Igaznak bizonyult a csöpögő Hold legendája

Amerikai indiánok úgy vélték, ha a Hold vörös árnyalatot ölt, az esőt jelent. A 17. században az angol földművelők hittek a "csöpögő hold" legendájában, azaz szerintük az eső mennyisége a Hold sarlójának dőlésétől függött; ugyanezt állították az öregek a Székelyföldön is a 20. század elején. Kiderült: van valós alapja a hiedelmeknek.

Ahogy a Hold színe és alakja változik az égen, úgy befolyásolja a csapadékot - ez elterjedt hiedelem volt az amerikai kontinensen, de Európában és Magyarországon is. A vörös árnyalatú Hold esőt jelez az Új-Mexikó (USA) nyugati részén élő zuni indiánok szerint. A "csöpögő Hold" legendája pedig már a 17. századtól ismeretes Nagy-Britanniából: az angol földművelők vélték úgy, attól függ az eső mennyisége, hogy a Hold sarlója lefelé vagy felfelé áll.

Ugyanez a hiedelem élt a 20. század elején a Székelyföldön, ahol úgy tartották, ha fekszik az újhold, és alakja egy kádhoz hasonlít, akkor meggyűl benne az eső, tehát több lesz a csapadék. A Jászságban a következő, a Holddal kapcsolatos hiedelmeket vallották: "Ha nagy az udvara, akkor eső várható, de hosszabb időre is következtetnek az állásából. A Jászságban azt tartják, újholdkor ha feláll a hegye, akkor abban a hónapban sok eső esik, ha lefele, akkor kevésre lehet számítani" - ez az adat szerepel Balassa Iván és Ortutay Gyula Magyar néprajz című művének A paraszti világkép című alfejezetében.

A legtöbb, az időjárást a Hold fázisaival összefüggésbe hozó tanulmány az 1960-as években jelent meg, és úgy tűnik, valamennyire sikerült alátámasztaniuk a népi hiedelmeket. A kutatók gyakran figyeltek meg csapadékcsúcsokat a teliholdat és az újholdat követő napokban, amikor a Hold az az első és az utolsó negyedben volt látható az égen. Nemrégiben az Arizonai Állami Egyetem (ASU) és a Országos Klímaadatközpont (NCDC) közös, háromtagú kutatócsoportja elemezte száz év adatait az USA kontinentális részéről. Eredményeiket az amerikai Geofizikai Közleményekben (Geophysical Research Letters) fogják hamarosan közölni - tudósít a ScienceNow.

Telihold előtt és után több a csapadék

Az ASU és az NCDC kutatói kapcsolatra figyeltek fel a holdfázisok váltakozása és a vízhozamok között (ám azzal nem foglalkoztak, hogy a holdsarló miként áll az égen). Első körben 11 ezer olyan mérőállomás adatait elemezték, melyek 1900 óta mérik a patakok, folyók hozamát. A következő lépésben kiszámították, hogy az egyes mérési adatokhoz a Hold mely fázisa tartozhatott. Az összehasonlításból kiderült, hogy a vízhozamok kismértékben megnövekedtek az első és utolsó holdnegyed közelében (ezek a negyedhold-fázisok a telihold és az újhold közé esnek; részletes, 2010-es holdnaptár itt található).

Önmagában ez azonban még nem jelenti azt, hogy a holdfázis közvetlenül kihat a csapadékmennyiségre - egy korábbi tanulmány például az árapály-jelenséget sejtette a háttérben, nevezetesen, hogy dagály alkalmával megemelkedik a folyók vízszintje. Hogy az összefüggést kimutathassák, a kutatók megvizsgálták azt az adatbázist is, amely több mint 1200 állomásra vonatkozóan tartalmazza a napi csapadékösszegeket, méghozzá 1895-től kezdődően. Ebből pedig kiderült, megnövekedett csapadékhajlamot figyelhetnek meg a meteorológusok az első és utolsó negyedet megelőző napokban.

Bár ki lehet mutatni a kapcsolatot az eső mennyisége és a Hold fázisai között, ez az összefüggés csak kismértékben okoz csapadékosabb időt. A holdváltozásokkal nem magyarázhatók meg a nagy áradások: a lehulló csapadékmennyiségben mindössze 1-2 százalékos változásokat tudnak eredményezni.

Az okok még nem tisztázottak

Az egyelőre nem világos, hogyan fejti ki a Hold ezt a hatását; több 1960-70-es évekbeli elmélet is létezik. A harminc-negyven éves elképzelések közül a következőt tartja megfontolandónak Randall Cerveny, az ASU földrajz karának tanára, a tanulmány egyik társszerzője.

Tudjuk, hogy a Föld körül keringő Hold gravitációs ereje - és persze a Napé - árapályt okoz. A jelenség nemcsak a tenger a szárazföldhöz képest mért vízszintjén mutatható ki, hanem a légkörben (és a szárazföldek anyagában) is. Az árapály oka leegyszerűsítve az, hogy egységnyi tömegre nagyobb gravitációs erő hat a Föld Hold felé néző oldalán, mint a Föld középpontjában; míg az átellenes oldalán kisebb. A gravitációs hatás különbsége idézi elő az árapályt a légkörben is. A Hold gravitációja a gömbalakhoz képest mintegy összelapítja a légkört a világtengerrel együtt. Ez légnyomás-különbségeket okoz, s ez utóbbi pedig hatással van az időjárási rendszerekre, vagyis a frontokra és csapadékot hozó alacsony nyomású ciklonokra.

Ezzel együtt még mindig nehezen megfogható a holdfázisok váltakozása és a vízhozamok közötti kapcsolat. "Ezzel a kutatással egy szintet léptünk az ok-okozati láncban. Remélhetőleg mások ezután felfejtik az egészet" - nyilatkozta Cerveny a ScienceNow-nak.

Így váltakoznak a holdfázisok

A holdfázisok váltakozása során az újholdat nem látjuk, mert pont a Naphoz közel eső oldalát éri a fény. Ezután a növekedési szakasz következik. A Föld kísérője egy hét múlva éri el az első negyedet, amikor a Föld, a Hold és a Nap derékszöget zár be. Ekkor a Hold jobb oldala, a keleti félgömb fényes. Minden nap körülbelül 50 perccel később kel és nyugszik, egyre többet látható a sötét égbolton. Ezt követi újabb egy hét múlva a telihold, amikor a Föld a Nap és a Hold közé kerül, és a felénk eső oldalt világítja meg a Nap. Majd elkezd fogyni, az utolsó negyedben a bal oldala, a nyugati félgömb fényes, egyre közelebb kel a hajnalhoz, végül a mintegy 29 napos ciklus végén ismét eljut az újholdszakaszba.