A globális klímaváltozás vizsgálatában világszerte élen járnak a madártani kutatások. Ez az állatcsoport népszerűségének, változatosságának és az aprólékos adatbázisoknak köszönhető. A magyar kutatók első eredményei érdekes új információkkal szolgálnak e témában.
A madárvonulás rendkívül bonyolult rendszer, többféle típusát ismerjük. Bizonyos fajok északon fészkelnek, és a Kárpát-medencében telelnek, azaz ide vonulnak. Egyesek csak átvonulnak itt, és Afrikáig repülnek. A hazai fajok közül némelyik a Mediterráneumban telel, mások Dél-Afrikában. A vonulási távolságok, irányok - főleg a hosszú távú vonulóknál - öröklöttek, genetikailag rögzültek.
A vonulási körülmények is változatosak: a Brit-szigetek madarai például Nyugat-Afrikába mennek telelni, tehát rövidebb útvonalon elérik céljukat, ráadásul a barátságos atlanti partvidék mentén haladnak. Egy Skandináviából induló madárnak viszont át kell repülnie a Kárpátok fölött, utána pedig a Mediterráneumon, a Maghreben, a Szaharán, a Száhelen - étlen-szomjan. Gyakran pihenni sem tud leszállni, hiszen 50 Celsius-fokra felforrósodott homok vagy éppen víz hullámzik alatta. Ezer és ezer kilométeren keresztül vándorolva éri csak el dél-afrikai telelőhelyét.
"Az volt a feltevésünk, hogy a melegedéssel járó klímaváltozás hatására egyes fajok elterjedési határai észak felé tolódnak, ennél fogva nő az északi költőállományuk. Ezt erősítheti, hogy az immár kellemesebb körülmények között emelkedik a sikeres költések aránya, tehát több fiókát repítenek. Következésképpen gyarapszik a Kárpát-medencén átvonuló északi madarak száma" - mondja a kutatócsoport tagja, Csörgő Tibor, aki az ELTE Állatanatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszékének oktatója, az Ócsai Madárvárta alapítója és vezetője. (A kutatásban vizsgált fajok listáját lásd cikkünk végén.)
További hipotézis volt, hogy minél északabbra fészkelnek egy-egy vonuló faj egyedei, annál hosszabb a szárnyuk, hiszen vonulási útvonaluk szükségszerűen kiterjedtebb. A távolabbi cél eléréséhez ráadásul menet közben több zsírt égetnek el, és így soványabban érkeznek, mint a közelebbről induló, rövidebb szárnyú egyedek. "Az eredmények megerősítették feltételezéseinket. Az 1983 óta működő Ócsai Madárvárta adatai alapján több fajnál is kimutattuk az átlagos szárnyhossznövekedést és az átlagos testtömegcsökkenést" - mondja a kutató.
A fülemülesitke Északnyugat-Afrikába, Indiába és az Arab-félszigetre vonul telelni Európa és Ázsia déli részéről
A hosszabb szárnyú madarak arányát az is növelheti, hogy az utóbbi évtizedekben a Szahara kiterjedése nőtt, ezért azt mind bajosabb átrepülni. A pihenőhelyeken, a mediterrán régióban ráadásul szűkösebb a táplálék a szárazság miatt, így a madarak egyre soványabban vonulnak, ami viszont hosszabb szárnnyal hatékonyabb: energiát takarít meg a madárnak.
A felmelegedés haszonélvezői - a tapasztalat jelenti a túlélést
Az éghajlatváltozás, amennyiben fölmelegedéssel jár, egyes fajoknak kimondottan előnyös: ezek a nem vonuló madarak. Az enyhébb teleket jobb kondícióban, többen élhetik túl, ezáltal nő az egyedszámuk. Igen ám, de ez kedvezőtlen az Afrikából visszaérkező vonuló madarak számára, hiszen a költőterületeken nagyobb lesz a versengés a fészkelőhelyekért és a táplálékért. Sőt, májusra-júniusra a helyben költőknek már a fiókái is kirepülnek - ezek újabb riválisok. "A madárvonulás jellemzőinek változásait főleg a hosszú távú vonulók szenvedik meg. Azok érkeznek vissza északra legkésőbb, és akkor ott már rengeteg a versenytárs. Ez óhatatlanul és ijesztő mértékben csökkenti utódaik számát" - magyarázza a kutató.
A globális klímaváltozás következtében enyhébb téli időjárás egyébként önmagában kevés a túléléshez. Megfelelő mennyiségű és hozzáférhető táplálék is szükségeltetik, ami viszont az előző vegetációs periódus időjárásának függvénye. Egy aszályos nyár például megtizedelheti a táplálékállatok, rovarok mennyiségét, de a bogyós termést is.
Klímaváltozás vagy felmelegedés?
Napjainkban a teljes ökológiai rendszer átrendeződésének vagyunk tanúi. A globális felmelegedés helyett jobb a globális klímaváltozás kifejezést használni, tekintettel arra, hogy helyenként ugyan melegebbé válik az éghajlat, másutt viszont épphogy lehűlés tapasztalható.
A vonuló madarak elegendő élelem híján nem képesek a vonuláshoz szükséges zsírmennyiséget összegyűjteni (alig két-három gramm kellene), ezért később sokan elpusztulnak út közben. Ebből a szempontból döntő a madarak életkora: a tapasztalt idősebbek zöme képes időre fölkészülni. A fiatalok azonban halogatják az indulást, ami végzetes következményekkel járhat.
A magyar kutatók azt is megfigyelték, hogy mindegyik vizsgált fajnál korábbra tolódott a tavaszi madárvonulás, az énekes nádiposzátát és a barátposzátát leszámítva. Az enyhülő klíma hatására új fajok is megjelentek Magyarországon. Korábban csak a Mediterráneumban volt honos a szuharbújó, a kucsmás-, a bajszos - és a berki poszáta, de mostanra a Kárpát-medencében is megjelentek, utóbbi már fészkel is. "Az átrendeződő területi határok nemcsak azt jelentik, hogy észak felé terjednek a fajok, hanem azt is, hogy délebbre csökkenhet a számuk, hiszen a mediterrán térségben drámai változás várható" - figyelmeztet Csörgő.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna
A kutatásban vizsgált fajok
Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris), cserregő nádiposzáta (A. scirpaceus), foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus), fülemülesitke (A. melanopogon), csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), barátposzáta (Sylvia atricapilla), kerti poszáta (S. borin), fülemüle (Luscinia megarchynchos), nagy fülemüle (L. luscinia), kormos légykapó (Ficedula hypoleuca), szürke légykapó (Musticapa striata), tövisszúró gébics (Lanius collurio).