Atomlegek - így lett csernobili szintű a fukusimai baleset

Már hivatalosan is a békés célú atomenergia-felhasználás egyik legsúlyosabb balesetének számítanak a Fukusima Daiicsi erőműben történtek. A japán nukleáris hatóság szerint viszont a balesetsorozat csak tizedannyi sugárzással terhelte a környezetet, mint a csernobili robbanás 1986. április 26-án és később. A  többszörösen megsérült erőmű állapota továbbra is stabil: súlyos, de nem életveszélyes.

Miközben a japán nukleáris hatóság a csernobili katasztrófa szintjére emelte a Fukusima Daiicsi balesetsorozatát a nukleáris balesetek nemzetközi skáláján, tovább folyik a sugárszennyezett víz eltávolítása az atomerőműből. Az üzemeltető Tepco összesen hétszáz tonna vizet tervez átszivattyúzni csütörtök estig a 2-es reaktor egyik kábelalagútjából egy hőcserélőbe. Ez normál körülmények között arra szolgál, hogy a reaktorból kiáramló és a turbinák meghajtására használt gőzt lehűtsék. Az 1-es és a 3-as reaktor turbinacsarnoka alól összesen 60 ezer tonna sugárszennyezett vizet kell ideiglenes tárolókba átszivattyúzni.

A fentiek is jelzik, hogy az erőmű állapota még messze áll a rendezettől. A baleset átminősítése viszont nem jelenti azt, hogy a helyzet romlott volna - például az egy héttel ezelőtt fennállt robbanásveszélyt elhárították. Az ENSZ atomenergiával foglalkozó intézménye, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) 1989-ben vezetett be egyezményes, hétfokozatú skálát az atombalesetek súlyosságának bemutatására. Eddig csak az 1986-os csernobili robbanás volt hetes szintű. Ezt akkor éri el egy baleset, ha "jelentős mennyiségben" jutott radioaktív anyag a szabadba, és a szivárgás "igen nagy mértékben hat az emberi egészségre és a környezetre". Fukusima átsorolásában szerepe volt annak, hogy most összesítették mind a hat reaktorból a sugárdózisokat.

A sugárszennyezett víz átszivattyúzásával folytatódik a fukusimai mentés

Összesen mekkora sugárterhelés érte eddig a környezetet a március-áprilisi balesetsorozattal? A japán nukleáris biztonsági hivatal (NSC) előzetes - még nem végleges - számítása szerint mostanáig a dózis az erőműtől 60 kilométerre északnyugatra és 40 kilométerre dél-délkeletre meghaladta az 1 millisievert (mSv) mennyiséget. A sugárterhelés eddig 1-100 mSv volt a húsz kilométeres kitelepítési övezetben, helyszíntől függően, míg 50 mSv dózis érte a 20-30 kilométeres körzetben maradókat, közölte az MTI. Összehasonlításként: természetes forrásokból és orvosi berendezésekből körülbelül 3,65 mSv ér egy átlagembert egy év alatt, míg egy átlagos CT (komputertomográf) -felvétel elkészítése 10 mSv-vel jár.

A balesetsorozat csernobili szintűre minősítését már hétfőn közölte a Kjodo hírügynökség, hozzátéve: előfordult, hogy a nukleáris hatóság 10 ezer terabecquerel sugárzást mért óránként az erőmű egyik pontján, több órán keresztül. (A nagyságrendet érzékelteti, hogy a becquerel egy radioaktív bomlást jelent másodpercenként, míg a tera a milliárd ezerszeresének prefixuma a mértékegységek nemzetközi rendszerében.) A tokiói hatóságok elismerték, hogy számítógépes modellszámítások szerint március 14-16. között súlyos sugárszennyezés történt - a hűtéskiesés miatt bekövetkező hidrogénrobbanásokkal nagy mennyiségben kerültek a levegőbe radioaktív jód- és céziumizotópok az atomerőműből. E modellszámítás alapján minősítették át a balesetsorozatot.

Ellentmondó nyilatkozatok

A NSC az átsorolás bejelentésével együtt közölte: Fukusimából tizedannyi sugárszennyezés szabadult ki eddig, mint a volt szovjet erőműből. Az illetékesek viszont ellentmondásosan nyilatkoznak. A Tepco egyik magas besorolású vezetője, Junicsi Maszumoto azt mondta egy keddi sajtótájékoztatón, hogy idővel a radioaktív kibocsátás meghaladhatja az 1986-os csernobili mennyiséget, mert az erőmű továbbra is szivárog.

A nukleáris hatóság helyettes vezetője, Hidehiko Nisijama válaszul közölte, nem érti a cég álláspontját, és azzal magyarázta a nyilatkozatot, hogy a Tepco a legrosszabb forgatókönyv bekövetkeztére számít. A NSC illetékesének információi szerint nem számítanak további súlyos kibocsátásra, mert szinte minden olyan radioaktív részecske kiszivárgott az erőműből, amely egyáltalán kikerülhet a környezetbe. A március közepén mért sugárzási csúcsokhoz képest 90 százalékkal esett vissza a radioaktív kibocsátás az erőműből.

A hetes besorolással együtt a japán hatóságok nem győzik hangsúlyozni, hogy a fukusimai események mennyire eltérnek a csernobilitól. A japán nukleáris bizottság egyik tagja, Seidzsi Siroja azt mondta, ha már az elején hetes szintűnek minősítik a történteket, pánikot váltottak volna ki. Naoto Kan miniszterelnök azt mondta kedden, hogy a kormány semmilyen információt nem hallgatott el a történtek kapcsán. A kormányszóvivő, Jukio Edano viszont elmondta, a nukleáris biztonsági hatóság illetékesei már márciusban felhívták a figyelmét arra, hogy csernobili szintű lehet az erőmű katasztrófájának minősítése, ha ezt további sugárzásmérések is alátámasztják.

Sugárzásmérés a csernobili romoknál, 1986. április (felső kép) - A sérült fukusimai erőmű, 2011. április (lent)

A két, hetes szintű baleset közötti fő különbségek a következők. A csernobili, a láncreakciót grafittal moderáló reaktor (RBKM) körül nem volt olyan beton-acél védőépület (konténment), mint a fukusimai forralóvizes reaktoroknál. A konténment feladata visszatartani a sugárzó anyagokat súlyos baleset esetén. A csernobili katasztrófa azért volt olyan súlyos, mert egy instabil állapotba hozott, de működő reaktorban következett be.

Ezzel szemben a Fukusima Daiicsi hat blokkja közül három eleve állt karbantartás miatt, amikor a földrengés bekövetkezett, három reaktort pedig leállított az automatika. A hidrogénrobbanások azért következtek be, mert a 14 méteres szökőár miatt működésképtelenné váltak azok a hűtőrendszerek, amelyek feladata a reaktorok maradványhőjének elvezetése lett volna a leállítás után. Ezen felül a pihentetőmedencékben tárolt, használt üzemanyagkötegek hűtése is ki-kimaradt.

Csernobilban a nem kellően felkészített vezetők és az általuk utasított operátorok azt akarták tesztelni, áramkimaradás esetén meddig lehet a lassan leálló turbinák termelte árammal működtetni a reaktor vízkeringető rendszereit. A kísérlet miatt kikapcsolták az automata vészleállítást is. Amikor viszont az erőmű hőtermelése kezdett megszaladni, beengedték a szabályozó rudakat, azonban a rudak grafitrésze még inkább gyorsította a hőtermelést (tehát a balesetben súlyos tervezési hibák is közrejátszottak).

A csernobili reaktor a robbanások előtt a maximális hőkapacitása 100-500-szorosán üzemelt. Mivel az üzemanyagrudak megolvadtak és szétestek, a fűtőanyag reakcióba lépett a gőzzel és a vízzel. Gőzrobbanás történt, mely felnyomta a reaktortartály ezertonnás fedelét, égő grafitot és radioaktív anyagot szórva szét; a reaktor aktív zónájának felső része kiszóródott a romokra. A szennyező felhőt egész Európában szétterítette a szél. A grafit még napokig égett az 1986. április 26-án 01:24-kor történt robbanás után, nehezítve a mentést, súlyosbítva a sugárterhelést.

A Fukusima Daiicsiból viszont jórészt csak illékony sugárzó anyagok kerültek a környezetbe. További szempont, hogy míg a csernobili baleset után egy nappal ürítették ki a tíz kilométeres, és hatnapos késéssel a húsz kilométeres környéket, addig a fukusimai erőműnél a három kilométeres körzetből még március 11-én este elrendelték az evakuálást, a húsz kilométeres körzetből pedig másnap kora délután.