A megegyezés lehetősége tovább halványodott, a fejlett és a fejlődő országok közti ellentétek tovább mélyültek a csütörtöki tárgyalási fordulón a cancúni klímacsúcson. Ennek oka az, hogy az orosz főtárgyaló, Alexander Berditszkij a csütörtök késő esti plenáris ülésen bejelentette: országa nem vállal további üvegházgáz-kibocsátáscsökkentést 2012 után, amikor lejár a negyven fejlett ipari államot csökkentésre kötelező kiotói szerződés első szakaszának érvényessége.
Az orosz bejelentésre számítottak a konferencia résztvevői, és maga Berditszkij is arra emlékeztetett, hogy az orosz illetékesek már többször bejelentették: "sem tudományos, sem gazdasági, sem politikai szempontból nem lenne hatékony a kiotói szerződéses kötelezettségeket jelen formájában továbbra is elfogadni" - számolt be a csütörtöki fejleményekről a Guardian brit napilap tudósítója.
A konferencia utolsó huszonnégy órájában történt bejelentés miatt még valószínűtlenebb, hogy sikerül jelentős eredményt elérni az ENSZ tizenhét éve folyó klímadiplomáciai tárgyalássorozatának idei konferenciáján. A patthelyzet miatt félő, hogy nem lesznek sikeresek azok a tárgyalások sem, amelyeket az esőerdők védelméért és a globális felmelegedés hatásainak tompítására kitalált támogatási rendszer kialakításáért folytattak a felek, pedig e területeken előreléptek a Cancúnban tárgyalók.
A japán tárgyalóküldöttség vezetője, Ryu Matszumoto környezetvédelmi miniszter ismét megerősítette: a szigetország nem tud csatlakozni a kiotói szerződés változatlan meghosszabbításához.
Japán szerint új megállapodást kell kötni, amely a tavaly Koppenhágában összehozott egyezségen alapulna. Ebben ugyanis a globális szén-dioxid-kibocsátás 80%-áért felelős államok vállalták, hogy nem engedik a Föld átlaghőmérsékletét 2 Celsius-foknál többel emelkedni az iparosodás előtti korszakhoz képest (ám a tavalyi megállapodás jogilag nem kötelezi a feleket). Szülessen új ENSZ-klímavédelmi egyezmény, és az egyaránt kötelezze csökkentésre a kiotói egyezményben résztvevő országokat és a legnagyobb üvegházgáz-kibocsátókat, vagyis az Egyesült Államokat, Indiát és Kínát - ez a japán álláspont, amelyet a kanadai tárgyalók is osztanak.
Szén-dioxid-adóból kéne feltölteni a zöld pénzalapot
A fejlődő országok többsége viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a fejlettek 2012 után is folytassák a rájuk nézve kötelező kibocsátás-csökkentéseket a kiotói megállapodás keretében, mert jelenleg ez az egyetlen nemzetközi egyezmény az ügyben - így foglalható össze például a brazil álláspont. Ezzel együtt több fejlődő állam tárgyalócsoportja hajlik arra, hogy a kiotói egyezményről szóló döntés legyen inkább a 2011-es, dél-afrikai klímakonferencia feladata. Az Európai Unió klímaváltozással foglalkozó főbiztosa, Connie Hedegaard is egy olyan javaslatot köröztetett Cancúnban, amelynek elfogadásával ki lehetne kerülni a kiotói egyezmény sorsa fölötti vitákat. E javaslatot a klímaváltozás által leginkább fenyegetett kis szigetországok támogatják.
Palackba rejtett üzenettel kampányoltak a megegyezésért a cancúni tengerparton az Oxfam aktivistái
Ennek az az oka, hogy az érintettek szeretnének megegyezni arról, mikor és milyen feltételek mellett vehetnék igénybe azt a több százmilliárd dollár támogatást, amit a fejlett országok Koppenhágában megígértek a fejlődő országok klímavédelmi programjainak támogatására. A dán fővárosban tett önkéntes felajánlások 2012-re évente 30 milliárd, 2020-ra évente 100 milliárd dollárról szóltak, ám a zöldalap finanszírozásáról és a befizetések számonkérhetőségéről most Cancúnban kéne megállapodni. A pénznek lenne is helye: például az iráni delegáció egyik tagja elmondta, országának kétharmadát érinti az elsivatagosodás és a vízhiány; számos szigetország, mint a Mikronéziai Szövetségi Államok is a tengerek emelkedő vízszintjére hívta fel a figyelmet. (Több fejlődő ország úgy tekint a pénzügyi segélyre, mint az északi államok évszázadokra visszamenő ipari szennyező tevékenységének ellentételezésére.)
A zöldalap finanszírozásáról szóló javaslatot egy tanácsadó dolgozta ki, a norvég és az etióp miniszterelnökök vezetésével. A dokumentum szerint a fejlettek több mint 100 milliárd dollárt teremthetnének elő szén-dioxid-kibocsátásra kivetett adóval. Ennek értelmében 2020-ra tonnánként 20-25 dolláros adóval sújtanák a CO2 kibocsátóit (ez a gáz felelős a legnagyobb mértékben az üvegházhatásért). Az Egyesült Államok - a képviselőház republikánus többségének álláspontját figyelembe véve - vélhetően ellenezni fogja a vállalatokra kivetendő adót.
Egyéb bevételi forrásként felmerült a légi-, illetve tengeri forgalomra vonatkozó adó vagy kvótakereskedelmi rendszer, illetve a repülőjegyekre kivetendő adó, amely akár 10 milliárd dollár bevételt eredményezhetne évente. Hasonló összegeket teremthet elő a devizatranzakciókra kivetendő adó, vagy a szénhidrogén-alapú üzemanyagok kormányzati támogatásainak átirányítása a zöldalapba. Vita tárgyát képezi továbbá a zöldalap által évente összegyűjtött és kiosztott források nagysága is, a számok a felajánlott évi 100 milliárd dollártól 600 milliárd dollárig terjednek. Ez utóbbi a fejlett országok összes bruttó hazai termékének 1,5 százalékát tenné ki.
Morales "ökonépirtást" emleget
A tárgyalási nehézségek mellett nem maradtak el a markáns nyilatkozatok sem Cancúnban: Bolívia baloldali elnöke, Evo Morales merész üvegházgáz-csökkentésre szólított fel, közölve, hogy a kapitalista gazdaság az oka a pénzügyi, energia-, klíma- és élelmiszerválságnak. Morales tartotta a konferencia legszínpadiasabb sajtótájákoztatóját, maja papokat, tengernagyokat, bolíviai őslakosokat és saját tanácsadóit felvonultatva - jegyezte meg a Guardian helyszíni tudósítója.
Szerinte 300 ezer ember hal meg évente a szárazságok, áradások, az elsivatagodás és az emelkedő tengerszint miatt, és mindennek oka az iparosodás óta a levegőbe engedett gázok üvegházhatása. Ha "a kiotói egyezmény a kukába kerül", az Morales szerint "ökocídiumnak", környezeti okokra visszavezethető népirtásnak minősül. (Az Oxfam nemzetközi szervezet csak 21 ezerre teszi azon áldozatok számát, akik 2010-ben a klímaváltozáshoz kapcsolható természeti katasztrófák miatt hunytak el.)
Ha Cancúnban összeomlanak a tárgyalások, vagy alig értékelhető eredmény születik, az a 2009-es dán klímacsúcs sikertelensége után aláássa az ENSZ egész klímavédelmi tárgyalássorozatának hitelességét - ezt nyilatkozta a konferencia helyszínén a brit energiaügyi miniszter, Chris Huhne. "2011-ben azt fogják mondani az emberek: hát eddig sem haladtunk semmire, így aztán végül [a következő, Dél-Afrikába tervezett tárgyalássorozat] afféle zombikonferencia lesz, amelyen csak olyan tárgyalók vesznek részt, akiknek nincs jogkörük komoly döntéseket hozni" - vázolta fel a lehetséges jövőt a brit miniszter.