Az Európai Unió áramfelhasználásának 14 százaléka világításra megy el, és az emiatt bekövetkező üvegházgáz-kibocsátás a személyautók szennyezésének háromnegyedével egyenlő. A közvilágítás hatékonysága meglehetősen nagy: egy professzionális utcai lámpa átlagosan 73 lumen fényáramot bocsát ki wattonként, addig egy hagyományos, otthoni használatra gyártott izzó 10-15 lument. Így érthető, hogy az uniós döntéshozók a lakások kivilágításának energiafelhasználását igyekeznek korlátozni úgy, hogy egyszerűen betiltották a 100, majd a 75 wattos volfrámszálas égő forgalmazását. De a közvilágításról szóló európai szabályozás egy része is megszületett és tervezik annak továbbfejlesztését.
A világítástechnika új üdvöskéje a LED-lámpa, azaz világító, félvezető anyagokból készült diódákból összeszerelt fényforrás. LED-ekből rendkívül hosszú, akár 20-30 év élettartamú, jól irányítható fényű és energiatakarékos lámpát lehet kialakítani. Házi használatra viszont még nem váltak be, főleg az árcédulájuk miatt.
Egyetlen, jó minőségű LED-es lámpa 10-15 ezer forintba kerül, így egy közepes méretű lakás kivilágítására, 10-15 égő cseréjére könnyen el lehet költeni egy teljes átlagfizetést. "Különösen azok a termékek drágák, amelyek valóban teljesítik azokat az energiahatékonysági mutatókat, amelyeket a csomagolásukon feltüntetnek" - mondja Schwarcz Péter, a Tungsram-Schréder világítástechnikai vállalat tudományos igazgatója.
"Akik ma még luxusnak ítélik a LED-et, abban reménykedhetnek, hogy tizennyolc-huszonnégy havonta történik a technológiai generációváltás. Ez azt jelenti, hogy a következő generációs lámpa akár 50 százalékkal több fényt tud adni, így az előző generációs termékek ára a felére csökken. Az energiaárak emelkedése és a technológia árának csökkenése össze fog találkozni. Az én vízióm szerint négy-öt év múlva már a háztartásoknak is meg fogja érni beruházni az új típusú világítótestekbe" - teszi hozzá a szakember.
Gyárban, alagútban, közúton éri meg leginkább
Addig a spórolós technológiát a közvilágításban vagy gyárakban éri meg hasznosítani, már csak azért is, mert egy átlagos háztartás egy fényforrása ezer órán keresztül ég egy év alatt, míg az utcákon négyezer órát, egy alagútban vagy egy három műszakos üzemben 8760 órát. Ez azt jelenti, hogy az utcai lámpatestben dolgozó diódás fényforrás négyszer rövidebb idő alatt termeli ki árammegtakarítás révén az árát.
Díszkivilágítás Budapesten a Műszaki Egyetem központi épülete előtt
Ha a hagyományos utcai higanylámpák energiafogyasztását 100 százaléknak vesszük, akkor LED-es égővel akár 80 százalékos árammegtakarítást lehet elérni, de csak abban az esetben, ha a beruházás során magát a lámpatestet is kicserélik, és új vezérlőberendezéssel látják el, ami lehetővé teszi a LED-ek fényének szabályozását. Magyarországon az ezredfordulón lezajlott egy jelentős rekonstrukció, így viszonylag jól áll az elavult közvilágítási technológiák cseréjével, kevés a higanylámpa. Ennek következtében a jelenleg használt technológiák fogyasztásához képest 45 százalékos energiamegtakarítást lehetett elérni az utóbbi években (lásd ábránkat).
A lámpatest fényárama mellett fontos szempont az is, milyen hatékonysággal lehet az adott tárgyra irányítani a fényt. "Ha egy szobában általános világítást hozunk létre, ennek nincs különösebb jelentősége: gyakorlatilag belepumpáljuk a helyiségbe az adott fénymennyiséget, aztán majd visszaverődik a falakról" - magyarázza Schwarcz Péter. Viszont minél igényesebb egy világítás, annál fontosabb, hogy például az út felületére jusson minél több fény, és ne házak falára, vagy a fényszennyezés ne a csillagászok munkáját lehetetlenítse el. A LED-ek mérete kicsi, így jól lehet fókuszálni a fényüket. "Ugyanannyi előállított fényből az új technológiával 50 százalékkal többet tudunk az útra irányítani a hagyományos megoldásokhoz képest" - teszi hozzá a szakember.
A LED-ek hátránya viszont, hogy nagyon érzékenyek a hőmérsékleti viszonyokra, ezért a fényforrást egybeépítik a lámpatesttel és a hűtőfelülettel. Ha ez utóbbi elpiszkolódik a portól, a madárürüléktől, vagy nem úgy alakították ki, hogy az eső könnyen lemossa, akkor a lámpatest veszíteni fog a fényéből; a karbantartást nem lehet teljesen megspórolni.
A közvilágításon takarékoskodnak az önkormányzatok
Erre lehet megoldás az intelligens közvilágítás. Ennek kialakítása során azt használják ki, hogy a diódás lámpatestek amúgy is tartalmazzák a működésükhöz szükséges elektronikát. Ez felhasználható arra is, hogy az égő a meghibásodásról jelzést küldjön a közvilágítást üzemeltető központba, így a hibák azonnal javíthatók, ráadásul a karbantartó pontosan tudni fogja, hogy melyik lámpatesthez kell kivonulnia. Az intelligens közvilágítással az is megvalósítható, hogy például az utcai lámpa éjszaka csak akkor világítson teljes fényerővel, ha valaki éppen elhalad alatta, vagy az időjárási viszonyokhoz lehet igazítani a lámpák kibocsátotta fény eloszlását és színhőmérsékletét (tehát télen a hó kevésbé tűnne sárgásnak az utcai lámpa fényében).
Tipikus, villanyoszlopra szerelt világítótestek
Mennyibe kerül egy átlagos, húszezer fős kisváros közvilágításának átállítása intelligens rendszerre? A Tungsram szakértője szerint inkább azzal érdemes kalkulálni, hogy mikor térül meg egy ilyen beruházás egy önkormányzat számára. "Ma már előfordulhat az az eset, hogy egy településen olyan a közvilágítás összetétele, hogy az intelligenssé tétel nem érné meg a beruházást finanszírozó bankok által belátható időn, mondjuk tíz éven belül" - állítja Schwarcz.
Ennek oka az, hogy az elmúlt tíz év rekonstrukciói során annyira az energiamegtakarítás volt az elsődleges szempont, hogy egyes településeken alacsonyabb szintű a közvilágítás, mint amit a szabvány igényelne, vagyis kevesebb területen van fény, vagy nem megfelelő az erőssége.
"Ha abból indulunk ki, hogy elég az a kevés fény, ami most van, akkor tíz éven belül kifizetődik a LED, ha a szabványokat is be akarjuk tartani, akkor valószínűleg nem. Sok projekt azon bukik meg, hogy a világításra költhető támogatásokat jogosan ahhoz kötik, hogy a végeredmény szabványos legyen, de nem lehet egyszerre 50 százalékkal fölvinni a világítási szintet és megtakarítani a település villanyszámlájának 75 százalékát. Szándékosan nem magyar példát mondok. Szlovákiában írtak ki iskolavilágítás rekonstrukciójára pályázatot. Korszerű technológiát csak azokban az intézményekben volt érdemes bevezetni, ahol tíz-tizenöt éve már volt szabványosítás. Azokon a településeken, ahol a negyven-ötven éves technológia csak a mai világítási szabvány negyedét teljesíti és nincs elég fényforrás, már nem érte meg energetikailag a korszerűsítés, így maradt az elavult technika" - magyarázza a szakértő.
Magyarországon nagyon gyakori, hogy a közvilágítás a kommunális áramelosztó-hálózat tartószerkezeteit használja, azt pedig nem olyan sűrűséggel osztották ki, ahogy a világítási szempontok megkövetelnék. Az is előfordul, hogy csak minden második-harmadik oszlopon van csak lámpatest, ami azt jelenti, hogy hatvan-hetven-nyolcvan méterenként van egy fényforrás. Ilyen távolságból sem LED-es, sem más technológiával nem lehet bevilágítani két oszlop közét, tehát a rekonstrukciót a lámpatestek számának megduplázásával kell kezdeni. Ennek viszont az a következménye, hogy kérdésessé válik az egész beruházás költséghatékonysága.
A világítási szabványok betartatása egyébként a területileg illetékes jegyzők feladata. Ugyanakkor számos önkormányzat finanszírozási gondokkal küzd, így ha netán választani kell a világítás szabványosítása és az óvoda-iskola kifűtése között, akkor a képviselők érthető módon az utóbbira szavaznak. "Ugyanakkor a korszerű világítás a jövőnek épül, mert a költségmegtakarításból jövőre több jut egyéb célokra is" - teszi hozzá a világítástechnikai szakember.