutatók pontosan e sajátos beporzási folyamat kialakulását vizsgálják a kontyvirágfélék (Araceae) családjához tartozó Aroideae alcsaládba tartozó növényeknél, mint ahogy a titánbuzogánynál is.