Nem bomlott le az olajoldószer a Mexikói-öbölben

"A jó hír az, hogy lesüllyedt az óceán mélyebb rétegeibe. A rossz hír az, hogy még mindig ott van, vagyis nem bomlott le" - ezt nyilatkozta a Mexikói-öbölbe juttatott olajoldószerről az a kémikus, aki a szennyezés eloszlatására használt vegyi anyag további sorsát vizsgálta.

A Deepwater Horizon fúrótorony katasztrófája után a mentőegységek összesen több mint hárommillió liter oldószert fecskendeztek a tengerfenékről feltörő kőolaj- és gázkeverékbe. A művelet célja az volt, hogy az olajömlésnek minél kevesebb része érje el a tenger felszínét. Az amerikai Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) és munkatársai - Elizabeth B. Kujawinski vezetésével - voltak az elsők, akik azt kutatták, mennyire volt sikeres a víz alatti olajfelhők eloszlatására használt technológia.

Kujawinski és munkatársainak jelentése szerint az oldószer legfontosabb összetevője három hónappal a felhasználás után még mindig kimutatható volt egy kőolaj- és gázfelhőben, ami az óceán mélyebb rétegeiben lebeg. A kutatócsoport mérései szerint az oldószer jól keveredett a kőolajjal, ám most az a kérdés, mennyire károsíthatja a Mexikói-öböl élővilágát a mélységben az olaj-oldószer keverék.

A kutatócsoport mérései szerint az oldószer kulcsfontosságú összetevője, a DOSS rövidítéssel ismert nátriumvegyület (dioktil-nátrium-szulfo-szukcinát) kimutatható volt az ömlés miatt keletkezett olaj- és gázfelhőben, 900 méteres mélységben. A keverék délnyugati irányba mozgott a katasztrófa helyszínéhez képest. Szeptemberre már valamelyest csökkent az oldószer koncentrációja a keverékben, de kimutatható volt a katasztrófa helyszínétől 300 kilométerre is. A kutatócsoport kifinomult kromatográfiai eljárással kimutatta, hogy a koncentrációcsökkentéshez a biológiai lebomlás alig vagy egyáltalán nem járult hozzá.

Környezetvédők véleménye szerint maga az oldószer is mérgező. "A miáltalunk összegyűjtött adatok alapján készülnek majd az anyag toxicitását és az oldószerek hatékonyságát vizsgáló tanulmányok. Az mindenképp meglepő volt, hogy az oldószer nem bomlott le" - közölte Kujawinski. Ezzel együtt a vegyészek azt állítják: az általuk mért DOSS-koncentrációt csak ezerszeres mértékben lehetne mérgezőnek tekinteni, de elismerik, hogy eddig kevés kutatás foglalkozott azzal, milyen hatást gyakorolnak az oldószerekkel keveredett szénhidrogének a mélytengerekre.

Az olajkitörés helyszínén közel 290 ezer kilogramm DOSS-alapú oldószert fecskendeztek a tengerfenékre. Ez a kutatók szerint azért elképesztő mennyiség, mert ez csak a tizede az összesen felhasznált oldószernek. Kujawinski és munkatársainak tanulmánya a Mexikói-öböl vizéről az Amerikai Vegyészeti Társaság (ACS) szakfolyóiratában, az Environmental Science &Technology január 26-i számában jelent meg.