Egy fokot még le kell faragni: mire elég a klímacsúcson kötött megállapodás?

A tárgyalásokat megelőző pesszimista hangulat ellenére több kulcskérdésben is előrelépés történt az ENSZ klímakonferenciáján Mexikóban. Ám a Cancúnban kötött egyezség csak kiindulási alap, mert a jelenlegi szén-dioxid-csökkentési vállalásokkal is 3,2 Celsius-fokkal lenne melegebb a Föld az iparosodás előtti állapothoz képest, a még biztonságosnak tekintett 2 fok helyett. 

A mexikói kormány javaslatainak elfogadásával végül megegyeztek a tárgyaló felek az éghajlat-változási konferencián Cancúnban, és erre építve jogilag kötelező megállapodás születhet a 2011-es újabb konferenciasorozat következő, dél-afrikai fordulóján - így értékelik a cancúni fejleményeket az egyik legnagyobb nemzetközi természetvédelmi szervezet, a Természetvédelmi Világalap (WWF) szakértői.

Borúlátóbban értékelnek a Föld Barátai környezetvédelmi hálózat hazai tagja, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) szakértői: "a megállapodás ugyan megakadályozta a tárgyalások összeomlását, de a legfontosabb, tartalmi része elbukottnak tekinthető" - áll a szervezetnek az [origo]-hoz eljuttatott közleményében.

Az egyezség szerint valamennyi országnak csökkentenie kell a kibocsátásait: így a kiotói egyezményt mindmáig nem ratifikáló Egyesült Államoknak és a nagy szennyezőnek számító fejlődő országoknak is, például Kínának, Indiának és Brazíliának is. A fejlett országok Cancúnban elismerték, hogy 2020-ig az 1990-es kibocsátási szinthez képest 25-40%-os csökkenést kell elérniük, és valamennyi ország egyetértett abban, hogy összességében az emberi eredetű üvegházhatású gázkibocsátásokat olyan szinten kell maximalizálni, hogy az ipari forradalomhoz képest a globális átlaghőmérséklet emelkedése 2 Celsius-fok alatt maradjon.

A gond az, hogy a jelenlegi, konkrét vállalásokkal körülbelül 3,2 fokos várható felmelegedésnél tartunk, ami nagyon sok állam számára - például a Csendes-óceán szigetországainak - katasztrofális mértékű - hívják fel a figyelmet a WWF szakértői. A cancúni záródokumentumok elismerik, hogy további kibocsátáscsökkentésre van szükség, de még az egyes országokra eső, további csökkentés mértékének kidolgozási mechanizmusait sem tartalmazza. A Föld Barátai szervezet szakértői arra figyelmeztetnek, hogy a Mexikóban elfogadott csomag akár 5 fokos globális hőmérséklet-emelkedést is megenged.

Évi 100 milliárd dolláros zöld pénzalap a fejlődő országoknak

A cancúni tanácskozás legfontosabb eredménye, hogy a résztvevők formálisan elismerték: további kibocsátáscsökkentés szükséges - teszik hozzá a WWF szakértői. Pozitív fejlemény, hogy létrejött az a pénzalap, amelyből a fejlődő országok klímaváltozással kapcsolatos intézkedéseit támogatják, és a tárgyaló felek kialakították a REDD, vagyis az erdőirtás és -pusztítás miatti kibocsátások csökkentésével kapcsolatos pénzügyi rendszer alapelveit is.

Továbbra sincs viszont megállapodás arról, milyen további CO₂-csökkentést vállal a kiotói egyezményt ratifikáló negyven fejlett ország 2012 után, amikor az egyezmény első köre véget ér. Nem világos az sem, hogy az egyezményt követő új megállapodás milyen formában fog megvalósulni.

A Cancúnban tárgyalók megerősítették a jogilag jóval gyengébb koppenhágai megállapodásban már kimondott finanszírozási elveket. Ezek szerint 2010 és 2012 között a fejlett országok 30 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országok kibocsátáscsökkentési és adaptációs törekvéseit, új "zöld pénzalapot" hozva létre.

Ez az összeg 2020-ig évi 100 milliárd dollárra növekszik, kezelője eleinte a Világbank lesz - ez a fejlett országok követelése volt. Ugyanakkor az alap felügyeletében a fejlett és fejlődő országok részvétele kiegyenlített lesz - teszik hozzá a WWF szakértői, akik szerint új forrásokat kéne bevonni a zöld alap feltöltésébe. Ilyen lehetne például a légi- és tengerforgalom megadóztatása, amely ma az összes üvegházgáz-kibocsátás 8 százalékáért felel, és még nem tartozik egyetlen nemzetközi szennyezéscsökkentő megállapodás hatálya alá sem.

Az MTVSZ szerint mindez nem elég: "Hiába állítják fel a zöld alapot és hiába ismerik el, hogy a jelenleginél nagyobb kibocsátáscsökkentési célokra van szükség, a valódi, hatásos éghajlatvédelmi lépések még mindig hiányoznak". A szervezet szerint továbbá "elfogadhatatlan" a Világbank szerepe, és az is, hogy a CO₂-kibocsátási kvótákkal kereskedő piaci szereplők lobbizása befolyásolja, miként alakítják ki a résztvevő országok a klímavédelmi intézkedések finanszírozási rendszerét.

Kibocsátáscsökkentés és átláthatóság

Ahhoz, hogy idáig is eljusson a tárgyalási folyamat Cancúnban, komoly diplomáciai manőverekre volt szükség. David Cameron brit miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár és Felipe Calderón mexikói elnök személyesen hívta fel Japán miniszterelnökét, és sikerrel kérte arra, hogy ne ragaszkodjon mereven a kiotói egyezmény kiterjesztésének elvetéséhez.

A diplomatáknak sikerült egy olyan szöveget összehozniuk, amely sem Japán, sem a másik Kiotó-szkeptikus ország (Oroszország) számára nem jár presztízsveszteséggel, hiszen lehetőséget ad nekik arra, hogy későbbre halasszák a kibocsátáscsökkentési vállalásaikat. Ugyanakkor a dokumentumok erőteljesen utalnak a kiotói egyezmény jövőjére, így a fejlődő országok legfőbb követelése is teljesült.

A felek megállapodtak abban, hogy független ellenőrzéssel hitelesítik valamennyi nagyszennyező ország kibocsátáscsökkentési lépéseit. Az MVR (Measurement, Reporting & Verification - vagyis a mérés, jelentés és hitelesítés) szabályaiban is sikerült tehát közös nevezőre jutni Mexikóban. Ezzel sikerült az ilyen kérdésekben különösen kényes Egyesült Államok igényét is teljesíteni - az amerikaiak ugyanis a tárgyalások előtt kikötötték, hogy semmit nem írnak alá addig, amíg nem garantálják: Kínának és Indiának is alá kell vetnie magát a kibocsátáscsökkentések független ellenőrzésének.

Ugyanakkor a fejlődő országok csak akkor engedélyezik kibocsátáscsökkentésük nemzetközi, független ellenőrzését, ha azt a nyugati országok finanszírozzák. Ezzel a kitétellel sikerült a kínai igényeket is teljesíteni. Az ellenőrző mechanizmus kialakítása az ENSZ klímaprogramjának (UNFCCC) keretében 2011-ben tovább folytatódó tanácskozássorozat feladata. A 2009-es koppenhágaihoz és az idei cancúnihoz hasonló csúcstalálkozó jövőre Dél-Afrikában lesz, amelyet több előzetes egyeztetési forduló előz meg az ENSZ tagállamainak környezetvédelmi illetékesei és diplomatái között.

Támogatásokkal az erdőirtás ellen

Cancúnban sikerült megállapodni abban, hogy az erdőirtások visszaszorítását további pénzügyi ösztönzőkkel fogják elősegíteni. A REDD plusznak nevezett új mechanizmus több ponton is kiterjeszti a korábbi REDD-megállapodásokat, és várhatóan kiszámítható pénzalapot fog biztosítani az erdőirtást visszaszorító, fejlődő országbeli programok támogatására.

A REDD plusz továbbá azt is ösztönzi, hogy - Brazíliához vagy Mexikóhoz hasonlóan - az érintett országok megfelelő nemzeti programokat dolgozzanak ki és indítsanak el az erdőirtásból és erdőpusztításból származó kibocsátások csökkentésére. Az esőerdő-területek listáján második Kongó már a konferencia alatt jelezte, hogy kidolgoz és beindít egy ilyen nemzeti programot.

Az is fontos fejlemény, hogy jelentősen egyszerűsödik az alacsony kibocsátású technológiák és a szakértelem átadása a fejlődő országok számára. Fontos, hogy ötévenként tudományos szintű elemzést készítenek a fejleményekről és a további szükséges lépésekről. (A végül elfogadott cancúni dokumentumok ezen a linken, illetve itt érhetők el.)