Grafikon: melyik erőműtípus a legnagyobb gyilkos?

Valószínűleg nem vigasztalja a fukusimai atomreaktor húsz kilométeres körzetéből kitelepítetteket, de tény, hogy jóval kevesebben halnak meg a nukleáris energia közvetlen és közvetett hatásai miatt más energiaforrások hatásaihoz képest. Azért félünk ennyire az nukleáris energiától, mert egyszerre váltja ki az összes félelmi reakciót: láthatatlan, mérhetetlen, az emberek úgy érzik, nem képesek uralni, és nem is értik a jelenséget. Természetellenes módon ránk erőszakolt valaminek hat, amely ráadásul rákos megbetegedéseket okoz, fejlődési rendellenességet vált ki a magzatokban.

Németországban hét atomerőművet ideiglenesen leállítottak a fukusimai események nyomán, továbbá Kína - amely több nukleáris erőművet épít, mint ahány az egész világon összesen épül - felfüggesztette az összes, most tervezett erőmű engedélyeztetési eljárását. A japán atomdráma közepette viszont nem kell tömeghaláltól tartanunk az atomenergia miatt - derül ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IAE) összesített felméréséből, melyet a New Scientist tudományos folyóirat ismertet.

A 1973-74-es olajválság során alapított nemzetközi szervezet 2002-ben készített összesítő jelentést arról, hogy hány halálos áldozat esik egységnyi megtermelt energiára az energiaforrások szerint. A jelentés korábbi tanulmányok adatait összegezte.

Az ügynökség az energiahordozók teljes életciklusát vizsgálta, az energiahordozók kitermelésétől kezdve az utóhatásokig. Így az összesítésbe nem csak az üzemi balesetek okozta halálesetek kerültek be, hanem a káros anyagok (vagy a radioaktív sugárzás) kibocsátásának hosszú távú következményei is (a grafikont lásd alább).

Az IAE-összegzésből látható: az atomenergia miatt következett be eddig a legkevesebb haláleset, míg a legtöbb áldozatot a szén szedte, mert a hőerőművek - és általában a szén elégetése - szennyezik a levegőt. A szénerőművek füstjének finom szállóporrészecskéi miatt a becslések szerint évente 13 200-an haláloznak el csak az Egyesült Államokban - emlékeztet a bostoni központú, légszennyezéssel foglalkozó szervezet, a Clean Air Task Force. Az áldozatok számát növeli a bányászat és a szállítás, továbbá a szállóporon kívül okozott egyéb környezetszennyezés is. Ezzel szemben az IAE és az ENSZ kilencezerre becsüli a polgári célú atomenergia legnagyobb katasztrófája, az 1986-os csernobili baleset miatt bekövetkező rákos halálesetek számát.

Ösztönös félelmi reakciókat vált ki a nukleáris energia

Ha a békés célú atomenergia-felhasználás teljes életciklusát tekintjük, nem is az erőművi balesetek a legpusztítóbbak: a halálesetek több mint fele az uránbányászatban következik be, derül ki az IAE adataiból. Ám az atomenergia feketelistája még ezzel együtt is jóval rövidebb a többi gyakran használt energiahordozóéhoz képest. De akkor miért félünk ennyire az nukleáris energiától? "A szén miatt évről évre, folyamatosan halnak meg az emberek, akárcsak infarktusban, így a jelenség alig látható számunkra. Ezzel szemben egy nagyarányú nukleáris kibocsátás katasztrófának számít" - magyarázta James Hammit, a bostoni Harvard Kockázatelemző Központ munkatársa a New Scientistnek.

David Spiegelhalter, a Cambridge-i Egyetem kockázatelemzéssel foglalkozó tanára arra emlékeztet, hogy Csernobil is hatalmas traumát okozott, de a katasztrófa hosszú távú hatásai korántsem bizonyultak olyan félelmetesnek, mint amilyennek elképzelték. Az elemző szerint az 1986-os történésekhez képest - nem kisebbítve a mostani balesetsorozat komolyságát - alaptalan katasztrófáról beszélni Fukusima esetében. ("A kockázatelemzés arra tanít, hogy éppen a valószínűtlen események bekövetkeztére kell számítani" - célzott a kutató arra, hogy a japán erőművet tízméteresnél magasabb szökőár érte.)

^{Jimmy Carter elnök távozik a Three Mile Island atomerőműből (1979)}

A kutató szerint azért tartunk ennyire a radioaktív sugárzástól, mert az egyszerre váltja ki az összes félelmi reakciót: láthatatlan, mérhetetlen, az emberek úgy érzik, nem képesek uralni, és nem is értik a jelenséget. Természetellenes módon ránk erőszakolt valaminek hat, amely ráadásul rákos megbetegedéseket okoz, fejlődési rendellenességet vált ki a magzatokban. Spiegelhalter azt állítja, a radioaktivitással kapcsolatos legnagyobb kockázat pontosan az általa okozott félelem. A Three Mile Island atomerőmű részleges zónaolvadása (1979, USA) és a csernobili baleset egyaránt jelentős lelki traumát okozott még azok körében is, akiket egyáltalán nem érintettek fizikailag az események - éppen azért, mert ekkora a félelem magától a sugárzástól és a hosszú távú következményeitől.

Ha sorra vesszük az egyes energiahordozók használata miatt bekövetkezett katasztrófákat, a fenti két súlyos baleset is eltörpül egy kevéssé ismert kínai elemi csapás mellett. 1975-ben az ország középső vidékén harminc gátat sodort el gyors egymásutánban az árvíz. A becslések szerint a halálos áldozatok száma 230 ezer volt. Ezt az egyetlen katasztrófát beszámítva a vízerőművek számíthatnak leginkább a "halálos" jelzőre.

^{Így néz ki most a Harrisburg mellett álló erőmű. A zónaolvasással járó baleset az 5-ös besorolást kapta a nemzetközi skálán, akárcsak ideiglenesen a Fukusimában történtek az "erőmű telephelyén túli kockázatok" miatt}