Az itt látható szemétválogató robot finn fejlesztői az emberi agyat tekintették mintának, amikor megalkották az automata berendezést működtető algoritmust. Ez ugyanis a szenzorok fúziójával komplex képet alkot a tárgyakról, így segítve a pontosabb válogatást.
A ZR M2 ráadásul nemcsak döntéshozatalra képes, hanem tanulásra is, azaz alkalmazkodik a folyton változó feltételekhez. Így akár felére csökkentheti a lerakóba kerülő hulladék mennyiségét, amely komoly gond az Európai Unió sok országában.
Az unió 27 tagállama átlagosan fejenként 513 kilogramm kommunális hulladékot termel. Magyarország 430 kilóval a középmezőnyben szerepel, de ebből csak 68 hasznosul újra, illetve lesz belőle komposzt az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatala elemzése szerint.
Szemetünk háromnegyede lerakóba kerül
Magyarországon is még mindig ez a legolcsóbb és legelterjedtebb megoldás, noha különösen a települési hulladékok kezelésében tarthatatlan a 73 százalékos lerakási arány, áll a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által 2009-ben publikált Országos Hulladékgazdálkodási Tervben.
Ez 2014-ig rögzíti az irányelveket, egyebek között azt is, hogy az uniós szabályozásnak megfelelően a lerakóba kerülő hulladék arányát 2014-ig negyven százalék alá kell szorítani. Az OHT-ban részletezett ötlépcsős hulladékgazdálkodási hierarchia alkalmazása elősegíti az erőforrások fenntartható mértékű kiaknázását, csökkenti a környezet terhelését, végső soron növeli a társadalmi jólétet (az ezt bemutató ábrát lásd cikkünk végén).
A szemétválogató robot és fejlesztői
A Magyarországon keletkező hulladék mennyisége 2000 óta jelentősen, mintegy 35 százalékkal csökkent, a háztartások és a gazdasági ágazatok összesen évente 20,3 millió tonna hulladékot állítanak elő az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat legfrissebb, 2008-as adatai szerint. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy kevesebb az úgynevezett termelési hulladék, ami a nagy hulladéktermelő ágazatok (például a bányászat, kohászat) leépülésének következménye. A korszerű termelési módszerekre való átállás, illetve a csekélyebb anyagigényű, nagyobb szakértelmet igénylő ágazatok (elektronika, gépjárműipar) fejlesztése is hozzájárult a csökkenéshez.
Az OHT azonban leszögezi, hogy a települési szilárd hulladék és a veszélyes hulladék terén nem tapasztalható érdemi változás. S jóllehet mind kevesebb a kezelendő hulladék, a hasznosítás aránya alig változott, továbbra is évi 25-32 százalék.
A felét hasznosítani kell
Immár tíz százalékkal kevesebb hulladék kerül a lerakókba, ám nem teljesült az OHT azon célkitűzése, hogy a nem biomassza jellegű hulladék legalább felét újrahasznosítsák (akár alapanyagként, akár energiaforrásként). Nem rendelkezünk kellő kapacitással az újrafeldolgozáshoz, és nincs olyan ösztönzés (gazdasági szabályozás), amely a lerakási szándékot csökkentené.
Ezzel szemben az EU és más nemzetközi, illetve hazai jogi forrásokban és stratégiákban megfogalmazott hulladékkezelési elvárások szerint a hulladék 50 százalékát kell(ene) hasznosítani, elsősorban újrafeldolgozással vagy újrahasználattal. Erre lehet alkalmas a
szemétválogató robot, amely választ ad arra az uniós irányelvre is, amely korlátozná az emberi munkaerő alkalmazását a veszélyes környezetnek számító hulladékválogatókban.
Továbbá a robot tíz tonnás tömege, kis helyigénye révén akár utólag is beépíthető a
kommunális üzemekbe. "Jóllehet egyelőre nem tervezünk mobil egységetépíteni a robotból, de viszonylag csekély tömege lehetővé tenné, hogy települések között ingázva is használható legyen", tette hozzá az [origo] kérdésére Timo Haanpää, a ZenRobotics kommunikációs
menedzsere.
A lerakás csak a legutolsó lehetőség a 2. Országos Hulladékgazdálkodási Terv szerint
***
A magyarországi hulladék számokban
(Becsült mennyiségek, forrás: Eurostat)