Energiafűzzel gyógyítanák a vörösiszapos talajt

Némi talajjavítás után erdőket, energianövény-ültetvényeket kellene telepíteni az iszapkatasztrófa sújtotta területekre a rehabilitációval foglalkozó, a kormány felkérésére létrejött tudományos konzorcium szerint. Lélektani okokból élelmiszernövények jó darabig nem jöhetnek szóba - a talaj szennyezettsége nem akkora akadály. Gazdaságkutatók szerint viszont a biodízelipar kiszolgálásának több értelme lenne.

Szakmai konzorcium jött létre 2010 végén a Magyar Tudományos Akadémia és több hazai egyetem kutatóinak részvételével, hogy javaslatot tegyen a vörösiszap-katasztrófa által sújtott valamivel több mint ezerhektárnyi földterület rehabilitációjára. A testület energianövények (például az energiafűz) telepítését javasolja. Jelenleg a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz benyújtott javaslatuk mielőbbi elbírálását várják a szakértők, mert a projekt sikeréért napokon belül el kellene kezdeni a tényleges munkát. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre a tárca sajtóosztálya így válaszolt: "Amint a munkát el lehet kezdeni, szeretnénk megvalósítani. Emellett erdőtelepítést is tervezünk 107 hektáron, a kivitelező a Bakonyerdő Zrt. lesz."

A vörösiszappal elöntött területek nem szenvedtek el akkora károkat, mint ahogyan azt az első hírek alapján sejteni lehetett. Az erősen lúgos kémhatású vegyületkoktél ugyanis a felszínen maradt, nem keveredett a termőtalaj mélyebb rétegeivel - derül ki a konzorcium szakvéleményéből. A terület nagyjából 40 százalékán - a már megművelt, növények nélküli részeken - csak átfolyt az iszap, legfeljebb egy-két centiméteres vastagságban rakódhatott le, és ez sekély bedolgozással eltüntethető. A helyszíni mérések szerint a talaj nehézfémtartalma nem éri el a szennyezettségi határértéket, és lúgos kémhatása sem növekedett számottevően.

A legnagyobb károkat a katasztrófa helyszínétől legtávolabbi területek szenvedték el, mert az iszap sebessége ott már csökkent, és összegyűlt a repedésekben. A növényekkel borított szántókon nem tudott teljesen átfolyni a veszélyes anyag. Ezeken a részeken megnőtt a talaj lúgos kémhatása, ezért itt a legfelső réteget is el kell távolítani a leülepedett iszappal együtt. Ez a munka már javában folyik, de a legnagyobb feladat, a konzorcium által javasolt remediáció - vagyis a talaj egészséges állapotának visszaállítása - egyelőre nem kezdődhetett el.

A talaj meggyógyítása három lépésben

A talaj biológiai aktivitásának helyreállításáért a javaslat szerint először termésnövelő anyagokat kell alkalmazni. Ezután úgynevezett zöldtrágyanövények ültetésébe fognának, melyek gyorsan beborítják a talajt, végül erdőket és fás szárú energianövény-ültetvényeket hoznának létre.

"A termőtalajokban a legnagyobb gondot a 13-as pH-jú, erősen maró nátronlúg bekerülése jelentette"- mondta az [origo]-nak dr. Gyuricza Csaba, a Szent István Egyetem docense, akit a konzorcium megszervezésére és vezetésére kért fel a Kormányzati Koordinációs Bizottság Tudományos Tanácsa. "Ezeken a talajokon vissza kell állítani a semlegeshez közeli pH-értéket. Kiválóan alkalmas erre például a tőzeg és komposzt keveréke, amely egyidejűleg csökkenti a kémhatást és segít visszaállítani az eredeti állapotot, továbbá szerves anyagot is biztosít a talaj számára. Ezen kívül talajbaktériumok kijuttatásával is fokozható a kedvező kultúrállapot kialakítása" - magyarázta a talajtani szakmérnök. A komposzt-tőzeg keverék után olyan igénytelen, gyors növekedésű, egynyári növényekkel vetnék be a területet, mint amilyen a rozs. A zöld növényállományt tavasszal lezúznák, ezzel viszonylag nagy tömegű szerves talajtakaró réteg, úgynevezett mulcs jönne létre.

^{Szombathelyen működik többek között olyan erőmű, ami biomasszát hasznosít}

A konzorcium tagjai határozottan úgy gondolják, a talaj már most is, de egy-két éven belül mindenképpen alkalmas lenne az élelmiszer-alapanyagok termesztésére, ez azonban lélektani okokból, illetve a piaci körülmények miatt még sokáig nem jöhet szóba. A szakemberek szerint elkerülhetetlen a teljes talajhasználati mód megváltoztatása, ezért a talajjavítás után, harmadik lépésként elsősorban fás szárú energianövények ültetését javasolják. A helyszín adottságai kiválóan alkalmasak a fűz, nyár, akác és más fafajok termesztéséhez. A közelben lévő ajkai erőmű ma is használ biomasszát, ezért megoldott lehetne a felvásárlás, és arról is szó van, hogy az újjáépülő településrészek lakóparkjainak energiaigényét is biomassza felhasználásával fedezzék.

A terv esetleges hátulütőiről dr. Gyuricza azt mondta: "Alapos termőhelyfeltárásnak kell megelőznie a telepítést, a termőhelyi adottságoknak megfelelő energianövényeket kell választani. A másik pedig az értékesítés feltételeinek megteremtése. Ha ezekre a szempontokra figyelünk, akkor minimálisak a kockázati tényezők, illetve semmivel nem nagyobb a rizikó, mint más növények termesztésénél."

Maradhatnának a biodízel-alapanyagok

"A szakmai bizottság javaslata a helyi, táji adottságok alapján kézenfekvőnek és reálisnak tűnik, bár ellentmondás feszül aközött, hogy a károsodott terület egy-két év után talán élelmiszer-termelésre is alkalmas lehet, másfelől a hosszú távú erdősítési, energianövény-ültetési javaslat között" - mondta kérdésünkre a GKI Energiakutató ügyvezetője, dr. Hegedűs Miklós.

"Amennyiben néhány éven belül visszaállítható a katasztrófa előtti termelési szerkezet, gazdasági szempontból arra kell törekedeni, hogy az ideiglenes átállás minél kisebb egyszeri ráfordítást kívánjon. Ha a térség korábbi növénytermelési struktúráját meg kívánjuk őrizni, célszerűbb lenne nagyobb mennyiségben termelni a biodízel-alapanyag kukoricát, repcét és napraforgót, amelyeket most is termesztenek a vidéken" - tette hozzá Hegedűs.

A GKI szakemberei szerint a biodízel-alapanyagok termelése hozzájárulna ahhoz, hogy Magyarország teljesítse azt az EU-előírást, ami a kőolajalapú üzemanyagok használatának visszafogását irányozza elő 2020-ig. Emellett csökkenthetők a többszöri termésszerkezet-váltással kapcsolatos kockázatok, és szerintük gazdaságilag is ez az elfogadhatóbb megoldás a fás szárú energianövényekkel szemben.

A helyszín valóban jó lenne bioüzemanyag előállítására is alkalmas növények termesztésére is, de mivel élelmiszer-alapanyagként is ismertek, a konzorcium szerint a piacok megnyugtatásának érdekében ezeket nem kellene termeszteni Devecser és Kolontár között (és azért is, mert felhajthatja az élelmiszerek árát az, ha például a napraforgóból nem étolaj, hanem bioüzemanyag készül). A GKI kutatóinak erre az a válaszuk, hogy az élelmiszerek árváltozását a globális termékszerkezet-váltás mozgatja, így aligha lehet komolyan venni a bizottság aggodalmait. Továbbá a devecseri-kolontári térség súlya és aránya elenyésző még a hazai növénytermelésben, így nem befolyásolná az itthoni élelmiszer-alapanyagok árát, ha a termésből lenne.

A gazdák nagy része belevágna

A vörösiszapos kármentesítésre létrehozott testület mindenesetre kitart az energiaerdő terve mellett: januárban már elkészítették egy 40-50 hektáros területre vonatkozó kísérleti ültetés tervét. Elképzeléseik alapján az állami tulajdonú területen különféle energianövény-kultúrák ültetésével próbálkoznának, és egy év elteltével a tapasztalataik alapján hasznosítanák a fennmaradó 900 hektáros területet. "A bemutató ültetvény célja, hogy természetes körülmények között is láthatók legyenek azok a növényi kultúrák, amelyek szóba jöhetnek energetikai célú növénytermesztésre" - tette hozzá az [origo] kérdésére a Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóosztálya.

A telepítésnek minél előbb, már februárban el kellene kezdődnie a helyszínen sokszor megfordult szakemberek szerint, akik azt mondják: a környékbeli földtulajdonosok legnagyobb része hajlandó lenne belevágni az energianövény-termesztésbe. "Minden földtulajdonos három lehetőség közül választhatott. Vagy eladja a földjét az államnak, vagy csereföldet kér a térségben, vagy megtartja a területet, és ezzel vállalja az energianövények termelését. Hozzávetőlegesen az érintett területek egyharmada került állami tulajdonba, a többiek megtartották a földjüket" - mondta az [origo]-nak a konzorcium vezetője.

A talajrehabilitációs javaslatok között kínai nád vagy más néven energianád (Miscanthus sp.) termesztése is szerepel, melyből pellet vagy brikett készíthető, amelyet környezetbarát fűtőanyagként esetleg távolabbi piacokon is értékesíteni lehet. A szakértők szerint biogáz előállításához alkalmas növények termesztésének is lenne értelme a térségben, de ehhez megfelelő befogadóüzem is kellene, ami Magyarországon jelenleg nincs. Az olyan ipari növények pedig, mint a kender vagy a len, azért nem jöhetnek szóba, mert ezeket csak élelmiszernövényekkel együtt lehetne vetésforgóba illeszteni (ez azért is hátrány, mert e növények annak ellenére tűntek el szinte teljesen a hazai szántókról, hogy termesztésükre jók a piaci lehetőségek).

A szén-dioxid-kvóták piacáról finanszíroznák az energiaerdőt

Az energianövény-ültetvények szén-dioxid-csökkentő hatásával kapcsolatos programot is kidolgozott a Szent István Egyetem Klímagazdaságtani Elemző és Kutatóközpontja. A Devecser és Kolontár közötti területek betelepítésére a legalkalmasabb energianövény az energiafűz (Salix spp) lenne, állítja a központ igazgatója, dr. Fogarassy Csaba, aki egyben a egyetem klímatanácsának főtitkára is. Az intézmény "Vörösiszap Kármentő CO2 Energiaerdő Programjának" lényege, hogy Magyarország vigye ki az energianövények által okozott széndioxid-kibocsátáscsökkentő hatást - mely abból ered, hogy a benzint-földgázt-szenet biomasszával váltjuk ki - a szén-dioxid-kibocsátási kvóták piacára. Az így keletkező bevételekből csökkenthető lenne a mintegy ezer hektáros terület energiafűzzel való betelepítésének egyébként elég magas költsége.

A kutatók úgy számolták, hogy egy majd' ezer hektáros energiafűz-ültetvény esetén nagyjából ötszázmillió forint bevétel nyerhető tíz év alatt abból, hogy az állam értékesíti a biomassza által kiváltott szén-dioxid-mennyiséget. A szakemberek olyan módszertannak kalkuláltak, amelyet elismer az üvegházgázok kibocsátásának korlátozásáról szóló Kiotói Szerződés (a nemzetközi megállapodás a föld feletti biomassza széntartalmának elszámolását tekinti mértékadónak). Ezen kívül figyelembe vették egy néhány évvel ezelőtti finnországi energiafűz-ültetvény dokumentációját is.

A szakemberek szerint tíz évnél rövidebb időszakra nem érdemes tervezni, mert az energianövényeket ugyanis csak kétévente lehet betakarítani, ráadásul csak a második ciklustól, azaz a negyedik évtől kezdve. "Az piaci szempontból is biztosíték nemcsak a környékbeli termelők, hanem a hazai gazdálkodók számára is, hogy az energianövényekkel garantáltan olyan agrárterméket állítanánk elő, amelyek nem kerülhetnek le a katasztrófa által érintett területről" - mondta ennek kapcsán dr. Gyuricza.