Műholdas hőmérsékletmérésekkel állapította meg a Föld 167 jelentős tavának vízhőmérsékletét Philipp Schneider és Simon Hook, a NASA kaliforniai Jet Propulsion laboratóriumának munkatársai. Kutatásaik szerint a tavak vizének hőmérséklete átlagosan 0,45 Celsius-fokkal megnőtt egy évtized alatt, míg voltak olyan tavak is, amelyeknek vize 1 fokkal lett melegebb ugyanennyi idő alatt.
A melegedés mértéke nem tűnik túl nagynak, azonban ha a tavak vize kicsit is melegebbé válik, elszaporodhatnak az algák, így a víz megmérgezi a halakat, vagy olyan, nem őshonos fajok szaporodnak el a tóban, ami felborítja az adott vizes környezet ökoszisztémáját.
A melegedési trend általánosan jellemző volt a két kutató által vizsgált tavakra, és a leginkább az északi félteke 45 fokos szélessége környékén és még északabbra fekvő vízfelületen következett be.
Leginkább Nyugat-Európa tavai melegedtek. A trend valamivel kevésbé volt jellemző a délkelet-európai tavakra, a Fekete- és a Kaszpi-tenger térségére, de ismét erősödött kelet felé haladva, Szibériában, Mongóliában és Kína északi területein. Az Egyesült Államok délnyugati részén jobban melegedtek a vizsgált vízfelületek, mint a Föld legnagyobb édesvizű tóegyüttese, a Nagy Tavak (egyébként a kutatás eredményeit az ez utóbbiakban elhelyezett kilenc mérőbója hőmérsékleti adatai is visszaigazolták).
A vizsgálatba túlnyomórészt 300 négyzetkilométernél nagyobb felületű tavakat válogattak be, és további szempont volt, hogy rendelkezzen kellő nagyságú, a partoktól távol eső, szabad vízfelülettel azért, hogy a gyorsabban felmelegedő és lehűlő földfelület ne zavarja a méréseket.
A kutatók már régóta következtetnek a felszín fölött mért levegő hőmérsékletéből a szárazföld és a felszíni vizek melegedésére. Az új mérési eljárás viszont a műholdakon elhelyezett, az infravörös sugárzást mérő műszerek adataival dolgozik, így átfogó és pontos képet kaphatunk arról, hogyan változnak világszerte a felszíni hőmérsékletek.
A NASA két kutatója az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) és az európai ESA műholdas adatait használta. Vizsgálatukban a kizárólag éjszakánként mért nyári hőmérsékleteket elemezték - vagyis az északi féltekén a július-szeptemberi, a délin a január-márciusi adatokat vették figyelembe, mert ősszel-télen nehéz pontosan mérni a hőmérsékleteket a felhőrétegeken keresztül, vagy ha az adott tavat jég borítja.