Csúfos kudarccal fenyeget a cancúni klímakonferencia

Tovább folyik a diplomáciai adok-kapok a cancúni ENSZ-klímakonferencián. A helyzet nagyban emlékeztet a 2009-es koppenhágai patthelyzetre, azzal a különbséggel, hogy most senki sem vár el új, nemzetközi klímaegyezményt a tárgyalófelektől. Az sem lenne tragédia, ha 2011-ben sem sikerülne a 194 tagállamnak megállapodnia, és az üvegházgáz-korlátozó kiotói egyezmény jórészt kimúlna - állítja a gödőllői egyetem egyik klímagazdaság-kutatója.

Gyakorlatilag a szennyezés jogát szeretnék fenntartani a fejlődő országok tárgyalódelegációi a karib-tengeri üdülővárosban, Cancúnban zajló ENSZ-klímakonferencián. A Yucatán-félsziget partján, Mexikóban az Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) részes államainak 16. konferenciája (COP16) zajlik.

A november 29-e óta tartó egyeztetésből csak két nap van hátra, azonban a már miniszteri szinten folyó tárgyalások nem hoztak áttörést, annak ellenére, hogy az idei tanácskozáson a felek szerényebb célokat tűztek maguk elé, mint 2009 decemberében Koppenhágában. Átfogó nemzetközi klímaegyezmény helyett a dán fővárosban nem kötelező érvényű, két és fél oldal terjedelmű megállapodás született többek között arról, hogy a globális felmelegedés mértéke ne legyen 2 Celsius-foknál nagyobb az iparosodás előtti szinthez képest.

Az idei tárgyalások első felét pozitívan értékelte ugyan Wendel Trio, a nemzetközi Greenpeace klímapolitikai igazgatója a német dpa hírügynökségnek, mondván, "az elmúlt hét során sokat javult a hangulat az előző évhez képest", de az éjszakába nyúló tárgyalások légkörét továbbra is a fejlődő és fejlett országok ellentéte határozza meg.

A fejlődők azzal érvelnek, hogy a jelenlegi globális felmelegedést jobbára az az üvegházhatású gáz mennyisége okozza, amelyet a fejlett országok engedtek a légkörbe az iparosodás során az utóbbi két évszázadban. Tárgyalóik emiatt azt javasolják, hogy a felek egyszerűen hosszabbítsák meg a 2012-ben lejáró, az üvegházhatású gázok kibocsátását korlátozó kiotói egyezményt, mert az csak negyven, fejlett országra nézve kötelező.

Jelenleg a két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó államot, a Kínai Népköztársaságot és az Egyesült Államokat semmire sem kötelezi a kiotói egyezmény: az előbbit azért nem, mert fejlődő országnak számít, így eleve nem vonatkozott rá a kilencvenes években kialakított megállapodás, az USA nevében pedig Bill Clinton elnök 1997-ben aláírta ugyan a dokumentumot, azonban az Államok szenátusa elutasította a ratifikációt (a testület azzal érvelt, hogy a két, erősen iparosodó óriásállamnak, Indiának és Kínának nem kötelező csökkentenie az üvegházgáz-kibocsátást, így a vállalással az amerikai gazdaság hátrányba kerülne).

Két fejlődő állam diplomatája most Cancúnban pont az Egyesült Államokra célozva kritizálta a fejlett ipari államok klímapolitikáját. "Néhány olyan ország követeli az emberi jogok érvényesítését és a környezetvédelmi intézkedéseket, amely vagy nem csatlakozott a kiotói megállapodáshoz, vagy nem teljesítette vállalásait, most viszont véget akar vetni az egyezménynek" - nyilatkozta szerdán az iráni alelnök, Mohammad Javad Mohammadi Zadeh. A kubai külügyminiszter, Bruno Eduardo Rodriguez Parrilla a "tárgyalások elrablásával" vádolta az "egyes országoknak az USA által vezetett csoportját", továbbá azzal, hogy olyan záródokumentumot készítenek elő, amely nem felel meg a legóvatosabb tudományos előrejelzések által megkövetelt klímavédelmi intézkedéseknek sem.

Kiszivárogtatás borzolta a kedélyeket

Parilla valószínűleg arra a megállapodástervezetre célzott, amelyet az európai államok a klímaváltozás által leginkább fenyegetett szigetországokkal összefogva készítettek elő. A dokumentum egyaránt üvegházgáz-csökkentésre kötelezné a fejlett és a fejlődő államokat (az erről szóló iratokat a The Guardian és a Times of India napilapok tudósítóinak szivárogtatták ki). A diplomáciai húzás számos fejlődő ország, köztük Brazília, India és Kína tárgyalódelegációját felháborította: ők attól félnek, hogy e dokumentum alapján a kiotóinál gyengébb egyezmény születhet. A Guardian tudósítása szerint ez volt a legnagyobb törés a cancúni tárgyalássorozat eddig sem sima folyamatában.

^{Világhírű építmények makettjeit süllyesztették el környezetvédő aktivisták a cancúni tengerparton}

A fejlett államok álláspontját a legmarkánsabban Japán küldöttsége képviseli: ők azt közölték, a rájuk nehezedő diplomáciai nyomás ellenére sem engednek abból, hogy a szigetország nem hajlandó aláírni a kiotói egyezmény kiterjesztését 2012 utánra, amennyiben azt nem váltja fel az országok szélesebb körére kiterjedő megállapodás.

A japán tárgyalók azzal érvelnek, Kiotó csak a fejlett országokat, többek közt Japánt és az EU tagállamait kötelezi kibocsátáscsökkentésre az amerikai ratifikáció elmaradása miatt. További érvük az, hogy a csökkentésre kötelezett országok csak a világ összkibocsátásának 27 százalékáért felelősek. Japán szerint nem lehet megfékezni a globális felmelegedést anélkül, hogy Kína és az Egyesült Államok ne tennének vállalásokat és ne csatlakoznának egy új, szélesebb körű egyezményhez. Hasonló érvekkel ragaszkodnak a szélesebb körű egyezséghez a kanadai és az orosz tárgyalók is.

A japán álláspontra válaszul egyes latin-amerikai országok diplomatái azt nyilatkozták: amennyiben a szigetország nem változtat álláspontján, semmilyen egyezséget nem írnak alá Cancúnban. A dél-amerikai államok makacs elkötelezettsége nem érhette meglepetésként a konferencia résztvevőit, mert a 2009 decemberi tanácskozáson is egy latin-amerikai ország, Bolívia állt elő a legkisebb (vagyis a már felhalmozódott üvegházgázok hatása miatt a legnehezebben elérhető) globális hőmérséklet-emelkedési céllal.

A COP 16 konferencia mexikói elnöksége most mindent elkövet annak érdekében, hogy Koppenhága után ne újabb kudarccal érjenek véget az egyeztetések. Ennek érdekében új megállapodástervezetet készítenek elő, amelyet a jelen levő mind a 194 állam küldöttségéhez eljuttatnak huszonnégy órán belül - tudósít a The Guardian.

"A kétoldalú megállapodások hatékonyabbak az ENSZ-nél"

Még azt sem tartaná tragédiának, ha a következő, 2011 decemberére tervezett klímatanácskozáson sem sikerülne megállapodni a kiotói egyezmény sorsáról, és az jórészt megszűnne - nyilatkozta az [origo]-nak Lukács Ákos, a gödöllői Szent István Egyetem Klímagazdaságtani Elemző és Kutatóközpontjának munkatársa, karbonpiaci szakértő. "Két állam közötti egyezségekkel vagy több állam regionális megállapodásával többet lehet tenni az üvegházgáz-korlátozásért, mint az ENSZ bürokratikus szervezetével. Ilyen regionális megállapodás keretében lehet például kereskedni az EU-n belül a kibocsátási kvótákkal. Az is elképzelhető, hogy a regionális üvegházgáz-korlátozásokból alakul ki a nemzetközi egyezség" - mondta Lukács, aki szerint már Koppenhága előtt is felmerült, hogy reformra szorul az Egyesült Nemzetek klímaváltozási keretprogramja, az UNFCCC.

"A mi kutatóközpontunk szerint az lenne a leginkább célravezető, ha a tíz legnagyobb szennyező ország ülne le tárgyalni a felmelegedés miatt leginkább érintett államokkal. A legnagyobb üvegházgáz-kibocsátók között Kína lett az első, de ott van az USA, az EU, Japán, India, Brazília és Mexikó is. A legnagyobb szennyezőknek kell eldönteniük, akarnak-e nemzetközi zöld gazdaságot. Egy ilyen szűkebb körű tárgyaláson jóval esélyesebb lenne megállapodni, nem kéne szinte kétszáz állam érdekeit egyeztetni" - tette hozzá a kutató, aki arra emlékeztetett, hogy Koppenhágában is egy szűk kör hozta össze a záróegyezséget, miután Barack Obama amerikai elnök megérkezett a helyszínre.

Magyarország közepes szennyezőnek számít az évente egy főre eső 7 tonnás szén-dioxid-kibocsátásával, így egy fent jellemzett tanácskozásból biztosan kimaradna (1990-ben még 12 tonna volt fejenként a kibocsátás). Az ország viszont az EU-n keresztül részese az Unió 2020-as üvegházgáz-csökkentési céljának. Fontos szempont az is, hogy az ország ne maradjon le a tiszta technológiák kipróbálásáért és bevezetéséért folytatott nemzetközi versenyben, amelyben a kínai jelenlét egyre erősebb. Koppenhága óta Kína legalább nyolc megállapodást kötött az USA-val tiszta energiatermeléshez kapcsolódó technológiák cseréjéről, ami annak a jele, hogy üzletileg egyre inkább kecsegtetők a zöld befektetések, és jelzi a kétoldalú megegyezések erejét - magyarázta Lukács.

Vitás kérdések

A konferencia péntek esti zárásáig számos ellentétet kell áthidalni. A Kiotói Jegyzőkönyv meghosszabbítására jelenleg háromféle tervezet létezik a WWF környezetvédelmi szervezet hét eleji összesítése szerint, de vita van arról, öt vagy nyolc év legyen a hosszabbítás, továbbá arról, hogy az 1990-es, a 2000-res vagy az 2005-ös üvegházgáz-szinthez viszonyítsák a vállalandó csökkentéseket. Az is vita tárgya, hogy az eddig felhalmozott kvótákat - üvegházgáz-kibocsátási jogokat, amelyekkel kereskedni is lehet - át lehet-e vinni a következő periódusokra, és az is, hogy a már 1,5 Celsius-fokos vagy csak a 2 fokos globális felmelegedést tekintsék-e küszöbértéknek, aminek bekövetkeztével érvényesíteni kell a klímavédelmi intézkedéseket.

A 1,5 százalék mellett állók táborában százegy, főként fejlődő ország szerepel, ezeket az államokat közvetlenül is érinti a klímaváltozás. Ezek az országok a világ üvegházgáz-kibocsátásának 5 százalékát, illetve a lakosság 23 százalékát fedik le. A 2 Celsius-fokos országok táborának negyvenhat tagja van, főleg a fejlett országok és a nagyhatalmak szerepelnek itt. Ezen államok a világ kibocsátásának 83 százalékáért felelősek és a lakosság 65 százalékát képviselik a WWF szerint. További negyvenhét ország nem foglalt egyértelműen állást a kérdésben.

A főtitkár a kiábrándultság ellen

Ha Koppenhága után Cancún is sikertelen lesz, az megkérdőjelezi az Egyesült Nemzetek 1990-es évek eleje óta folyó klímavédelmi tárgyalássorozatának értelmét, és egyes országokat arra sarkallhat, hogy a megoldást a világ tizenkilenc legnagyobb gazdaságát, valamint az EU-t tömörítő G20-ak következő tanácskozásán keressék - írja a Reuters helyszíni tudósítója. Egyes országok tárgyalói a cancúni patthelyzetet arra vezetik vissza, hogy az Obama-adminisztrációnak nem sikerült klímavédelmi törvényt keresztülvinnie az USA törvényhozásán.

A kiotói egyezmény jobbára változatlan meghosszabbításában érdekelt kínai és indiai tárgyalóküldöttség vezetői mindenesetre optimisták. Hszin Csen-hua (Xie Zhenhua), a kínai Országos Fejlesztési és Reformbizottság alelnöke azt nyilatkozta, hogy országa az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, fenntartható fejlődés útján kíván járni. "Nem esünk a fejlett országok hibájába", vagyis Kína nem fogja korlátlanul a légkörbe engedni az üvegházhatású gázokat, mondta Csen-hua; továbbá bejelentette: Kína most először önként vállal üvegházgáz-csökkentést (a kínai főtárgyaló előbbi állítását többek között az cáfolja, hogy az ország energiatermelését jobbára a nagy CO₂-kibocsátással járó, szénalapú hőerőművek biztosítják).

Az indiai környezeti és erdészeti miniszter, Dzsairam Rames szerint eredményes lesz a cancúni tanácskozás: "Itt az alkalom zöld forradalmat elindítani, amely beindítja a fejlesztéseket és az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák elterjedését az energiaszektorban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és más területeken". Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár így fordult a konferencia résztvevőihez: "Reményt kell felmutatnunk a világnak, amely egyre nagyobb kétségekkel fogadja a klímaváltozást érintő kisebb megállapodásokat is."

Az erdőirtásról valószínűleg meg lehet állapodni

Az erdőirtás elleni küzdelemben születhet megállapodás Cancúnban. A REDD néven ismert akcióterv anyagi forrásokhoz juttatná a fejlődő országokat erdőterületeik megőrzéséért - erről már Koppenhágában is tárgyaltak a felek. Egyes becslések szerint, ha az elmúlt 15 évben nem történtek volna erdőirtások, akkor az éves üvegház-kibocsátás 12-25 százalékkal alacsonyabb lett volna, így viszont kevesebb zöldfelület áll rendelkezésre az ipari széndioxid-kibocsátás ellensúlyozására.

A fejlődő országok eddig 4,5 milliárd dollárt ajánlottak fel a REDD célra, főként Norvégia és Ausztrália járt élen az adakozásban. Továbbra is vita tárgya azonban, hogy kizárólag közpénzekből finanszírozzák-e a programot. A magyar származású amerikai filantróp, Soros György elmondta, "készen állok befektetni, és úgy gondolom, hogy a magánvállalkozásoknak főszerepet kell vállalniuk, különösen újjáépítési kérdésekben".

A megállapodáshoz azonban számos kérdést tisztázni kell, többek között a finanszírozás és az ellenőrzési mechanizmusok formáját is. A WWF szerdai nyilatkozatában kifogásolta azt a lehetőséget, hogy az országok egy adott régióban fenntarthassanak egy egészséges erdőt, miközben máshol teljesen kiirtanak egy másikat - ez a lehetőség szerepel a REDD jelenleg tárgyalt tervezetében.